Napok

Két napig azt gondoltam tök jól vagyok. Aztán ez az érzés gyorsan semmivé lett. szerdán még tök jó volt minden, és az új alvási technikámnak köszönhetően jól is aludtam. Voltam Amrinál. Most már nem romantikásodtam el annyira mint a múltkor. Furcsa is volt, és még most is az, hogy egyáltalán nem hiányzik a munka, eszembe sem jut, hogy tennék valamit. Remélem azért egyszer visszajön a munkakedvem. Bár mindig olyan sok rosszat mondanak, amikor bent vagyok, mindenki panaszkodik, hogy lehet, ezért sem hiányzik.

Tegnap Feri elvitt doktorbácsihoz. Jó, hogy most már hoz meg visz mindenhová, ahová csak teheti, mert nem nagyon kényelmes már az utazás. Hétfőn valószínű kiderül mikor lesz Fecsó szülinapja. Lehet, hogy már csak pár napunk van addig. Még belegondolni is félelmetes. De persze nagyon kíváncsi is vagyok. Meg azért jó lesz már, ha nem nyomja szét mindenemet. És hátha utána ez a fránya savasodás is elmúlik. Nagyon remélem.

Ma kimostam Fecsó maradék ruháját. Aztán vasalás, főzés. És tervezem a kórházi pakkom véglegesítését is. Ez lehet csak holnapra marad:)

Nemjól

Olyan rossz éjszakám volt, mint még soha, jó ha 2 órát sikerült aludnom, akkor is álmodtam valami hülyeséget. Emiatt a buta idő miatt, legalábbis csak arra tudom fogni, annyira fájt a sebem, hogy már szinte sírni tudtam volna. A fájdalomtól persze begörcsölt a hasam, szóval nagyon aggódtam Fecsó miatt, de ő jó fiú volt, és tudta, hogy neki még nem szabad kijönnie. De neki sem lehetett valami jó, mert annyira nyomott, de nem biztos, hogy ez a kettő összefügg, szóval annyira feszítette a medencémet, hogy emiatt meg örökké a wc-re kellett járnom. A fájdalom nem szűnt még meg, de most kicsit jobb, egész déletőtt csak feküdtem, jó melegen betakaróztam, Feri takaróját is a derekam köré tettem, és ez kicsit segített. Remélem azért javul majd a helyzet. Kicsit azért odavagyok mi lesz velem, ha még egy sebet kapok majd.

Szenvedek

Sikerült túl lennem a náthán. Remélem Fecsót sem viselte meg nagyon. Most már nem sok idő, és találkozhatunk vele. Most úgy vagyok vele nem bánom, csak legyen már kint. Néha nagyon szenvedés már ez a szimbiózis, mindenhol nyom, és a torkom még mindig savasodik. Valami acélbetkót kéne beleépíteni. Máskor meg megrémíszt a tudat, hogy mindjárt 3 főssé nő a mi kis 2 fős családunk. Aztán van amikor nem is Fecsótól félek, meg a felelősségtől, hanem a műtéttől. Hogy majd fájni fog, hogy szar lesz utána, hogy el leszek gyámoltalanodva.

Az éjszakáim nem túl jók mostanában, most már stabilan kétszer kelek fel minden este, és közben is nehéz egyik oldalról a másikra fordulni, plussz ez a hidegfront mindig szar, mert ilyenkor nagyon fájnak a sebhelyeim, és nem tudom, mikor miért fáj a hasam. Aztán most már keménykedik Fecsó is, ami természetes. Kíváncsi leszek a csütörtöki ctg-re mit mutat. Mostanában nagy parádé van odabent.

Náthásan orvosnál

Minden igyekezetem ellenére idén is sikerült megnáthásodnom. Fecsó előtt ilyenkor orrcsepp, neocitrán, és két nap alatt jól voltam, most egyiket se lehet. Két napig a népi gyógymódokkal próbálkoztam, kevés sikerrel,meleg leves, meleg zuhany, meleg takaró, forró tea. Aztán tegnap este már köhögtem is, szóval a fele sem tréfa. Na a köhögés az nagyon nem esett jól, éreztem, hogy Fecsó és a tavalyi sebhelyem is tiltakozik ellene, így próbáltam minél kevesebbszer, de az meg nekem nem volt jó. Ma a védőnő mondott egy homeopatás(pátiás, csak én hívom így, több értelme van:)) gyógyszert, aranyárban, de megvettem. Remélem hatni fog.

Fecsót egyébként nagyon megdícsérte a héten a doktorbácsi, hogy milyen szépen kibírta ideáig az én kórtörténetemmel, szépen be van illeszkedve, szépen be van zárva. A vérképemtől mindenki odavan, állítólag tanítani kéne, annyira tankönyvi, nem tudom mitől de örülök. A vérnyomásom hasonlóan jó, a rettegett terhességi toxémiával még hírből sem találkoztam, ha nagyon stresszes vagyok akkor 110/70-re is felmegy a vérnyomásom. Eddig 8 kg-t híztam, és a hasam kerülete 99 cm. Fecsó az elmúlt pár napban rátalált a bal oldalamra is, most vette észre, hogy arra még van egy csomó hely, szóval remélem nem is lesz már sokkal nagyobb a hasam.

Én nagyjából 3 hét múlvára várom Fecsót, de dec. 3-án még rápillantanak, hogy s mint, és akkor döntünk, mikor is legyen a szülinapja. Remélem addig már kibírja odabent.

Most megyek is, és elkezdek ezerrel babaruhát mosni, mert azzal még sehogy sem állok. A kórházi cuccomat viszont 85%-ban már összekészítettem, ki tudja, jobb a békesség a világgal.

Tünetek

Egyre furcsább dolgok történnek a testemmel, és nem tudom mi miért van. A legújabb, hogy begörcsöl a combtövem. Nagyon rossz, ilyenkor össze akarok esni. Szerencsére ezt eddig még csak esténként csinálta, de azért eléggé parázok, hogy mi lesz ha egyszer valahol a városban kap el ez a görcs.

Fáj a torkom is, és nem tudom, hogy tényleg sikerült-e megfáznom, vagy csak azért fáj, mert már szétmarta a sav, ami hetek óta a torkomban van. Szóval eléggé odavagyok.

Sebhelyes

Két jó éjszaka után tegnap megint rosszul aludtam, helyesebben nem is aludtam. Sehogy sem volt jó, Fecsó mindenhogy nyomott, és ez a hülye hidegfront teljesen beteszi nálam a kaput, sajognak a sebhelyeim, kívül-belül. Ez néha elég ijesztő nekem, mert amikor lent fáj, akkor megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy Fecsó már ki akar jönni. Ettől persze bepánikolok. De tény, hogy nagyon furcsán viselkedik, mert olyan helyeket is felfedezett most odabent, ahol eddig még sosem járt. Csak nem sok jóval kecsegtet Németh Lajos az időjárással kapcsolatban.

Ma a chinoinban ebédeltem. Jó volt nagyon a csajokkal egy kicsit együtt lenni. Szilvi szerint tök lent van a hasam. De akkor miért nyom még mindig felül is Fecsó? Ki érti ezt? A következő gyereknél már biztos okosabb leszek.

Találkozás Benedekkel

Tegnap találkoztam Benedekkel. Hihetetlen tüneményes, apró, pici, szeretnivaló. Felfoghatatlan, hogy egyszer csak ott van egy új kis élet a karjaidban. És hogy hamarosan az én karjaimban is ott lesz. Feri most már nagyon türelmetlen, pedig Fecsónak bent kell még maradnia egy picit.

Tegnap kicsit jobb volt vele, az alvás is egész jó volt. Ma megmérte doktorbácsi és a buksija 89mm, a becsült súlya pedig kevés híján 2700g. Vajon mekkora lesz Fecsó a valóságban? Remélem sokkal nagyobb már nem, de azért a 3000g-ot érje el.

Beni baba születik és egy rossz hír másról

Azt gondoltam reggel, hogy ma csupa jó dolgot fogok ide írni, olyan jól indult a nap. Megszületett a kis Beni baba, és mindenki jól van, és mivel holnap nekem vérvételre kell mennem pont oda, így lehet, hogy még akár láthatom is.
Fecsó jól van, szerencsére nincs semmi arra utaló jel, hogy idejekorán ki szeretne jönni jó meleg vackából. A doktorbácsi novemberben még mindenképpen bent akarja tartani, aztán a 37dik hét után valamikor nagy valószínűséggel kiszabadítják onnan a hideg télbe. Rémísztő, főleg, hogy a novemberből már csak két hét van vissza, szóval most már valóban össze kell raknom a kórházi pakkomat.
Aztán két óra a bankban, egy a polgármesteri hivatalban, és most itthon. És most kaptam a hírt, hgoy egy kollegám meghalt, váratlanul, és egyelőre senki nem tud semmit*, 32 éves volt. Látszólag minden rendben volt vele. Azóta sem tértem magamhoz, és csak az van a fejemben, hgoy ez biztos csak valami tréfa, mert hát Ő nem halhat meg, hisz előtte az élet. Tavaly volt az esküvője, abban a templomban, ahol mi is házasodtunk. Felfoghatatlan!
*később kiderült, hogy valószínű öngyilkosság volt, leugrott a Gellért-hegyről.

Rosszul

Két-három napja nem vagyok igazán a topon. Kicsit el is szontyolodtam emiatt, mert eddig minden olyan jól, és könnyen ment, és megrémít, hogy akkor most miért vagyok ilyen vacakul. Fecsó annyira nyomja minden porcikámat, hogy néha már sírni tudnék. Se ülni, se állni, se feküdni nem jó. Ha a bordámat nyomja nem kapok levegőt, ha lent a csontomat, akkor meg folyamatosan Wc-re kell mennem. Plussz drasztikussá savasodott a nyelőcsövem. El sem tudom már képzelni, milyen lehet az élet normális nyelőcsővel.
Szóval kicsit most paff vagyok. Azért még bizakodom, hogy ha nem is nagyon de egy kicsit lesz ez még jobb, és nem kell a hátralévő egy hónapot vigyázülésben töltenem, mert csak ebben a pozícióban vagyok képes létezni, meg levegőt is venni.

Semmi

Most ébredtem.....,(na jó már beraktam egy mosást) ebéd után befészkeltem magam magam a takaróm és a plédem alá, és belülről figyeltem a kinti vacak időt könyvvel a kezemben. A könyv hamar az éjjeliszekrényemen landolt én meg a párnámon.

Vettem gesztenyét. Hamarosan be is teszem a sütőbe és már alig várom, hogy körbelengje a friss sültgesztenye illat a lakást.

Hosszú nap

A szutyok, hideg idő ellenére ki kellett mozdulnom itthonról. Reggel háziorvossal kezdtem, egész korrekt volt, (egyébként nem szeretem) viszont meglepett, hogy hiába vagyok kismama, a betegácsis papíromért nekem is kell fizetnem vizitdíjat. Kifizettem. Aztán irány a sokak által egekbe magasztalt babadiszkont a Visegrádi utcában. Valóban jó, és sokminden van, kicsit olcsóbban mint máshol, csak nem lehet kártyával fizetni. Ki hallott már ilyet? Én pedig ahhoz a réteghez tartozom, aki nem hord magánál sok készpénzt, hanem kártyával fizet. És sajnos egy ilyen bababoltban a nálam lévő 5000 ft-ból nem sok mindent lehet venni. Sebaj, vettem 10 textilpelust, (része a kelengyelistának:) egy kis melegítőnacit meg 2 kissapkát Fecsónak. Kinéztem még egy rugdalódzót is, de vissza kellett raknom, mert nem fért bele nálam lévő készpénzkeretbe.

Aztán bementem Amri-hoz. Jó sok időt ott töltöttem, igaz ebben már az ebéd is benne volt, de nagyon jó volt kicsit beszélgetni a többiekkel, és csak úgy velük lenni. Kicsit el is romantikásodtam, és már majdhogynem "honvágyam" lett, de aztán még időben észbe kaptam. Azért a kollegáim nagyon hiányoznak:(
És persze elhangzott a kérdés, és persze pont attól, akitől vártam, hogy "nem rossz otthon egyedül? mit csinálsz?" Hát ettől igazán kinyílik a bicska a kezemben. Főleg, ha olyan valaki kérdezi ilyen szamárságot, akinek 3 gyereke is van. Én igenis jól érzem magam itthon, és vagyok annyira kreatív, és érdekel annyi dolog a világban, hogy el tudom tölteni a napomat, még egyedül is.

Intézős

Ma megint jól elfáradtam, pedig most már tényleg vigyázok, nem tervezek sokat egy napra, és igyekszem sokat pihenni. De azért jó kimenni a levegőre. Elintéztem az orvosi papírt, mehetek holnaptól betegácsiba. Voltam ikeában, és megvettem mindent, amit a múltkor kinéztünk Ferivel, csak nem álltunk érte sorba. Milyen jól tettük, mert most csak unatkoztak a pénztárosok. (De már jön a karácsony, legalábbis minden boltban ezt mondják, és még mindig gyűlölöm. ) Aztán megnéztem a C&A-ban, hogy van-e szoptatós melltartó, és mennyiért. Van és egész jó árban, de még nem vettem, azt mondják, még később kell venni, nehogy kicsit legyen.

Holnap hosszú napom lesz, a háziorvosnál kezdek, aztán tervezek egy közelben lévő bababoltot, majd irány Amri, és közös ebéd a kollegákkal. Mellesleg felveszem, ami jár, a 9000 ft kajajegyet. Du. elvileg megint lesz szülésfelkészítő, de nem tudom, fogom-e még bírni, meg hogy Kati jön-e. Ha nem jön, akkor azt hiszem én sem megyek.

Mostanság

Most már tényleg szinte mindent beszereztünk Fecsónak, ami nagy és fontos. Most már csak a rendezgetés, a pakolászás, a kisruhák mosása-vasalása van hátra, meg néhány apróság, és olyan dolog beszerzése ami nem létszükség. És persze a kórházi pakkom nincs még kész. Azt mondják ilyenkor már azon kéne ücsörögni, és várni, mikor dönt Fecsó az élet mellett. Ez azért szerintem túlzás. Még csak a 34. hétben van. Maradjon csak még odabent egy picit! A kiságy bent van a hálóban, benne alszik a plüss nyul, csak hogy szokjuk a látványt. Furcsa...., még mindig.

Ma nagy családi vendégeskedés volt, van, és lesz, Feri szülinapját üljük, és megmutattuk a nagyszülőknek, hogy mi mindent kapott eddig Fecsó. Odavoltak.

Fecsóval most már elég nehéz az élet. Estére akkor is halálosan elfáradok ha nem csinálok semmit. Úgy elnehezedik a pocakom, mintha legalábbis mázsás súlyt cipelnék. Pedig csak 6.5 kg plussz van rajtam. Ha ülök akkor egy idő után Fecsó kinyomja a bordámat. A nyelőcsövem pedig most már folyamatosan rossz. Hű lett a Rennie. Aludni hol jobban, hol kevésbé jól tudok, leginkább csak a forgolódással van bajom. De nincs már sok hátra, pár hét és már csak emlékek maradnak ezek a napok, és megszűnik a mi kis szimbiózisunk.