WA

Wass Albertet olvasok. (Funtineli boszorkány) Féltem tőle, de nagyon tetszik, sosem olvastam még ilyen szép szavakat a télről, a hóról a tűzről.

Segítség

Hazafelé segítettem egy hölgynek levinni a babakocsit babával a lépcsőn. Persze a megálló tele volt erős fiatalemberekkel, és kevésbé fiatalokkal, de egyik sem segített volna. Kíváncsi lennék, hogy mit szólnának, ha az ő feleségüknek és kisgyereküknek nem segítene senki. Akkor biztos felháborodnának. Vagy lehet, hogy szerintük ez a normális? hogy egy vékony nő  egyedül cipelje a 10-15 kg-os gyereket? Azért ez felér egy strapásabb konditeremmel!

Jamesbond

Hétvégén végre sikerült megnézni a legújabb James Bond filmet, a Casino Royalt. Én nem nagyon vagyok oda a 007-es filmekért, mert kb fél óra alatt úgy elveszítem a fonalat, hogy a film végéig nem is találom meg. De olvastam arról, hogy az új James bond milyen nagyon jó. Mármint a színész. Hát..., valóban jó pasi, nem tagadom, de a film szerintem totál szar volt. Nem volt benne csodaautó, meg mindentudó óra, sőt szerintem még bomba nő sem. El nagyon elk....-ták.

Hétvége

A hétvége nagyon jól telt, péntek este végre hazajött Feri a "jó hírrel", hogy kedden újra megy 3 napra. Lassan már csak hétvégi házasságunk lesz.

Szombaton elhoztuk a gyönyörűen megvarrt függönyeinket, és du. fel is raktuk őket. A felrakás nem volt olyan egyszerű, mert a karnist a plafonba kell fúrni, és nekünk nincs létránk, így Jancsi bácsi rozoga létráját kellett kölcsönkérni. Aztán kiderült, hogy furcsán van a tető megcsinálva, mert 3 tiplit is elnyelt a semmi, így felmentünk a padlásra megnézni, hogy mi is a helyzet. Félelmetes volt! Aztán Feri olyan ügyes volt, hogy megoldotta, és így estére ott pompáztak a függönyök az ablakok előtt. Sírni tudtam volna a gyönyörűségtől, annyira szépek.

Aztán miután szombaton elmaradt a kirándulás, vasárnap ezzel kezdtük a napot, és elmentünk Dobogókőre. Felfedeztünk egy tök jó helyet, (pedig már 100x voltunk itt, de még sosem mentünk ide be) a sípálya mellett, egy hagyományos hegyi fogadó, olyan amilyet a Tátrában is láttunk, és vendégei voltunk. Lenyomtunk egy kacsamájas szendvicset ( én többet is le bírtam volna, de hát...).

Délután igazi háziasszony módjára kétfogásos ebédet főztem. Muszáj volt, az alapanyagok miatt nem halaszthattam tovább. Csalódás is lett a vége, mert nem lett olyan, amilyenre szerettem volna.

Esik

Percenként  kapunk egy röpke záport a nyakunkba. De a labornak csak az egyik oldalán esik, a másik oldalon szépen süt a nap. Persze nem maradt el a szivárvány sem. Azt mondják tél van. Én ebből nem érzek semmit. A tavaszi fáradságom már fel is ütötte a fejét, legalábbis ennek tudom be, hogy képtelen vagyok felébredni, és kimászni az ágyból. Persze ehhez az is közrejátszik, hogy Ferit ezen a héten nélkülöznöm kellett, és így nem volt aki noszogasson. De ma már jön, és minden visszakerül a régi kerékvágásba.

Parti

Tegnap estére meghívtam a kollégáimat magamhoz. Egész jól sikerült a buli, jól elvoltunk. Tamásnak nagyon tetszett a lakásunk, szerintem a többieknek is, csak Tamás volt az, aki nem tudott betelni vele. Neki is, mint nekünk annak idején a kert tetszett a legjobban. Hát igen, a kert valóban jó dolog. Szóval köszönhetően a partynak a tegnap estém igazán jól telt, és már csak 2-t kell aludni, és Feri is hazaérkezik. Persze jó későn kerültem ágyba, így egész nap majdnem elaludtam. Ráadásul most nem is nagyon van munka, szóval tök unalom az egész napom.

Ma

Ez a nap is eltelt, úgy-ahogy. Volt már ennél vidámabb születésnapom is, nem mondom, de azért nem vagyok szomorú, csak olyan ez nekem, mint másoknak a karácsony(amit én utálok), nem szeretek egyedül lenni. De ha már így esett, hát nem tétlenkedtem. Kicsit rendbeszedtem a lakást, mert holnap jönnek a kollégáim egy kis lájtos sörözésre. Közben pedig buta dolgok jártak a fejemben. Régen sok mindent elterveztem, hogy  majd hogy szeretném az életemet hogy alakuljon. Ebben a tervben 28 éves koromra már szerepelt egy gyerek. Ami akár igaz is lehetett volna...., de nem lett. Biztos így volt sorsszerű. Én hiszek a sorsszerűségben. Talán ezért is szeretem annyira Kunderát, mert a könyveiben sokszor megjelenik ez a téma. Most A lét.....-et olvasom. Még csak a felénél járok, és eddig az a kedvenc részem, amikor a véletlenekről ír. Hogy mennyi véletlen kell ahhoz, hogy két ember találkozzon ezen a földön. Így vagyok én a Ferivel is. Néha elgondolkozom, hogy ha másik városba kerülök, akkor ott is biztosan megtaláltam volna társam. Vagy ha Feri nem oda jön, ahova én. Van pár ember az életemben, akivel azt hiszem rossz időben találkoztunk. Akikkel olyan mértékig egy hullámhosszon mozgunk, hogy korábban biztosan szerelmes lettem volna beléjük. De az is lehet, hogy Müller Péternek van igaza, és őket már ismerem az előző életemből(amiben egyelőre nem tudom hogy hiszek-e). De már elég késő is van.

Ünneplős

Régi vágyam volt, hogy megnézzem a tropicariumot. Így kaptunk az alkalmon, és a nyári képeink papírváltozatát a camponába rendeltük. A campona legalább olyan jó hely, mint a pólus. Bár én eredendően plázaellenes vagyok, de ez a kettő nagyon bejön, egyszintes, és családias.

A Tropicarium pedig számomra maga volt a csoda. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, annyira csodálatos élőlényekkel találkoztam. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ha teheti nézze meg, iszonyat szórakoztató.

Aztán este Prága, a születésnapomra koccintottunk. Nagyon kedvesek voltak, még ajándékot is kaptam tőlük, egy vajtartót, és egy méztartót, Feri pedig(nem az én Ferim, a másik), egy baromi jó verset írt nekem, amiben minden benne van rólam. Teljesen meghatódtam. Ezúton is köszönöm, ez volt az egyik legszebb ajándék amit valaha kaptam.

TiszaKata

"Szeretek könyvesboltok polcai közt bóklászni a csöndben, nézegetni a könyvek színét, tapintani felületüket, érezni a szagukat, a friss új nyomdafestékét, és kizárólagos intimitást teremteni velük. És aztán mindenek fölött, csak úgy intuíciótól vezérelve, leemelni egyet a polcról, és megtalálni azt az egyet, mely ott éppen akkor nekem szól."

Mintha csak az én gondolataimban járna egy idegen, aki egyébként Tisza Kata, annyira igaz ez a mondat rám is. Érdekes mert Tisza Katát sosem bírtam. Láttam párszor a tévében, hallottam a rádióban, és valahogy mindig borsódzott tőle a hátam. Valahogy a hangja, és ahogy affektál számomra nem tetsző volt. És most ráakadtam a blogjára amiben mindenféle kultúrális élményeit meséli el, és osztja meg velünk a saját véleményét.  És olvasni nagyon jó.

http://tiszakata.blog.nlcafe.hu/

Évelső

Igazán jól indul az év. A szilveszteri bulitól még mindig izomlázam van. Na de sebaj, mert csak csütörtökön megyek dolgozni, addig lesz elég időm a pihenésre. Mivel Feri már ma is dolgozik, így egyedül vetettem be magam a városba. Hihetetlen jó volt, a város még most is olyan buli utáni lagymatag hangulatban van, de én nagyon szeretem ilyenkor. Végig is mentem a körúton a Balhától a Nyugatiig. Ritkán járok a belvárosban, úgyhogy nagyon élveztem. Közben vettem egy jó kis csizmát. Kicsit másmilyen, mint amilyenre gondoltam, de azt hiszem jó vásárt csináltam. Aztán kedvenc Kaiseremben megvettem minden hiányzó hozzávalót a vacsorához, mert ha már itthon vagyok, jó háziasszonyhoz mérten illik vacsorával várnom haza a munkában megfáradt emberemet. Tejszínes karfiolos csirke lesz, ez a specialitásom. Addig meg elütöm az időt itthon.