Kórház után

Végre újra itthon. A saját ágyam, a saját párnám közt aludhatok. Az elmúlt 4 nap kórházi ápolás nem mondom, hogy ínyemre valóvolt. Borzasztóan érzem magam, amikor olyan kiszolgáltatott, szerencsétlen és gyámoltalan vagyok, mint az elmúlt 3 napban. Ma már kicsit jobb, de még van mit javulnom. A legrosszabb az altatás utáni magamhoz térés volt, amikor még nem is tudtam mi is van velem valójában, csak azt éreztem, hogy nem birok megmozdulni, és mindenféle csövek lógnak ki belőlem. Aztán műtét után másnap hajnali negyed 6 kor kivernek az ágyból, hogy most aztán talpra, és kicsit sétálni kell. Mondtam is a nővérnek, hogy negyed 6kor még egészségesen, csövek nélkül sem tudok lábra állni, nemhogy így. De összeszedtem magam, és gyorsan megszabadíttattam magam egy csőtől. Aztán estére az oldalamból is eltávolították és onnantól rohamosan javul az állapotom. Bár a tempóm még nem vetekszik egy mankós csigáéval, de azért haladok. Remélem hamarosan újra hétköznapi munkás ember leszek.

Förgi hozott haza a kórházból, kedves volt tőle, mert Feri céges úton Pozsonyban volt. Förgire jellemző, hogy a mobilját a taxiban hagyta. Szerencsére meglett:)