Csapongó

Sikerült beszereznem Ferinek az összes tervezett szülinapi ajándékot. (kertésznadrág, és egy könyv a nyulakról, persze torta) Kár, hogy a kanapénknak még mindig se híre se hamva. Pedig a beígért 4-5 hét már régen eltelt. Ez a mi formánk.

Megjött a hideg, így az összes virágot be kellet hordani a teraszról. Most tele van velük a kisszoba. Valamit ki kell találni.

A munkakedvem továbbra sem az igazi. Keresem az okokat. Lehet, hogy már belefáradtam ebbe az évbe. De az is lehet, hogy alapjaiban unom. Most megint rajtam van a "váltani kéne" érzés. Rendszeresen rámtör. Most megint.

Holnap szerencsére szünnap van. A szabad szerdát minden hétre állandósíthatnánk. Most nem megyek haza a temetőbe. Ilyenkor kimegyünk egy temetőbe, és gyertyát gyújtok egy olyan ember sírjánál, akit már senki sem szeret.

Összevissza

Ma volt az első nap, amikor szinte teljesen jól éreztem magam. Lehet, hogy a jövő héten már tornázni is el fogok tudni menni.

Újra indult a céges angol, én még nem voltam ugyan egy órán sem, de azt mondják most sem jobb, mint az előző kurzus. Emiatt nincs is sok kedvem járni. Szerencsére csak hétfőn lesz óra, és szerdán megint szünet lesz.

Sok minden foglalkoztat mostanában, olyan dolgok is amihez igazán semmi közöm. Például Zsolti és Orsi románca, amiről olyan mélyen hallgatnak. Vajon miért nem vállalják a kapcsolatukat, ha egyáltalán van. Aztán a kollégám titkos románca egy másik kollégámmal, amiről azt gondolják, hogy azért mert nem beszélnek róla, nem titokban tudják tartani. De hát ez látszik az emberen. Nem lehet eltitkolni. Aztán még mindig olvasom a másik kollégám blogját, éppen különköltöznek a volt párjával. Zajlik az élet.

Holnap vendégségbe megyünk Petyusékhoz. Most lesz a szülinapja, a 2-dik. Viszünk neki egy tök jó zenélő könyvet. (nekem legalábbis nagyon tetszik). Kicsit izgatott is vagyok, hogy most hogy előttünk is szabad lett a pálya, hogy lehessen egy kisbabánk, hogy fogok reagálni Petyus közelségére.

Kórház után

Végre újra itthon. A saját ágyam, a saját párnám közt aludhatok. Az elmúlt 4 nap kórházi ápolás nem mondom, hogy ínyemre valóvolt. Borzasztóan érzem magam, amikor olyan kiszolgáltatott, szerencsétlen és gyámoltalan vagyok, mint az elmúlt 3 napban. Ma már kicsit jobb, de még van mit javulnom. A legrosszabb az altatás utáni magamhoz térés volt, amikor még nem is tudtam mi is van velem valójában, csak azt éreztem, hogy nem birok megmozdulni, és mindenféle csövek lógnak ki belőlem. Aztán műtét után másnap hajnali negyed 6 kor kivernek az ágyból, hogy most aztán talpra, és kicsit sétálni kell. Mondtam is a nővérnek, hogy negyed 6kor még egészségesen, csövek nélkül sem tudok lábra állni, nemhogy így. De összeszedtem magam, és gyorsan megszabadíttattam magam egy csőtől. Aztán estére az oldalamból is eltávolították és onnantól rohamosan javul az állapotom. Bár a tempóm még nem vetekszik egy mankós csigáéval, de azért haladok. Remélem hamarosan újra hétköznapi munkás ember leszek.

Förgi hozott haza a kórházból, kedves volt tőle, mert Feri céges úton Pozsonyban volt. Förgire jellemző, hogy a mobilját a taxiban hagyta. Szerencsére meglett:)

Kutya

Meglepetés ért mikor jöttem hazafelé. Lakik a második szomszédunkban egy uszkár. Nagyon buta, és örökké meglapul a kerítés tövében, és a legváratlanabb pillanatban jól megugat. Egyébként idegbeteg szerintem. Én meg mindig leszidom, hogy milyen barom. A múltkor sétálni vette a gazdája, és elmentek a kapunk előtt. És ez a nyavalyás nem megugatott a saját kerítésem előtt, amikor én bent voltam, ő meg kint. Megint jól leszidtam, hogy mit képzel. És ma nem ugatott. Csak ült a kerítés tövében, lapult, és nézett ki a fejéből, de nem ugatott. Lehet hogy megértette mi az ábra, és mégsem olyan buta.

Virágos

Szombati egész napos vásárlásunk során újabb gyönyörűséges növényekkel gazdagodott a gyűjteményünk mind a kertben, mind a lakásban. Kedvencem most a krizantém, pedig régen, egyáltalán nem szerettem. De ezek a krizantémok másmilyenek, mint azok, amiket mindenszentekkor a temetőbe viszünk. Azok olyan szomorúak. De az enyémek vidámak, mosolygósak, lilák, sárgák. Feri lapátot kapott. Mondtam is neki, hogy ha nagyon rossz lesz, most már könnyen lapátra kerülhet. De mostanában egész jó, és dolgos.  Most jól vagyok.

Furcsa szitu

Rendszeresen olvasom egy kollégám blogját. Kb. 2 hete. Az iwiwről jutottam oda. Innen tudtam meg, hogy hogyan jött rá arra, hogy megcsalja a barátnője, akit ő mindenkinél jobban imád. Most ott tart a dolog, hogy valószínű szakítás lesz a vége, és a srác nagyon szenved. Vele együtt én is cudarul érzem magam. Még azt sem mondhatnám, hogy barátok vagyunk mi ketten. most mégis egy olyan magánéleti válságának vagyok "szemtanúja", ami nem is igazán tartozik rám. Sokszor jól esne kicsit megveregetni a vállát, és biztatni, hogy minden jóra fog fordulni. De én csak egy illegális behatoló vagyok az ő életében, nem tehetem meg. Furcsa ez az ő nem is tudja, hogy én tudom helyzet.