2005. november 30., szerda
Tegnap este
Jó volt a tegnap este. Jó volt kibeszélni a közös ismerősöket. Feri
nagyon drága volt. CSak gubbasztott az ágyon mikor hazaértem, azt
gondoltam beteg. De nem, csak engem várt! Imádom!
2005. november 29., kedd
Események
Zajlik
az élet! Megkaptuk a várva várt hitelt! Ez jó. A vele járó ügyintézés
nem annyira. Bár tegnap megállapítottuk nap végére a Ferivel, hogy
biztosan nekünk túl magasak az elvárásaink. Mármint, hogy az ember
végezze jól a dolgát. A bankos értsen a banki ügyekhez, a gyrosos a
gyroshoz, a gázszerelő a gázszereléshez. A fő hogy túl vagyunk rajta, és
az elkövetkező 20 évben lesz hova tenni a "felesleges"pénzünket. Ez
lesz az utolsó karácsonyunk a kis lakásunkban. Nehéz nekem az elválás,
pedig tudom, hogy jó helyünk lesz. Sőt.. A lehető legjobb, különben nem
vettük volna meg. Furcsa lesz, de már nagyon várom.
Valahogy
most nem várom a karácsonyt. Tudom, hogy megint vita lesz belőle, hogy
hol töltsük az ünnepeket. Mind minden évben. Pedig én csak egyet
szeretnék, egy békés estét Ferivel kettesben, egy finom vacsora mellett,
halk zene, gyertyafény. Ezt az idén sem kapom meg. Pedig minden évben
ezt kérem a Jézuskától.
A
vasárnapi istentiszteleten talákoztunk Zsófival és Andriskával. Andriska
3 hónapos, és egy tünemény. Nagyon jó lenne, ha hamarosan nekünk is
összejönne vmi. Már csak azért is, mert már nincs nagy kedvem a
munkához. Itt se, de máshol sem. Na, nem is nagyon hívnak sehová. most
két helyre is elküldtem a pályázatomat a múlt héten, de eddig semmi. Még
csak azt se mondják bakfitty.
Ma
találkozom egy régi nagy szerelmemmel. Furcsa érzes kavarognak bennem,
azóta nem nagyon találkoztunk, csak egy párszor. Talán ezért érzek
olyan szorongást valahol belül. Nem tudom miről fogunk beszélgetni. 3 és
fél évig tartott. Azóta minden annyira más lett, én, az életem, és
biztos ő is. Majd kiderül.
2005. november 22., kedd
Konvektor
Baj van
a konvektorunkkal. Így egész este nem fűtöttünk. Baromi kellemes volt.
Remélem sikerül megúsznom egy kiadós megfázást. Nem jönne jókor!Most
nyomom magamba a forró teát.
2005. november 21., hétfő
2005. november 20., vasárnap
Passzív
Nem
vagyok jól. Lehet, hogy ez a hideg téli idő az oka, de a lelkivilágom
megint romokban hever. Eluralkodott rajtam a passzivitás. A múltkor
találkoztam a mozgólépcsőn egy lánnyal, akivel Veszprémben elég jóban
voltunk. Ennek örömére beszéltünk telefonon, hogy majd találkozzunk.
Nem hívtam fel. Nem tudom miért. Talán majd a jövő héten. Pedig tényleg
jó lenne vele találkozni.
Hamarosan
jön a karácsony, és az üzletek már karácsonyi díszben tündökölnek.
Utálom a karácsonyt, és azt is, hogy már november közepén elkezdődik. Én
meg sosem tudom, kinek mit vegyek. Nem szeretem ezt a kényszeredett
ajándékozást.
El akarunk menni jógázni. Talán segít egy kicsit, de hát nem nagyon
van időnk ilyesmire. És holnap megint hétfő, és minden ott folytatódik,
ahol abba maradt, év végi hajtás. Pfuj!
2005. november 15., kedd
Vegyes
Kezd
kiteljesedni a szakácsművészetem. A hétvégén egy fantasztikus
Stroganov-csirkét csináltam. Nyami-nyami. Azt hiszem, ha több időm
lenne, imádnék főzni, és elmennék egy főzőtanfolyamra is.
Kicsit
nyomott vagyok mostanában megint. A kollégám megkapta a diplomáját,
aminek nagyon örülök, de most mégis szorongok emiatt. Nem tudom, hogyan
fog ez hatni a jövőmre nézve. Lehet, hogy kirúgnak, lehet, hogy nem.
Utálom az ilyen szituációkat. A héten mindenesetre szerintem minden
kiderül.
Feri
anyukája újra kórházban van. A tisztesség és az elvárások azt kívánják,
hogy ilyenkor hazamenjünk, és segítsünk. Csak nekem is szükségem lenne
egy nyugis otthonlétre. Nem tudom mit tegyek. Meg igazából nem is tudunk
mit segíteni, csak otthon vagyunk. Persze ez jó, de hát a múltkor is
ott voltunk 4 napot, és nem éreztem hogy nagy szükség van rám.
2005. november 11., péntek
Visszamenőleg
Kicsit zsufi volt az elmúlt hetem, ezért is nem néztem a blog felé. Múlt szombaton Marni meghívott bennünket vacsorázni, mert Magyarországon volt az apukája, aki egyébként egy nagyon vicces ember. Utólag derült ki, hogy a vacsora a Váci utcában lesz a Fatál étteremben. Hmmm. Kicsit beparáztunk, hogy mi van ha nekünk kell fizetni, ezt nem igazán engedhetnénk meg magunknak, de elmentünk, és végül nagyon jó volt. Egyébként nem is volt annyira drága a hely, de az is lehet, hogy felkészültünk a legrosszabbra.
Aztán vasárnap nálunk volt vendégség, Jancsiék jöttek, aki időközben Zoli lett, a kis Petyussal. Petyusnak most volt az első szülinapja, és rém szórakoztató. Nekem valószínű ismét sikerült megsértenem a Krisztát, akaratomon kívül, mert újra megjegyeztem, hogy szerintem kicsit sokat eszik a gyerek. Pedig már százszor megfogattam, hogy a gyerekkel kapcsolatos véleményemet véka alá rejtem. Az emberek nem szeretik, ha elmondjuk a véleményünket a gyerekükről. Persze imádom Petyust, mert egy tünemény, de akkor is sokat eszik.
És eljött a hétfő, és vele együtt a banki kálváriánk. Hihetetlen a magyarországi banki ügyintézés. Egyik bankból küldenek a másikba, aztán kiderül, hogy ott is meg lehetett csinálni amit akartunk, csak gondolom az ügyintézőnek könnyebb volt, hogy elküldött. Egyébként meg totál káosz. De nem is akarok erre gondolni, mert felmegy bennem a pumpa.
Kedden végre újra láttam Erikát és Vicát, és beültünk a westendbe. Erika nagyon odavan érte, én nagyon gyűlölöm, és nekem úgy jött le, hogy Vicának sem ez a favorit. Mindegy! Végülis nem volt olyan rossz, a fej-és fülzúgást leszámítva, és azt hogy szerintem az Erikát is megsértettem. Úgy látszik ez most egy ilyen hét, mindenkit sikerül megsértenem, pedig igazán nem szeretnék senki megbántani.
Tegnap munkahelyi sörözés volt, időnként rendezünk egy csoportos ivászatot, ami egészen jól szokott sikerülni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy fiatal, laza társaság tagja lehetek.
A munkakeresésem nem nagyon halad, nem sok lehetőség van a piacon. De minden nap nézem.
2005. november 4., péntek
Zagyva
Trehány
vagyok mert már rég nem írtam. Tegnap volt Feri 30.szülinapja. Jól
bepizzáztunk, aztán meg a barátokkal iszogattunk. Pechemre bevállaltam
egy unicumot, és még ma is marta a gyomromat.
A
hitelügyünk lassan halad. Ez részben annak az ügyintéző libának a
számlájára írható, aki adja a nagymenőt, közben pedig nem ért semmihez,
és a Feri magyarázza el neki a dolgokat. Úgy képzelte, hogy a svájci
frank az elkövetkezendő 8 évben stabilan tartja a mai árfolyamát, és ez
alapján számolgatja a nekünk legmegfelelőbb megoldást. Komolyan mondom,
megáll az eszem. Sík hülye a csaj.
Kinézek
az ablakon a lemenő napot látom a budai hegyek fölött, nem mondom szép
látvány, csak az a baj, hogy még mindig a munkahelyemről bámészkodom,
nem pedig otthonról. Ma megint elküldtem egy pályázatot, változatosság
kedvéért oda, ahova a múltkor. Ez egy tök ugyanolyan állás. Előbb-utóbb
csak szóba állnak velem. Azért kicsit furcsa, hogy egy hete írta a csaj,
hogy bevettek az adatbázisukba, és ha van vmi másik lehetőség szólnak.
Azóta is szól. Szinte már napi szinten levelezek a hölggyel. Én elküldöm
az önéletrajzomat, ő meg visszaír, hogy oké, a pályázatok begyűjtése
még folyamatban van, és majd szól. Meglesném, hogy működik ez a dolog.
Azért jó lenne ha legalább egy Kisfecsó beütne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)