Mindenről

Teaházban voltunk. Sokáig azt gondoltam hogy szeretem a teaházat. Rájöttem, hogy nem. Legalábbis a pestieket nem. Sokban megfordultam már itt, de mindegyik zsúfolt volt, emiatt zajos. A háttér zene mellett mindenki próbál beszélgetni, és egy nagy nyüzsgés az egész. A kiszolgálás baromi lassú. Szerintem a helyiségben uralkodó tömény füstölő illat teljesen elbódítja a személyzetet. Legközelebb inkább  egy kocsmába megyek. Ott azért mégiscsak hangulatosabb, és nem csak teát lehet inni.

Fekete nap volt a hétfői nap, megvettem életem első felnőtt bérletét egy fél vagyonért. Így már én is megértem azokat, akik inkább a bliccelést választják. Én egy úgymond értelmiségi réteghez tartozom, tisztességes fizetéssel.(?) Mégis gondot jelent havonta kiadni több mint 6000 ft-ot egy nyavalyás papírdarabért. Nem is értem, hogy hogy gondolják az illetékesek, hogy miből telne erre az egyszerű átlag pesti polgárnak. Nem hiszem, hogy egy minimálbérből élő embernek a legfontosabb kiadásai közé tartozna a havi bérlet megvásárlása, mikor a rezsijét sem tudja kifizetni. De hajrá BKV, emeljük még feljebb a bérletárat, hadd legyen még több bliccelő, kényszerítsük bele az embereket a csalásba! Hogy ezek nem tudnak gondolkozni? Reggel hallottam a rádióban, hogy lehet, hogy Aba Botond nem kapja meg az idén a neki járó jutalmat. Szegény így most elesik 20 millió forinttól. Nekünk ez egy élet munkájával sem adatik meg! Neki meg 1 éves prémiuma. Azért ez felháborító!

Ezaz

Szép hétfőt mindenkinek! Kicsit javult a közérzetem. A hétvégét Ózdon töltöttük. Egészen jó volt, azt leszámítva, hogy sosem alszom jól, mert keskenyebb az ágy, mint a miénk, és nem férünk el rajta. A vége mindig az a dolognak, hogy Feri lecuccol a földre. A nagynénémék végre beköltöztek az új lakásukba, ami mellesleg a volt pasim, és egyben nagy-nagy szerelmem régi otthona volt. Sokat jártam abban a lakásban, furcsa volt megint belépnem abba a házba, még akkor is, ha azóta sok minden változott, a lakás megszépült, a szerelem meg már rég elmúlt. De azért feltámadt bennem a nosztalgia. Sok minden köt ehhez a lakáshoz.

A héten mi is aláírjuk a szerződést, és akkor előbb-utóbb, tavasszal mi is új háztulajdonosok leszünk. Feriben megint feltámadt az érzés, hogy le kellene cserélni Bercit. De én nem hagyom! Berci családtag, és egy családtagot csaknem cserélhetünk le csak úgy, csak azért meg egy kicsit eljárt felette az idő, és most betegeskedik. Persze nem komoly betegségek ezek, csak amolyan korral járó. Végül Berci már 18 éves, ami autóban már soknak számít. Na de mert meg kell gyógyítani csak nem cseréljük le egy fiatalabbra. Mondtam is Ferinek, hogyha én is megöregszem, és többet kell gyógyszerekre költeni akkor engem is lecserél? Mert már nem vagyok gazdaságosan üzemeltethető? Na ez nem így működik! Ugye?

Bankos

Elindultunk a banki hitelügyintézés rögös útján. Jó lenne már kicsit előrébb lenni az időben, hogy megnyugodjak, hogy nem lesz akkora teher a törlesztőrészlet fizetése. egyelőre elég sötéten látom a világot, és a jövőnket. Tartok tőle, hogy nagyon le fogunk gatyásodni.

Hétvége

Jól telt a hétvégém. Szombat du. bekuckóztam a galériára, nagyon imádom, kedvenc Marcus Miller cd-mel, és az éppen aktuális könyvemmel. A kályha időnként fel-fellobbant, és kellemes meleget ontott magából addig míg ki nem aludt a lángja. Ekkor egy kis kétségbeesés lett úrrá rajtam, amin aztán túltettem magam, és újra életet leheltem belé. Vasárnap Vicával kilátogattunk a Fáy utcai piacra. Pozitív csalódás volt számomra a józsefvárosi piac után. Teljesen korrekt volt, tiszta, rendezett. Majdnem vettünk is egy pulóvert, de nem vettünk. És elfogyasztottam az idei tél első sült gesztenyéjét. Nyami-nyami.
A munkáltatói igazolásom csak a jövő hétre lesz kész, mert mindenki szabin van. Ilyen is csak nálunk fordulhat elő szerintem a világon, hogy csak 2 embernek van aláírási joga, és az is egyszerre megy el. Nagyon pipa vagyok!

Feri céges focira ment. Ma meg holnap egyedül uralom a lakást. Mint a régi időkben. amikor Feri iskolában volt hétvégén. azt hiszem jól el fogom tölteni a napot. Rámfér egy kis egyedüllét. Holnap Vicával a Fáy utcai piacra megyünk. Sosem voltam még ott, kíváncsi vagyok, bár nem kéne semmit sem vennem, mert spórolni kell. Rohadt sok kiadással jár ez az új lakás, és itt nem csak a megvételére gondolok, hanem úgy mindennel együtt. Meg jó lenne egy kicsit a magunk arcára formálni a lakást, ami megint csak egy halom pénzbe kerül. biztos, ami biztos, vettem egy luxort. Hátha...

Beszereztem egy Dörmögő Dömötör könyvet. Gyermekkorom nagy kedvence volt, akkor meg hetente jelent meg, azt hiszem, kis füzet formájában, és a nagymamámtól mindig megkaptam a legfrissebb példányt. Remélem eljön az az idő, amikor majd a gyerekeimnek fogok mesélni ebből a könyvből. Addig meg én magam fogom olvasgatni.

Úgy érzem magányra lenne szükségem. Ilyenkor annyira irigyen gondolok a szinglikre, milyen jó lehet nekik az otthon melegében egyedül a gondolataikba merülni. tudom, hülyeség, ők meg lehet, hogy az én helyemben lennének szívesen, és mindent megadnának egy szerető társért. Az én szerető társam ezekben a napokban inkább teher számomra, mint öröm. Jó lenne, ha lenne egy kis vidéki házam, ahova ilyen lelkiállapotban kicsit visszavonulhatnék, mint ahogy a filmekben szokás. Lemennek a tengerparti nyaralóba, vagy az erdei házikóba, és sétálgatnak egyedül, ábrándoznak. Aztán visszamennek a nyüzsgő városba a párjuk mellé, öröm, sírás, kibékülés, és minden megy tovább.

De hát ez nem egy film, ez a való világ! Nincs menekvés!

Veszekedős

Csúnyán összevesztünk Ferivel tegnap este. Nagyon fáj, és a lelkem nagyon szomorú emiatt, de nem tudok megbocsátani. Feri meg úgy tesz, mintha mi sem történt volna. De én nem tudok olyan könnyen felejteni, és igazából nem is akarok. Mit várhatok egy embertől aki szívfájdalom nélkül belém tud rúgni(persze jelképesen), aztán mindent elfelejt, és még csak nem is érzi, hogy mennyire megbántott.

Végre újra láthattam Erikát! Jó volt kicsit fecsegni mindenféléről. Jó volt a tegnap este. 

Közben Feri a hiteltanácsadóval tárgyalt, hogy milyen konstrukció is lenne a legjobb. nem egyszerű dolog ez, főleg nekem, aki nem ért hozzá. De azért az elmúlt időben sokat magara szedtem ezen a téren. Ma megnézi az építész a házat. És onnantól szabad a pálya.

Lakás

Nagy előrelépést tettünk lakás ügyben! Megállapodtunk az eladókkal, és ha bank is mindent úgy akar, ahogy mi szeretnénk, akkor semmi akadálya annak, hogy kertes házrész tulajdonosok legyünk. Nagyon izgalmas! Rengeteg tervem van, hogy mit hova tennék, milyen bútor, milyen szőnyeg, gondolom nem kell részleteznem. De hát a kert!!!!!! Az csodálatos! Majd egyszer mindenkit meghívok, hogy ámuljatok! De csak tavasszal fogunk beköltözni. Addig meg pénzt kell gyűjteni az átalakításokra, meg a berendezésekre. Dezsavű-m van!

Antiszoc

Utálom magamat ilyenkor, amikor ennyire antiszociális vagyok! Bármennyire is akarok, nem tudok változtatni ezen. Pedig szép napfényes ősz van, ki kellene használni ezt a pár szép napot, de semmihez nincs kedvem, csak ahhoz, hogy üljek a szobában, és ne csináljak semmit. Még csak olvasni sincs kedvem, pedig az mindig feldob. Egyedül a legújabb lakberendezős újságom szórakoztat, de az is csak rövid ideig. Én magam is érzem, hogy elviselhetetlen, kibírhatatlan vagyok. Össze is kapunk ezen Ferivel mostanában. Jó lenne pár jó tanács, hogy lehetne ezen az átkozott időszakon átverekednem magam. Tornán sem voltam már jó ideje, valamiért oda sincs kedvem menni. A hétvégén írok egy másik helyre is egy életrajzot. Hátha....

Szombaton megint megyünk Péterékhez. (A kinézett lakást nevezzük így, mert az Ilosvay utcában van). Viszünk egy építészt, és ha rábólint, hogy minden rendben, akkor megvesszük. Most már csak az jár a fejemben, hogy milyen jó lesz majd a barátainkat a kertben vendégül látni. De ez még nagyon sokára lesz.

Remélem hétfőn kicsit jobb hangulatban tudok majd írni. Bár lehet, hogy be kell jönnöm dolgozni. Nem tudom, miért vállalok még el ilyeneket, az a rohadt nagy lelkiismeretem. Normális ember, ha egyszer már belerúgtak, nem csinál még egyszer hülyeséget, én meg? Rugdostatom magamat! Én egy mazochista vagyok!

Újra itt! Tudom, rég nem voltam, csak hát nem vagyok mostanában túl jó passzban, és ha meg rosszban vagyok, akkor nincs kedvem semmihez. Még ahhoz se hogy leírjam mi a bajom. Most sem vagyok túl jól, kicsit összejöttek most a dolgok körülöttem. Nem lepődöm meg, hisz egyszer fenn, egyszer lenn, hát most hosszú idő után megint lenn. Talán a kiber, hőtan vizsgák idején éreztem hasonlóan rosszul magam annak idején. Hát azokat az időket is túléltem, ezek is csak elmúlnak egyszer.

Viszont csoda történt. Hétfőn szeretett K.doktor leg-leg főnökünk megköszönte az elmúlt havi munkánkat, és bocsánatot kért, amiért olykor bunkó volt. Az olykor nála 2-3 hétig is eltart non-stop. Szóval reméljük ez a csoda nem 3 napig fog tartani, és nem egy későbbi kirúgás előszele. Akkor szoktak ilyeneket mondani, hogy köszönjük a munkádat, tényleg minden nagyon jó, csak hát nincs már szükségünk rád a jövőben, bla-bla-bla. Mindenesetre próbamunkások hada fog ellepni bennünket az elkövetkező időben. Nem tudom kellő méltósággal fogom-e tudni kezelni a dolgot. Kicsit padlón is vagyok emiatt (is).

Szegény Ferit meg nagyon megviseli az anyukája betegsége, és nem tudom kiverni belőle a lelkiismeretfurdalást, hogy most mellette lenne a helye, meg az apukája mellett, aki nagyon el van szomorodva. Jó lenne, ha hamar felépülne, és hazakerülne, és visszakaphatnánk a mosolygós aput.