Egy focimeccsel fűszerezett nyugati nyaralás egyelőre körvonalakban

Még tavasszal kezdődött minden, amikor lesz, ami lesz, beregisztráltunk az eb jegyekre. És bár igen kicsi volt az esélye annak, hogy sikerül majd venni is, már akkor is azon gondolkodtunk, hogy ha esetleg mégis, akkor majd toldjuk meg majd pár nappal, hiszen azért Stuttgart elég messze van, és ha már addig elmegyünk, akkor ne csak az autópályán üljünk. 

Két év balkán-nyaralás után úgyis ki voltunk már éhezve, hogy nyugatabbra is menjünk megint, így ez jó alkalom volt, hogy rászervezzünk pár napot, akár lesz meccs, akár nem. Végül úgy alakult, hogy a fiúknak lett jegyük. Nekem nem, de nem bánkódtam nagyon emiatt.  

Hát így kezdődött az idei nyarunk, és a nyugati nyaralásunk :-)

Pénteken indultunk, és Linzben aludtunk kettőt. Ott is fent a hegyen, mintha Budapesten a Normafánál laknánk, kb. olyan helyen. Fogaskerekűvel lehetett a város főterére bemenni, szóval nagyon klassz volt. 

A skót -magyar meccsre volt jegyünk, vasárnap estére, úgyhogy Linzből vasárnap reggel indultunk tovább. A németországi szállásunk Ulm-ban volt, mert a stuttgarti szállásokat megfizethetetlennek ítéltük. 5 főre legalábbis. 

A vasárnapi napunk javarészt autózással telt, annak ellenére, hogy időben nem volt annyira vészes a Linz-Ulm távolság, de mégis olyan soknak tűnt, és olyan unalmasnak, és a forgalom is nagyon erős volt. Mindig megjegyeztük, ha láttunk egy magyar autót, hogy ott egy magyar, ők is biztos a meccsre jönnek :-) sokan jöttek velünk együtt a pályán. 

Ulmban gyorsan lepakoltunk, ettünk, aztán mentünk Stuttgartba. Ekkor már tömény piros dugót mutatott a waze a pályán, nem is vitt fel oda, hanem kis utcákon keringőztünk közben az eső is elkezdett esni, majd elállt, és nem is esett már többet. 

Aztán meccs, majd vissza Ulmba éjjel. 

Majd írok mindenről részletesen is, természetesen, most csak gyorsan felvázolom, hogy el ne felejtsem :-) 

Innen a Salzkammerguti tavak egyikéhez, a Traunsee-hez mentünk, és itt is aludtunk párat. 

Óóóó, azok a magas sziklás hegyek! Ahogy körbeölelik a tavat! Én ezeket nagyon tudom szeretni! Csodaszép volt! Tettünk is itt egy remek kirándulást! 

És végül, innen még mindig nem haza jöttünk, hanem felmentünk az autópálya túloldalára, csupán 2-3 órát kellett aznap csak autóznunk, merthogy a Ausztria Waldviertel nevű tájegységén találtam egy kiadó apartmant egy alpakafarmon, és gondoltam, hogy ez biztos nagyon tetszene Marcinak. Úgyhogy nem akartuk ezt kihagyni, így itt is aludtunk 2-t. És itt is kirándultunk 2 csodaszépet is :-) 

Majd mesélek, de most gőzerővel mosok, mert holnap Milán meg Marci már focitáborba megy, és kell nekik néhány tiszta ruha. Bár nincsenek illúzióim, hogy hányszor cserélnek majd ruhát, de legalább legyen náluk, hogy én elmondhassam, hogy adtam nekik ruhát. 

Júniusközepi

Lassan kicsorgunk a tanévből... Nem bánom, egyáltalán. A fiúk sem, bár annak ellenére, hogy 1 héttel tovább tart papíron az iskola, mindenki már hétfőn vagy kedden leteszi a lantot. Utána már tanitás nélküli munkanap lesz. Szóval semmi értelme az egésznek. 

Máté a hónapban már megjárta Szilvásváradot, osztálykirándulással, és ezúttal egyben hazajött, nem úgy, mint amikor a vízesés mellett eltörte a kezét. 

Aztán volt Pakson, az atomerőműben, szintén a suliból, a kémiatanár szervezte. 

Kedden nem volt suliban, meg hegedűvizsgázott, ma pedig Bledbe utazott evezőversenyre. 

Megszoktuk már,úgy-ahogy, hogy cikàzik az országban Tiszától Dunáig, Szegedet is jól megoldotta áprilisban, de külföldön még nem volt egyedül. Egy csapattársáék elvitték autóval, a fiúval fognak párost menni holnap-holnapután. Biztos nagy kaland lesz. És bár én még nem voltam Bledben, Szlovéniában is csak átutazóban, de biztos, hogy gyönyörű hely. Már amennyire Mátét megfogja a természet csodája 🤣 de rábíztam, hogy csináljon fénykèpeket. Kíváncsi vagyok, sikerül-e neki megugrani a feladatot. Milán is csak 1 képet csinált a Fertő-tónál, egy pulykáról a baromfiudvarban. 

Mindkét fiú túl van már a hangszeres vizsgán, Milán még ír vmi matek tz-t, ami szerintem kicseszés az utolsó héten, de hát ez van. 

Jövő hét végén  aztán végre megkezdjük mi is a nyarat 🙂 Nagyon kell már, nagyon kimaradt a tavaszi pihenés, bár kérdés, hogy mennyi pihenés jut majd most is, unatkozni nem fogunk, az biztos, hiszen sosem szoktunk 🙂 

Májusvégi

Május közepe táján volt Milánéknak egy fúvós koncertjük, amire ketten tudtunk Marcival elmenni, mert Feri épp Szegeden volt azon a héten, Máté meg nyilván evezett, vagy ki tudja...

A koncert hosszú volt, de nagyon jó, igaz, hogy a végére már eléggé elfáradtunk, pedig Milánék zenekara volt az utolsó, aki fellépett, úgyhogy muszáj volt végigülni.  Persze nem mondom, hogy nem érte meg, csak hétköznap eléggé megterhelő mostanában az, hogyha későn érünk haza. Ez persze nem tart vissza attól, hogy későn érjünk haza, ha adódik valami program :-) 

Sajnos Máté nem tud részt venni az év végi vonóskoncertjükön, pedig az is nagyon klassz szokott lenni, mert most osztálykirándul, a koncert napján meg Paksra mennek a suliból a kémiatanárral. Aztán meg Bledbe megy evezősversenyre. 

A héten színházban is voltunk, ezúttal megint négyesben, Feri meg én, meg a barátnőm meg a férje, és a Katonában néztük a Mesterembereket. Aki valaha csinált már végig lakásfelújítást, annak tud ülni a darab, aki nem, és nem az ne nézze meg inkább :-) 

Zsúfolt volt a május, zsúfolt lesz a június is. Kirándulások, fellépések, Máté alapvizsgázik hegedűből, Milánnak is lesz oboavizsgája, ami végre délután lesz, úgyhogy remélhetőleg meg tudom hallgatni. 

Aztán lassan majdcsak lecsorog ez a tanév is... aztán belecsapunk a nyárba. Lesz egy kalandos nyaralásunk rögtön júniusban, aztán a focistáknak focitábor. Arra már Milán is teljes gőzzel mehet. Máté az országos bajnokságra edz, ami július közepén lesz, de hogy milyen számban indul, azt még nem tudja egyelőre, de már az őszi Tisza-kupát is emlegetik a haverjával, akivel kettesben eveznek, hogy azt idén meg kéne nyerni. Tavaly 2-dikok voltak. 

Szóval jó lesz ez, várunk nyár!