Pünkösdi Pilis

Elég régen voltunk már a hegyekben, áprilisban főként Milán körül forgott az élet, úgyhogy kapóra jött végre egy 3 napos hétvége. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy mennyivel könnyebb lenne mindenkinek, ha mindig 3 nap lenne a hétvége, és 4 a munkanap. Akkor itthon is haladnának a dolgok, már-már kényelmesen, és még arra is maradna idő, hogy egy napot tényleg a semmittevésre ( vagy bármire, amire szertenénk) áldozzunk. Nálunk mindig úgy elröppen a hétvége, hogy észre sem vesszük, ha meccs is van, ( és miért ne lenne ?) akkor azzal jó esetben csak a fél napunk megy el, ha berakják kora délutánra, akkor meg az egész. És aztán már csak tűzoltás jelleggel megy minden, főzés-mosás-pakolás, és máris hétfő. Hétköznapokon meg általában a túlélésre játszom. főként. 

Na de pünkösdkor 3 nap is volt, és még meccs sem volt, úgyhogy miénk volt a világ. Szombaton le is köveződött a terasz, amire már jó ideje vártunk, de vagy nekünk nem volt jó, vagy a munkásoknak nem fért bele. Vasárnap már nem is tudom mi volt, gondolom a szokásos hétvégi hajtás, na ott volt még a hétfő, amikor végre el tudtunk menni a hegyekbe.

Nem igazán tudtuk, hogy merre induljunk, nagyon hosszú túrát nem akartunk csinálni, és az embertömeget is jó lett volna elkerülni, úgyhogy az agyonhájpolt pestkörnyéki kiránulóhelyeket már jó ideje kerüljük, ( Normafa, Teve-szikla és társai, amik pedig valóban egyszerűen megközelíthetőek.) 

Királyrétet is elvetettük, mert sanszos volt, hogy mire odaérünk, addigra ott is tömeg lesz, és végül Kesztölc felé indultunk, és ott másztuk meg a Pilis Kétágú-hegynek nevezett csúcsát. 

Errefelé még nem jártunk egyáltalán. 

Elvileg egy rövidebb körtúrát néztünk ki, 6.5-re írta talán a leírás, de annál valamivel több lett. Mondjuk lejjebb is parkoltunk kicsit, nem mentünk fel egészen a temetőig, mert korábban láttunk egy jó parkolóhelyet, lehet azért. 

A hegy felé egy remek tisztáson kellett átvágni. Telistele volt mindenféle virággal, meg árvalányhajjal, meg lila virágú bogánccsal. Ez volt a kedvenc részem. 

Aztán egy elég meredek kaptatón jutottunk fel a hegyre, de megérte, mert nagyon szép volt fentről a kilátás. 

Innentől már megerőltetés nélkül csak végigmentünk a gerincen majd a tisztáson keresztül  vissza a kocsihoz. 

Nagyon jó volt, és alaposan el is fáradtunk, pedig ennél tényleg keményebb es hosszabb kirándulásokat is csináltunk már. Látszik, hogy kicsit belekényelmesedtünk a hétköznapokba🙂

Pedig muszáj lesz visszaszerezni a kondinkat, mert terveink szerint júniusban nagy hegyi túrák ( is)  várnak ránk. Hú, azt már nagyon várom! De addig még ezer a dolog és a tennivaló. 

Ami még...

Máté sikeresen megjárta Szegedet, ahol önkénteskedett az evezős EB-n. 1 egész hétig volt, és bár sok mindent nem tudtunk meg, de jól érezte magát. A szállás jobb volt, mint várták, a kaja meg bőséges és finom volt, nem kell ennél több. Odafelé egy csapáttársáék vitték autóval. Bicikliket is vittek, azt is autóval levitték, de visszafelé nem így jöttek, hanem a csomagjait elhozták valakik kocsival, ők a haverjával meg vonattal jöttek. Betekertek Szegedre a vasútállomásra és onnan. Épségben hazaért. 

Azóta volt kisérettségije történelemből meg nyelvtanból, és a héten kellett fakultációt választania. Nem volt egyszerű menet, mert bár én már idejekorán szóltam neki, ( mondjuk év elején), hogy kezdjen el erősen gonolkodni, majd félévkor megint, hogy még erősebben kéne ráállni a témára, őt ez nem érintette olyan mélyen. Aztán egyszer csak benyögött egy biológát, mi pedig nem tudtuk hová tenni, hogy ez most hogy jött és honnan. Aztán ült még rajta egy kicsit, meg beszélgettünk róla, amikor nyitott volt rá, és végül kizárásos alapon választott, hén mondtam neki, hogy szertném, ha választa egyet a kötelező tárgyak közül, és a másikba akkor nem szólok bele. A történelmet és a magyart rögtön kizárta, mert bár a töri szerintem menne neki, de azt mondja rém unalmas, a magyarban meg hát így is sok a kötelező olvasmény. ( amit csak úgy szórványosan olvas el, amúgy, de mindegy.)  úgyhogy végül a nyelvek és a matek közül a matekot választotta, mellé pedig a biosz és a földrajz között vacillált. Aztán csütörtökön úgy jött haza, hogy akkor kikérdezte az edzésen az egyik haverját, aki földrajzra járt és abból is érettségizett, meg mondtam neki, hogy nézze meg az eduline-on a biológia érettségi feladatokat, hogy mégis lássa, hogy mire számíthat, úgyhogy végül a földrajz mellett döntött. 

Aztán majd meglátjuk. Egyszer lehet változtatni, ha az elképzelései annyira másfelé konkretizálódnának, hogy más lenne jobb. De szerintem ha a matekra ráfekszik, akkor az sok mindenre jó lehet. 

Marcival megint voltunk az állatkeri szülőin. Jaj, ez a Marci olyan aranyos. Úgy tud még lelkesedni. szerencsére jó idő volt, és mivel megint majdnem nyitásra mentünk, így délre, mire a későn kelők megérkeztek, addigra mi már hazafelé indultunk. 

Nekem most a nutriák voltak a kedvenceim. 

Este pedig Szabó Balázs bandája koncerten voltam a barátnőmmel, és most is, mint mindig nagyon jó volt. Szabó Balázs koncerten mindig olyan jó, lélekfeltöltő. 

Amióta nem írtam...

 Sok víz lefolyt a Dunán... És mindig tervezem, hogy na majd ma majd megírom ezt vagy azt, aztán valami mindig elsodor, bedarál, vagy már nem is tűnik említésre sem méltónak, amiről írni akartam. 

Most is a tűzhely mellől pötyögök a telefonon, amit utálok, de itthon igen ritkán tudok leülni a laptop elé.

Pedig történtek ám fontos dolgok...

Milánka pl. felgyógyult, kivették a varratokat, majd érettségi szünet után már elkezdett iskolába járni. Igaz, azon a héten csak kompetenciákat írtak, e héttől van gőzerő, dobálják is a nyakába a dolgozatokat. Igazából nem értem ezt a mai rendszert, mert 2 és fél hetet hiányzott, és ma már matekból meg nyelvtanból is  tz-t írt. Miböl gondolják, hogy 2 hét hiányzást 1-2 nap alatt be lehet hozni??? Meg se kérdezték, hogy  mi van vele, akár olyan betegsége is lehetett volna, hogy nem tud az itthon töltött idő alatt tanulni. 

Mindegy, próbálom ezt elengedni... Végülis nem kellenek az év végi jegyek sehová, mégha be is csúszik egy rossz doga.

A másik, hogy hónap elejétől új helyen dolgozom. Igen, megint, de most már nem tervezem egy ideig, hogy továbbállok. Eskü, nem vagyok munkaszédelgő, csak egy igazán jó helyet kerestem, amit most talán megtaláltam. Mindenesetre itt most tényleg jól érzem magam. 

Közben elkészült a vacsora meg a holnapi ebéd, úgyhogy most egyelőre ennyit a házunk tájáról.