Péntek

 Nagyon-nagyon kevés ez a 4 röpke nap, nem ehhez vagyunk szokva, úgyhogy nagyon gazdálkodnunk kell az idővel. 

Ma délelőtt be kellett ugranunk Veszprémbe, mert Feri kinézett egy napszemüveget, hogy lehet jó lenne a jövő heti hosszú nyaraláshoz + főként a vezetéshez. 

És ha már ott voltunk, persze, hogy tettünk egy kört. Tavaly nem tudtunk a várban teljesen végigsétálni, mert javában zajlott a püspöki palota felújítása, de idén már ki lehet nézni a völgyre. 

Veszprémben ebédeltünk, és itthon már csak gyorsan strandfelszerelést vettünk magunkhoz, és húztunk a strandra. 

Nem tudom milyen lehetett a nagy kánikulában a tömeg, volt -e egyáltalán, de ma délután teljesen vállalható embermennyiség volt, pedig szép strandidő volt. Mondhatni kevesen voltak. 

Volt már olyan, hogy tényleg alig tudtuk a törölközőket letenni. 

A strandon ettük meg az éves szokásos balatoni lángosunkat is, az nem maradhat ki. 

Estefelé pedig csodaszép volt megint a Balaton. De hiszen mindig szép ❤️ és mindig másmilyen.

És pont, amikor a kikötőbe értünk, akkor indult el Dius hajója, a Szigliget. 

Balaton 2.nap

Szerencsére, vagy nem, de nincs kánikula továbbra sem, aminek én azért örülök, mert nem kell egész nap a parton feküdni, hanem legálisan lehet betervezni egy kis sétát. 

Tegnap délelőtt a közeli Noszlopy Gáspár kilátóhoz mentünk. Volt ugyan egy gyenge próbálkozásom, hogy innen Füredről sétáljunk át a hegyeken keresztül, hiszen úgy sincs túl messze, dr gyorsan leszavaztak, így elautóztunk Hidegkútra, és onnan sétáltunk fel a Recsek-hegy tetejére, úgymond megerőltetés nélkül. 

Olyannyira nem volt megerőltető, hogy én még futottam is utána egy laza nyolcast, és gyönyörű volt a Balaton. 

Strand előtt pedig még amolyan előszülinapi tortázást tartottunk az Arácsi Cukrászdában. 

Helló, Balaton

végre-végre, így július végére csak ideértünk mi is a Balatonpartra. Igaz, csak néhány napot leszünk, idén most így alakult. Cserébe nagy Balkán kalandra indulunk a jövő héten. 

Nem mondom, hogy az a nagy strandidő volt tegnap, amikor érkeztünk, de a Balaton így is gyönyörű. 

Sétáltunk egy kört érkezés után, megnéztük, hogy eldózerolták a faházunkat, futottam egy Füred-Csopak kört, persze közben el is áztam, és a fiúk még fürödtek is. 

A víz meleg volt, igaz, kint megfagytak, de ki nem hagyták volna a wellcome csobbanást. 

Szegedi délután

Mi szombaton érkeztünk meg Szegedre, de mivel aznap nem volt Máténak futama, ezért nem mentünk ki a versenyközpontba, hanem egy városi sétát tettünk Szeged belvárosában. 

Szeged mindig gyönyörű, és még azon a forró nyári délutánon is nyüzsgő volt.

Természetesen a Dóm téren kezdtünk, ami ilyenkor nyáron kevéssé élvezhető, mert fel van állítva a színpad, de azért mégiscsak. Nagyon-nagyon régen voltunk már a Szegedi Szabadtéri egyik előadásán, bár azt hogy mit néztünk már nem tudom, de nem is az volt akkor sem a lényeg talán, hanem a milliő, ami ott a Dóm előtt kialakul. 

A teret nem lehetett ugyan körbejárni, de a templomba be tudtunk menni, nem jártunk úgy, mint a pécsi székesegyházzal, hogy mindig volt benne valami rendezvény, ami miatt nem lehetett még bekukkantani sem, amikor meg végre bejutottunk, akkor meg épp zárt, és kitessékeltek minket. 

Szóval ide be tudtunk menni még éppen 6 előtt, melőtt az esti mise elkezdődött volna. 

Hát gyönyörűszép belülről is, és el is bizonytalanodtam, hogy voltam e már benne korábban, mert annyira ismertelennek tűnt, annyira magával ragadott, mintha most láttam volna először. Pedig nyilván jártam már benne, hiszen osztálykiránduláson is voltunk itt, akkor bizonyára kötelező program volt a dóm. De az meg már százezeréve volt, ki emlékszik már rá. 

Azán sétálóutca

Klauzál tér

Tisza-part

És a gondolkodó kislány :-)

Másnap reggel 9- kor már a Maty-éren voltunk, majd amikor Mátéék leeveztek, akkor volt egy laza 2-3 órás szünet, mire megint sorra kerültek, addig mi megint visszamentünk a városba, és elsétáltunk a zsinagógához, ami előző délután kimaradt. 

Gyönyörűszép ez a a zsinagóga, még kívülről is nagyon monumentális. Nem mentünk most be, mert nem is igen lett volna időnk rá, meg én farmer rövidnadrágban voltam, hiszen az evezősversenyhez öltöztem, és így nem gondoltam, hogy be kéne menni. De alaposan körbejártuk és megcsodáltuk. 

Még egy fagyi és egy gyors Lidl-ös bevásárlás is belefért, hiszen  másnapra kellett valami ennivalót hagyni a fiúknak, és már kint is voltunk megint. 

Máté olyan fáradt volt, hogy bár nem szokása, de tátott szájjal aludt a kocsiban hazafelé jövet. :-)

Szegedi evezősverseny

 Máté július első hetét egészben Szegeden töltötte, mert ekkor rendezték az evezősországos bajnokságot a híres Maty-éren. 

Ő már kedden lement a többiekkel, sátrat vertek, ismerkedtek a tereppel, és csütörtökön kezdtek versenyezni. Több számban is indultak, négyesben, nyolcasban, kettesben meg egyesben is, csak sajnos a versenynaptár pont úgy jött ki, hogy csüt-péntek volt a húzós napjuk, szombaton nem volt versenyszámuk, és vasárnap mentek négyesben. 

Mi csak szombaton tudtunk lemenni Szegedre, így csak a vasárnapi evezésüket láttuk. 

Első este, kedden, persze hatalmas vihar volt. Akkor itt Budapesten is nagyon esett. Ott is. De azt mondta Máté, hogy jól bírta a sátor, nem ázott be, és még a szél sem vitte el, csak a cipőjét felejtette a sátor előtt, ami szétázott. Szerencsére utána már kánikula volt, és hamar megszáradt. 

A versenyeredmények nem feltétlenül nyerték el a tetszését, kicsit bosszús is volt hazafelé jövet, de azért nem annyira, és ahogy mesélte, azért meg voltak az edzők elégedve velük, még akkor is, ha nem sikerült érmet szerezniük. 

Az egyes miatt volt Máté szomorú, mert ott majdnem sikerült A döntőbe jutnia, csak már pont a végén valahogy kifordult a lapátja, ami elég volt ahhoz, hogy a 3-dik megelőzze. De sebaj, majd legközelebb már nem fog ilyen előfordulni. 

Meg egyébként is, szerintem tök menőség a világhírű Maty-éren evezni, ami az ország egyetlen olimpiai minőségű evezős pályája, és számtalan világsztár evezett már itt, európa- és világbajnokságokon. :-) 

Kiállításon

A történetet ott kezdem, hogy sok héttel ezelőtt megláttam a neten egy feldobott oldalreklámban egy gyönyörűszép zöld ruhát. Óóóóó, ott rögtön beleszerettem, és napokig csak nézegettem. Majd mondtam is itthon Ferinek, hogy láttam egy gyönyörűszép zöld ruhát, és majd ha plázában járunk, akkor nézzük már meg. De mivel nem túl sűrűn járunk plázába, mert azért hacsak lehet, kerülöm, mint a tüzet, elég sokára került sor arra, hogy megnézzük. Már-már majdhogynem le is csúsztam róla, mert már nagyon kevés volt belőle. Szerencsére pont a méretemben volt még 2 darab, úgyhogy gyorsan le is csaptam az egyikre. 

Aztán hazajőve szépen beakasztottam a szekrénybe, és azonnal adta is magát a kérdés, hogy oké, szép zöld ruhám már van, de hová tudnám én ezt felvenni? 

És akkor jutott eszembe, hogy ha már így összeálltak a csillagok, akkor megnézhetnénk a Szépművészetiben a Csontváry kiállítást, amire ugyancsak vágytam, de sosem volt rá úgy lehetőség, hogy na menjünk, és Pécsen is kimaradt, pedig már akkor is mondtam, hogy nézzük meg. 

De ez is csak halogatódott... pedig már nincs sokáig itt Budapesten, júl. 15-ig, utána Pécsre viszik az egész tárlatot. 

Mígnem, egyik szombaton Marci a barátjáéknál aludt egy délutáni szalonnasütés után, és onnan csak vasárnap délután jött haza. Úgyhogy gyorsan vettünk interneten 2 jegyet, mert a nagyok zsigerből lepattintottak, hogy ugyanmár, múzeum... Így aztán ketten mentünk Ferivel megfuttatni a zöld ruhámat a múzeumban. 

A Szépművészetiben százezer évvel ezelőtt voltunk utoljára. Akkor emlékeim szerint az állandó kiállításokat néztük meg. Feri szerint voltunk mág egyszer, szerinte Monet vagy Manet kiállításon, de én ilyenre nem emlékszem. Vagy nem velem volt, vagy annyira rég volt, hogy ki emlékszik már rá :-) 

Most nem tudtuk megnézni magát a múzeumot, a jegyünk csak a Csontváryra szólt, de időnk sem lett volna egyébként sem többre, így is jó 2 órát eltöltöttünk a képekkel. 

A képek mellett részletes tájékoztató olvasható a képek elkészüléséről, és a körülményekről, de pont elcsíptünk egy idegenvezető nőt, aki sok érdekességet is elmesélt a festményekről, és a festőről magáról is. 

Ilyen szögből nekem is van fotóm Mosztárról :-)

Jajcei vízesés

Magányos cédrus

Tarpataki- völgy

Nagyon szép kiállítás volt, számomra bámulatos, ha valaki ilyen tehetséges és elhivatott. 

A héten még megtekinthető, szerintem nagyon szép tárlat, érdemes volt végignézni.