Jeges Balaton

 Jónéhány héttel ezelőtt sikerült kiokoskodnunk, hogy kinek, mikor, hol van hétvégén jelenése, edzése, tornája, szülinapi bulija, akármilye, sikerült találnunk két olyan napot, ami mindenkinek jó lett, hogy beváltsuk Feri karácsonyi evezés kuponját Hévízen.  Lefoglaltuk magát az evezést, és egy éjszaka szállást egy apartmanban, hogy ne kelljen reggel nagyon sietni. 

Aztán kicsit veszélybe került a dolog a fiúk betegsége miatt, de végül szerencsésen túl lettek rajta, és hamar meggyógyultak, így hát felkerekedtünk. 

Nagyon izgatott voltam, egyrészt, mert hideg, havas időt jósoltak, ami a melegvizes Hévíz-patakban való evezéshez tökéletes, másrészt azért, mert a Balaton-felvidéket hótakaróban látni az nekem  igazán különleges élmény volt. A sokszor megjárt, ismerős Tapolca felé vezető út ismeretlen ismerősként fogadott. Olyan más volt így havasan, szinte mintha nem is jártunk volna mág sosem erre, olyan. 

Hévízre érkezve gyorsan elfoglaltuk a szobát, és még sötétedés előtt lementünk a keszthelyi mólóra, mert én nagyon szerettem volna megnézni a téli Balatont. 

Nem volt meleg, mondhatni hideg volt, de óóóó, a félig befagyott, jéghártyás Balaton annyira szép volt! Ahogy a fehér havas rész összetalálkozott a kék vízzel! Ilyen gyönyörű sötétkéknek még sosem láttam a vizet. 

Jó 1 órányit sétálgattunk csak a parton, aztán annyira átfagytunk, hogy nem mentünk tovább, a fiúk így is halálra idegesítettek, hogy beleesnek a jeges vízbe, ahogy próbálgatták, hogy mennyire vastag a jég, ( nem volt vastag), de így is egész este azon ujjongtam, hogy milyen gyönyörű volt a Balaton 💗 és milyen jó, hogy elmentünk megnézni, és hűűű  meg haaaa :-) 

Még gyorsan bevásároltunk reggelire, így mire Hévízre visszaértünk, ott már csak sötétben tudtunk járni egy kört. Addigra még sokkal-sokkal hidegebb lett, nem igazán esett jól senkinek sem kint lenni a vaksötétben, úgyhogy nagyon rövidre zártuk csak a sétát, és már mentünk is a sarki pizzázóba vacsizni. 

A megérkezett pizzákról nincs fotó, mert úgy estünk neki a tányéroknak, mint a kiéhezett elefántok, pedig szépek voltak ám a pizzák :-) 

Másnap délelőtt pedig mentünk evezni. De ez már egy másik történet. 

Huss

Amilyen hirtelen lerobbantak a fiúk, szinte egyik pillanatról a másikra lett hőemelkedésük, és utána egy szempillantás alatt magas lázuk, úgy tűnt el szinte nyomtalanul az összes nyavajájuk. 

Azt, hogy 5 napja orvossal nemhogy nem találkoztunk, de még csak nem is beszéltünk, azt nem minősíteném szavakkal. Azt, hogy egy lázas beteg gyereknek legyen az akár covid, akár torokgyulladás, akármi, se meg nem hallgatja senki a tüdejét, se meg nem nézi a torkát, se nem konzultálnak velem, hogy mire számítsak, mi ennek a betegségnek a lefutása, mik a buktatói, mire figyeljek, mikor hívjak sos mentőket, senki el nem mondta. Nem arról van szó, hogy nagy bájcsevejre lett volna szükségem, de pár szó azért egy orvostól jól esett volna, hogy ne a gugli legyen a barátom, ne idegen orvosanyukáktól kelljen tanácsot kérnem, hogy bármilyen lázcsillapító és orrspray használható-e, vagy van vmi speckó, ami erre a betegségre sokkal jobb, semmi... 

Szóval egyáltalán nem csodálkozom, hogy annyian halnak meg ahányan, ha ennyire vannak kontroll alatt tartva a betegek, hogy semennyire. Szerintem ez felháborító. 

Na de... a lényeg, hogy tényleg 2 nap alatt túl voltak a nehezén. Az a 2 nap viszont tömény láz volt, nagyon magas láz, és lázcsillapítás, mindenféle módon. Felváltva fürdettem őket langyos vízben, borogattam a fejüket, adtam nekik a gyógyszert, főztem a teát. Közben, amikor jól voltak, akkor tényleg jól voltak, és akkor megettek egy fazéknyi húslevest. Harmadnapra úgy keltek fel, mintha semmi bajuk nem lett volna. És szerencsére azóta sincs. Kínjukban viszont az agyamra tudnak menni, és borzasztó idegesítő, hogy nem tudnak magukkal mit kezdeni. Miért van az, hogy csak akkor olyan tündibündik, amikor 38+ fokos lázzal fekszenek??? 😏

Máté szerintem megúszta, de ő is itthon volt, de mivel ő kétszer oltott, úgy voltam vele, hogy még ha le is tesztelem itthon akármilyen eredménnyel , akkor is tojik rá az eü. rendszer. Mint ahogy az ismerősöknél is azt mondták, hogy ja, hát ha be van oltva, akkor majd meggyógyul. Szóval igazán pénzkidobás lett volna még őt is saját költségen letesztelni. Bekaranténoztam a saját szobájába, és nem volt ellenvetése :-) 

Hogy most a Kicsiket kell-e oltani és hogy mikor, hát azt meg majd gondolom kiokoskodom az internetről... ahogy eddig is. 

Mindennapi dühijeimet olvashattátok :-) 

Híradó

Bárcsak megint inkább valami túrabeszámolóval jöhetnek, de sajnos nem... 

Covidhíradónk következik. 

Sajnos minket is utolért az elmúlt hét covidhulláma. Milánéknál már a múlt héten is sorra dőltek ki a gyerekek, ki erősebb, ki gyengébb tünetekkel. Milán akkor még tartotta magát, meg nem is volt a hét vége felé suliban mert hangszervizsgája volt. Reméltük, hogy hátha megússzuk. 

Feri a héten Varsóban van. Negatív teszttel és 3 oltással ment, reméljük hogy nem vitt ki semmit. 

Tegnap estére Milán is, és Marci is lerobbant és mindketten pozitívak lettek az itthoni teszt szerint. Hőemelkedésük és náthás tüneteik voltak, leginkább orrdugulás. 

Aztán éjjel felváltva keltek fel, hogy nincsenek jól. Kaptak lázcsillapítót. 

Jelenleg Milán van cudarabbul, Marci egyelőre nincs rosszabbul, annál, mintha csak egy erősebb nátha lenne rajta. 

Az orvosi rendelő elérhetetlen. Emailt írtam, arra nem jön semmiféle reakció. 

Kicsit magamrahagyottnak érzem magam ebben a pillanatban, de biztos lesz majd jobb is. 

Délutánra: felváltva vannak jobban-rosszabbul, a hőmérsékletük is hol magasabb, mint az ingerküszöböm, hol teljesen korrekt. 

Orvossal csak emailen " találkoztam" akkor is csak annyira, hogy bekérte az adatokat és mondta, hogy továbbküldni a hivatalnak. 

Marciéknál rögötn karantén lett. Holnap digitális oktatás is lesz. Hogy Marci részt vesz-e rajta azt majd akkor döntjük el. A mai leckét mindenesetre felejtősbe raktam.  Ami igaz is, mert ha Marci nem kérdi meg, hogy küldött-e ma vmit Marika néni, akkor nekem nem jutott volna eszembe. 

Milánéknál továbbra is totál káosz minden, de igazából amíg nincs jobban, nem is igen foglalkozom vele, hogy mi a legújabb protokoll. 

Most tengődünk. nihil van. 

Szülinapi Spartacus-ösvény

 Ígérem nem megyek át túrablogba,  de azt azért elmesélem, hogy a múlt hétvégi születésnapomon, amikor is én választottam programot, akkor természetesen azt kértem, hogy menjünk a hegyekbe. 

Nem terveztünk túl nagy túrát, se túl megerőltetőt, mert elég hideg volt, és nem tudtuk, hogy mennyire lesz azért jóleső kint lenni, lehet, hogy 2 km után megfagy az orrunk, aztán mehetünk vissza az autóhoz, de azért több célpont is szóba került a környéken. 

Végül a gombhoz választottunk kabátot, mert az volt a terv, hogy a kirándulás után beülünk valami autentikus, vendéglőbe ünneplést gyanánt, és néhány kattintás után a Kis Rigó Vendéglőre esett a választásunk, ami úgy képeken olyan volt, mint amilyet mi kerestünk, Pilisszentlászlón. Úgyhogy így a Spartacus-ösvényt jártuk végig, aminek az egyik végpontja ide van közel. 

Kellemes 15 km-t sétáltunk az erdőben, odafelé végig a Spartacus-ösvényen, ami a hegyvonulat közepén vitt minket szinte szintemelkedés nélkül, szóval tényleg nagyon kímélő volt, cserébe viszont kaptunk szűk kis ösvényeket, meredek hegyoldalakat a lábunk alatt, és remek panorámát. 

A Spartacus-ösvény csak 2015-től vált a mezei kirándulók körének nyitottá, egészen addig, az 1930-as évektől kezdve csak erdészeti-vadászati útvonalként volt jelen, jelzetlenül, és csak belső berkekben volt ismert, hogy merre is van az arra. 

Csodaszép bükkerdő. Még ilyenkor télen, csupaszon is olyan ámulatba ejtők, ahogy a fatörzsek sorakoznak egymás mellett, szinte végeláthatatlanul. 

A Szarvas -bércről egy rövid ideig a Dunyakanyar is megcsillan. 

Az ösvény végeztével a Bertényi Miklós füvészkertnél lyukadtunk ki, amit most nem néztünk meg, és a mellette fekvő réten sem terültünk el, ahhoz azért hideg volt, inkább sebtiben rákanyarodtunk az apát-kúti-völgybe vezető útra. 

És akkor még nem tudtuk, hogy igazi kalandtúra veszi majd itt kezdetét, mert a néhol jeges, néhol csendben csörgedező Apátkúti-patakon számtalanszor át kellett kelnünk, köveken, farönkökön egyensúlyozva, mindezt kezdetben egy erőteljes Milán-vergődéssel fűszerezve, merthogy ő nem jön tovább, majd amikor már elfogyatak a szavai, akkor csak csendben duzzogott. Volt néhány Marci-nyafogással is  tarkított perc is, de az annyira elenyésző volt Milánhoz képest, hogy szinte már említésre sem méltó, és Marcit néhány szaloncukorral el lehetett csendesíteni, míg Milán kitartóan duzzogott. 

A patakon átkelések azért kicsit oldották a feszültséget, szerintem az Milánnak is tetszett ám, de ő már csakazért se mond ilyet, még utólag sem :-) 

Aztán mire visszaértünk a faluba, addigra már csak a hasunkra tudtunk gondolni, és az étterem felé indultunk. Marci elég sokszor emlegette már út közben is, hogy mikor érünk már oda a Kismadár ( Kisrigó) étterembe, ő már nagyon éhes. 

Nem volt asztalfoglalásunk, mert nem tudtuk reggel még, hogy hányra is lenne jó, út közben meg a völgyben, amikor már látszódott, hogy mennyi is az annyi, akkor meg térerőnk nem volt, úgyhogy csak beestünk, és reméltük, hogy akad nekünk valahol egy talpalattnyi hely. 

először rögtön azt mondta a csaj, hogy hát biztos nem tud asztalt adni, ha nem foglaltunk, de aztán csak sikerült leültetnie minket még valakik elé. Biztos meglátta a fiúk arckifejezését, amikor kiejtette a száján, hogy nincs asztal, és megijedt, hogy itt vér fog folyni. :-) 

Végül nagyon finomat és bőségeset ettünk, és bár Milán itt is lenyomott egy lájtos duzzogást, hogy miért csak fél adagot kapott, azért az ő hasa is megtelt, a Marcitól kapott töltött karaj darabot már csak becsületből nyomta le, de látszott az arcán, hogy bőven elég volt neki a fél adag is. Szóval végül mindenki teli hassal és elégedetten távozott. A helyet csak ajánlani tudom, tényleg finom és bőséges volt minden amit ettünk, és a kiszolgálás is gyors volt, pikkpakk ott volt előttünk minden, szinte várakozás nélkül, ami a fiúknak ugyebár ugyancsak nem az erősségük. :-) Ja, és kutyabarát is. Mellettünk egy vizslás társaság evett épp. 

Hogy teljes legyen a születésnap, még beugrottunk a sportboltba, és Marci hathatós segítségével választottam egy meseszép futócipőt. :-) Egyelőre csak próbaúton voltam vele, olyan szép és csillogó, hogy fáj bekoszolni. 

Újévi kirándulás a Holdvilág-árokban

Volt még tavaly egy Milánka-szülinap, amit ezúttal újra strandolással ünnepeltünk, Cserkeszőlőn. Voltunk már ott tavalyelőtt, aztán a tavalyi év kimaradt, mert minden zárva volt, és most idén megint ide mentünk, mert milán ezt választotta, mert itt olyan a csúszda, hogy lent méri a csúszásidőt. Így meg lehet dobni a csúszásélményt egy kis versenyzéssel és/vagy duzzogással, kinek hogy. 

A strandolás tulajdonképpen jól sikerült, de nem én vagyok a kompetens ebben, a strandolást, mint tevékenységet nem igazán tudom jól értelmezni, pláne télen. De jót szaunáztunk, meg néztük Marcit, ahogy gyagyáskodik, és végül jól el is telt az idő, és pont addigra, mire már telítődtem a medencében ücsörgéssel a fiúk is megunták a csúszkálást, úgyhogy mehettünk is :-) 

A szilvesztert már itthon töltöttük, mondhatni eseménytelenül, na de újévre én mindenképp kirándulást terveztem. Tavaly is voltunk, és milyen jól bejött, mert sok klassz kirándulás, utazás, és városnézés jutott 2021-re. 

Tavaly az Oszoly-sziklánál voltunk, idén a Holdvilág-árokba mentünk. Gondoltam, hogy ez nem lesz túl megerőltető, hiszen gyakorlatilag alig van szintkülönbség, hiszen árok, ellenben patakon átkelésből van bőven, meg keskeny sziklafolyosókból is akadt, és maga a Holdvilág-árok pedig lenyűgözően szép volt még ebben a szürke, ködös téli időszakban is. Hó nem volt egy szál se, volt helyette sár, de nem volt járhatatlan, egy-két rövidebb szakaszon kellett csak megküzdenünk vele, szóval semmi halálos. 

A Holdvilág-árok nemcsak remek kirándulócélpont, hanem  ősi, kultikus helyként is számon tartják, mert egyes források szerint itt található valahol Árpád-fejedelem sírja. Erre több kutatás és vizsgálat után még mindig nincs egyértelmű bizonyíték, viszont találtak honfoglalás korabeli eszközöket, edénydarabokat, és szakrális emlékeket, és még csontokat is, úgyhogy elképzelhető, hogy valóban temetkezési hely volt ezen a helyen, de konkrétan Árpád fejedelem nyughelyére még nincs bizonyíték. 

Meteor-létra. 

Remek kis kirándulókör volt ez az év első napjára. Remélhetőleg még sok hasonló fogja követni az idén :-)