Belevágtunk a harmadik hétbe #10

Szinte már rutinosan vágtunk bele a harmadik itthon töltött hetünkbe. Ma már a 10-dik  napja tanulnak itthon a fiúk.
Ha a pozitív oldalát nézzük az itthon tanulásnak, az mindenképpen az, hogy nem KELL korán kelni. Bőven elég akkor, amikor kidob minket az ágy, ami egyébként sincs olyan későn, fél8-8 körül már talpon szoktunk lenni, kivéve Mátét :-) De ez a pici továbbalvás pont elég, hogy ne nyűgösen és idegesen vágjunk neki a napnak. Ez az új tanítási forma teljesen jól beigazolja szerintem, hogy simán ráérnének a gyerekek 9-kor kezdeni, addigra szép túl lennének a nyugis reggelin, és kitörölnék az álmot a szemükből.
Szóval... 8-nál előbb úgysem kapunk semmilyen feladatot, úgyhogy kár is lenne hajnalban felkelni. :-)
Milánnak most már rendszeressé váltak a zoom-os órái, az irodalmat-nyelvtant-fogalmazást és környezetet így nyomják. Így lényegében itthoni feldolgozásra csak a matek és az angol marad. Milán részéről a matek sima liba, megy neki, angolból pedig  sok interaktív anyagot kapnak.

Marcival az íráslecke a legkínszenvedősebb. Nem szereti és nincs hozzá elég türelme. Hiába mondom, hogy gyakoroljuk nagyban, vagy írjunk pár sort, nem és nem... De ha odafigyel, akkor tud jól dolgozni.
A tanítónénik mndig kedveskednek nekik pár kedves szóval, és a hét nagy szenzációja az volt, hogy Kincső néni felolvasta   az aktuális mesét és hangfájlban elküldte, és azzal kezdődik az olvasás óra, hogy meghallgatjuk Kincső néni hangját :-) Nem mondja Marci, de szerintem hiányzik neki az iskola, a tanítónénik és a gyerekek. Valamelyik nap pl. az iskolapólót vette fel reggel.

Aztán ma nagy meglepetés is érkezett, mert  éppen az írás előtt üzenetet kaptunk, hogy Marci régi óvónénije, Éva néni, mesét küldött a régi Borókásainak. Fésűs Éva Csupafül meséjét olvassa fel majd neki több részben. Ma az első részt hallgattuk meg, és olyan nagyon jó volt :-) Marci is olyan boldog volt, hogy hallja Éva néni hangját.

Amikor lelkesen dolgozik :-)

Ma, amikor már a nemtudomhányadik fotót készítettem a gyerekek ilyen-olyan munknáőjáról és küldtem emailon- töltöttem fel a krétába-classroomba, kinek hova, ( mondjuk írhatnék egy listát arról, hogy kinek hogyan, milyen platformon kell beadni a beadnivalót, ha esetleg ágynak dőlnék, legalább a gyerekek ne bukjanak meg... -bár csak nem buknának már meg így áprilisban....)  szóval az jutott eszembe, hogy keringett pár napja, hete a facebookon az a játék, hogy töltsd fel a telefonod x-edik képét... na nekem az utolsó jónéhány, mondjuk 200 valamilyen tankönyv vagy füzetfotó.
Jobbik esetben rajz vagy technika.

Második hét pipa

Ezt is túléltük.
Voltak mélypontok. Voltak sírások és duzzogások nagyjából mindenkinél. Na jó, Feri nem sírt, de ő nagyjából fél 9-kor bevonul a kisszobába, és legközelebb csak ebédkor látjuk, aztán meg este.

A ma reggeli első hír, ami szembejött, az hogy holnaptól tovább szigorodnak a kijárási lehetőségek. Minket ez nagyban még nem érint, nemigen járunk ki...
Ha tehetem, akkor egy-egy boltba menést összekötök egy kis futással, ameddig még lehet. Új útvonalon megyek, a vasút mellett, és igyekszem akkor menni, amikor úgy gondolom, hogy mások nem. De nem az igazi ez így, nem az a kikapcsolós fajta futás. Mindig nézem, hogy merre menjek, ha látom, hogy a következő szakaszon mozgolódás van, vagy kapuban beszélgetés, akkor átmegyek a túloldalra, vagy lekanyarodom arra, ahol épp nincs senki... de mások is így tesznek. Többnyire figyelünk egymásra, és tartjuk a távolságot. Szörnyű ez amúgy...
Ma egész úton egy régi rockszám járt a fejemben, " kereslek néptelen utakon... " és nagyon bosszantott, hogy nem tudtam rendesen felidézni csak részleteket belőle. Aztán itthon rákerestem, és egy P.Mobil szám volt.





Aztán mikor kidühöngtem magam, amiatt, hogy nem jut eszembe, akkor áttértem a Bonanza Banzáj Kihalt minden című számára, azt legalább tudtam elejétől a végéig :-) Apró örömök.



Ma postán is voltam. Először, amióta ez a karanténmizéria van. A hivatalba nem lehet bemenni, hanem kint álltunk kígyózó sorban, szépen, fegyelmezetten, 2 méterenként. Egy postáshölgy pedig ki-be rohangált, és mondta, hogy "jöhet egy csekkes, jöhet egy leveles, valaki a postashopba". Bent 3 ablak volt nyitva. Mi a zuglói főpostára járunk, itt van vagy 15 ablak. De nem ám úgy voltak nyitva, hogy 2-8-14, hanem 8-9-10, a sarokban. Szóval mi ott kint szépen várunk az előírtaknak megfelelően, aztán bent egymás mellé állítanak minket 50 centire a posta túlsó végében, hogy jól menjünk végig az egész hivatalon. Hát így..

Iskolailag ma lájtos napot tartottunk. Marcinak mondjuk ma volt sok mindene, de egészen időben végeztünk. Milánnak ma is volt online órája. Már belerázódtunk, és nagyon jó, mert így feldolgozzák az anyagot együtt a tanítónénivel, és házit már nemigen ad.
Továbbra is a főtárgyakra koncentrálunk, hogy azok feldolgozásával ne maradjunk le. ez főleg Mátét érinti, neki azért tetemes anyagrészei is szoktak lenni... A többihez csak akkor nyúlunk, ha jut idő, de azért heti 1-2 tesi leckét azért leadunk. Írtam a tesitanárnak, hogy Máténak nem fér bele, hogy naponta refeláljon a feladott témából, igyekszünk, de nem fog menni. Rendes volt, mert azt mondta nem gáz, küldje ahogy tudja, de neki muszáj kiküldenie minden nap valamit, mert őt is ellenőrzik.
Borsózik a hátam amúgy attól, hogy még ebben a krízishelyzetben is az adminisztráció a lefontosabb... hogy bele vagyunk kényszerítve a pedagógusokkal együtt, hogy egy alkalmatran rendszert használjunk, ami csak írott anyag továbbítására alkalmas, semmi egyébre. Ezért is különösen hálásak vagyunk, hogy Marci idősödő tanítónénije is vállalta, hogy beletanul a classroomba, meg a redmentába, és linkeket csatol,  meg egyebek, és hogy Milánéknál Anita néni is volt olyan bevállalós, hogy zoom-on online tanítson, mert ez nekik is biztos dupla munka, de a gyerekeknek sem mindegy, és sokunknak, szülőknek sem.
Mátééknak kis videókat csinál a matektanárjuk, amin elmagyarázza a napi anyagot lépésről-lépésre. És egy másikat, amiben megoldja a kiadott előző napi házit. Ezek nagyon hasznosak. Pont a geometriánál tartanak, szögek, háromszögszerkesztés... ebben a témakörben ez egy nagyon jó megoldás, mert vissza is tudja nézni akár többször is.

Hogy júniusig is eltarthat ez az egész.... ? erre egyelőre nem tudok mit mondani. Hogy júliusig? azt azért már nem szeretném...
Hogy ma majdnem ezren haltak Olaszországban, arra pedig már nem is találok szavakat...
Vigyázzunk egymásra!

K-Sz-Cs 5-6-7nap

Kezdenek összemosódni a napok... Ami nem csoda, hiszen, minden napunk tökegyforma. 10-dik napja van vészhelyzet,  iskolabezárás, homeoffice, és maradjotthon.

A kedd egyfajta mélypont volt nálam. Túl sok minden volt egy napra, túl sok feladat, túl sok kérdés. Máténak ráadásul megfájdult a füle. Valószínű a dzsuva miatt, ami az orrában van. Ramatyul volt, szó mi szó. Felhívtam a rendelőt, mert nem lehet csak úgy odamenni rendelésre, telefonon elmeséltem Máté állapotát, megtapogattam, referáltam, és kaptunk egy antibiotikumos orrcseppet. A felhőbe fellőve! Döbbenetes, hogy egy ilyen mértékű járvány kell ahhoz, hogy a 21.század vívmányait hipphopp tudjuk használni. Én szépen elslattyogtam a patikáig a személyimmel, és megkaptam az orrcseppet. Hát nem tuti? 

Feri is így kapta a legutóbbi vérnyomáscsökkentő receptjét. Igaz, hogy kiváltani nem lehet, mert nincs, legalább április közepéig nem is lesz. A patika ajtajára ki van írva nagy betűkkel, hogy szájmaszk, algopiryn és paracetamol tartalmú gyógyszereik nincsnek egyáltalán, azért kár is sorba állni. Jó mi? Tulajdonképpen ha nem a koronavírust kapod el, akkor tulajdonképpen ugyaott vagy, mintha azt kaptad volna el, mert gyógyszert azt nem tudsz venni gyakorlatilag semmire. Fejfájásra sem. Az sincs. 

Kedden megvolt a nagyoknak az első online zeneórájuk. Nem volt rossz, még jól is működött, leszámítva az egyéb kellemetlenségeket. 

Naponta eszembe jut, hogy vajon egy átlag magyar többgyerekes családnak tényleg van annyi gyerekek oktatására bevethető kütyüje, hogy mindenki a lehető legzökkenőmentesebben tudjon haladni? Mert nálunk pl. nincs meg maradéktalanul mindennek a feltétele, hiába vannak eszközeink. 

Pl. A Máté laptopja jól működik, és a feladatahoz jól is tudja használni, bár régebbi típus.  Viszont, mint ahogy arra rájöttünk a hegedű óra előtt pár órával, hogy nincs benne beépített kamera, szóval hegedűórára pont nem jó. Akkor marad az én gépem. Átvittük, lement az óra. De addig nyilván Marci nem tud az én gépemen dolgozni. 

Aztán Máté windowsos telójára nem tudjuk letölteni sem a gmail-t, sem a messengert, mert nem támogatja, úgyhogy muszáj nekem fotóznom és küldenem a dolgait, ha kell, és ez eléggé nagy macera. 

Milán az én telefonomról oboázik Orsi nénivel messengeren keresztül. 

A online feladat van, akkor Marci és Milán az én gépemen osztozik. 

Milánnak a héten beindult, hogy a magyar órákat Anita néni zoomon keresztül online tartja. Irodalom-nyelvtan-foglamazás. Úgy tűnik bejött ez a rendszer. Ma is volt 2 online órájuk, holnap is lesz egy. A gyerekek már kezdik megszokni, hogy ugyanúgy kell viselkedni a kamera előtt, mint az iskolában. cukik, mert szépen jelentkeznek, és csak az válaszol, akit Anita néni kérdez. 

Szerdán Marcinak laza napja volt, Milánnak a szokásos, Mátéval viszont jó sok időt eltöltöttünk az angollal. Nem is volt még egészségileg a topon. De nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon lelkiismeretesen dolgozik. Bejövős neki ez a nagyfiús gépen dolgozás. :-) 

Az angol az rendszeres elfoglaltság, emellett a főtárgyakra koncentrálunk, amennyire csak tudunk, hogy azok meglegyenek. 

A tesi házikat  szórványosan küldjük vissza. Ha laza napja van Máténak, megcsinál valamit, ha nekem belefér, akkor megírom én. A múlt héten a röplabda volt a téma, ezzel kapcsolatban kellett keresgélni a neten, ezen a héten az olimpia a téma. 

Szomorú valóság, hogy a tokiói olimpiát jövőre halasztották :-( Persze jelen helyzetben ez a legjobb döntés, csak hát na... 

A szolfézs házikat még sem mertem nyitni... 

Milánnak nő az egyik rágófoga, de úgy, hogy még nem esett ki a tejfog fölüle. Most olyan félállásban van, befelé dől a nyelve felé, és nem túl szép. Kihúzni még nem tudja, annyira még nem mozog. Viszont éjjel és délelőtt annyira fájt a füle, hogy már sírt, és gyanítom, hogy emiatt. 

Persze a fogorvosi rendelőben nincs rendelés. Kapott fájdalomcsillapítót, és öblögetett. Most egyelőre jól van. De félő, hogy nem ússzuk meg ennyivel, és kell még futnom egy kört ezzel kapcsolatban. 

Ez már olyan Murphy-s, hogy egyébként tényleg soha nincs semmi bajuk, de most, hogy félig megállt az élet, és nincs semmilyen betegrendelés, csak akut esetekben, most bezzeg mindegyiknek van valami defektje.... grrr.... 

Hétvége + #4

Annak ellenére, hogy szerintem egész jól vettük az első napokat, mégis megváltásként hullott ránk a hétvége, és nemigen volt kedvünk az iskolára mág csak gondolni se. Szombaton délleőtt, még mielőtt ideért volna a zima még kisöpörtem a gyerekeket az udvarra, ki tudja, mikor lesz megint olyan idő, hogy békésen kint lehessen lenni. Lehet, hogy mire lesz, addigra már az udvart sem használhatjuk majd... bár arról nincs egészen pontos fogalmam, hogy ha kijárási tilalmat rendelnek el, az a saját kertünkre is vonatkozik-e... De erre most még nem is gondolunk. Utcát a fiúk már csak ablakból látnak, és mi is nagyon elszórtan megyünk ki. Egyébként sem vagyunk azok a nagy boltbajárósok, békeidőben is csak heti egyszer vásárolunk, de ha kimarad, akkor is szokott lenni itthon valami, hogy ne haljunk éhen. Most még a kenyérvásárlást is leritkítottuk, és összekötjük valami egyéb intáznivalóval. Pl. pénteken mikor a gyógyszertárba mentem, akkor vettem kenyeret is. 3-4 napig is elvagyunk egy vásárlásnyi kenyérrel, mert a végén pirítós-bundáskenyár- és melegszendvics lesz belőle.
Ma reggel be kellett rongyolnom a suliba, mert a milán szolfézsholmija a nagy kipakolásnál bent maradt, mert azt nem a padjában tartja, hanem egy külön fakkban, és szerdán elvileg órája lesz.
Útközben vettem pékárut, és a dm-be is beugrottam, és nagyjából azt vettem, amit találtam, a sorok jó esetben is csak félig voltak telve, igaz, vásárló sem sok lézengett odabent, talán ha 3-an voltunk összesen. Így elhoztam az utolsó 2 szappant, az utolsó mosogatógép-öblítőszert, ( hogy, hogynem, mióta mindenki itthon dekkol megnövekedett a koszos edények száma. ) vettem Máténak fogszabályzó tisztító tablettát, ha már ott járok, ki tudja meddig tart még ez a mizéria, ha ez is elfogy, biztos nem ezt fognak sos utánrendelni. Meg még ezt-azt. Eukaliptuszos habfürdőt, meg fogkrémet. Érdekes, hogy a fogkrémes-fogkefés polc tömve volt... a fogápolást úgy látszik nem érzik olyan fontosnak az emberek karantén idején...
Amúgy nagyon gyér volt a forgalom az egyébként nagyon nyüzsgő Bosnyák téren. Autó is kevés volt, és ember is, szerencsére. Bár a pékségben pont egy bácsika támasztotta a pultot a kávéja mellett. No komment... Én biciklivel voltam. Hát öööö..., nem esett jól a szembe hóvihar így március 23-án. :-)

A délelőtt java része arra ment rá, hogy Milánék osztályában valamilyen módon online órát hozzunk létre. Végül a zoom tűnik jónak, és mindenkinek elérhetőnek és megoldhatónak, majd szerdán, ha minden igaz, lesz egy irodalom órájuk. Nem fűzök egyébként nagy reményeket ehhez. Ma volt egy próbabeszélgetés, tanítónéni nélkül, legalábbis amikor mi fent voltunk, akkor Anita néni még nem volt fenn, de nekem 3 perc is elég volt ahhoz, hogy kikapcsoljam, mert ezt az őrült óbégatást a lakásban nem lehet elviselni. Pláne, hogy a másik kettő meg azért nyüzsög, hogy az ő feladatukkal is foglalkozzam. De majd látjuk. Majd elmúlik az újdonság varázsa, és akkor akár még működhet is.

Marci feladataival jól haladunk, ő szépen megkapja minden reggel az aznapi adagot, és neki is esik.
Feladatilag Milán is problémamentes eddig. Számonkérés még nem volt.

Máté már keményebb dió, bár ő önállóan működik, mégis az ő feladatáramlása nekem mindig egy nagy katyvasz. Nálunk a Kréta a fő profil, ide kerülnek fel a feladatok és a kérdőívek, ami oké, csak nem az van, hogy fixen reggel kiosztódnak a feladatok, hanem szinte egész nap jön valami, és amikor már azt gondolnánk, hogy mindennel megvagyunk, akkor hopp, most írt Lilian néni, 5 oldal a tk-ből, x feladat a mf-ből, plusz a kérdőív... ez du. 3-kor már nem esik annyira jól...
Ettől függetlenül próbáljuk tartani a lépést. Továbbra sem hagyom magam és Mátét határidőkkel stresszelni, halad, ahogy tud, és töltjük, ahogy tudjuk. Előrevesszük a főtárgyakat, és tesiházival meg a rajzházival csak szabadidőnkben foglalkozunk. ( már ha van. )


Új szokásokat is felvettünk az itthonlét idején, ilyen, hogy rendszeres koraesti elfoglaltságunk lett a "koronavírushíradó", ahogy Marci hívja, megtekintése, annak ellenére, hogy amúgy szinte sosem nézünk a tévében híradót. Engem elborzasztanak az olasz hírek, sziinte fizikai fájdalom a gyönyörűszép Olaszországunkat ilyen elesettnek és kétségbeesettnek látni, és csak reménykedhetünk, hogy mi könnyebb utat kapunk a jóistentől.
#vigyázzunkegymásra #maradjotthon

#3

Ma korán reggel Marci a kertben indította a napot. A többiek még javában aludtak. Ezt is vehetjük pozitívumnak ebben az új helyzetben, hogy legalább a reggeli fejetlenséget és rohanást kiiktathatjuk. Bár igyekszünk rendszert tartani, és iskolaidőben tanulni, ennek ellenére nem verem őket ki fél7kor az ágyból, hagyom őket addig aludni, amíg csak tudnak. Utána sokkal hatékonyabban tudnak dolgozni.

Nem tudom az elmúlt években örültem-e már úgy a pénteknek, mint most..

A péntek örömére kicsit lazábbra vettük a figurát, és ami nem sürgős, és nem mai lecke azt offoltuk. Helyette tesi és környezet projektnapot tartunk, és sokat vannak kint a kertben a fiúk. Marcinak úgyis a tavasz a heti körileckéje, erről kell beszélgetni, a növények- és állatok viselkedéséről tavasszal, úgyhogy mivel a napot egy kis metszegetéssel kezdte majd trambulinozással és focival folytatta, így egész jól teljesített, szerintem. A tesi feladata amúgy labdavezetés és passzolgatás volt épp :-)

Lassan kezdjük átlátni, hogy mi hogy legyen. Máténak a legnehezebb, de egyelőre nem panaszkodik. Mondtam neki, hogy az énekből feladott Haydn-t majd alkalomadtán elindítjuk, vasárnapi ebéd mellé pont jó lesz. A rajz román kori művészetét meg majd feldolgozzuk együtt.
Érzem, hogy mire eljön a nyár, addigra nagyon penge leszek szinte minden tárgyból. :-D És minden nap hálát adok az égnek, hogy még csak hatodikos, és nem kell fizikát-kémiát is leoktatni neki itthon, ami persze menne, de sokkal több időt venne igénybe.
A másik nagy istenáldása, hogy nincs másodikos gyerekem... Azok a másképp ejtjük-másképp írjuk szavak, plusz a szorzótábla így együtt azt hiszem, kiverné nálam a biztosítékot...

De ma azért már volt egy kis vergődés Milán részéről, hogy ő márpedig ezt nem csinálja, nem tudja, nem akarja... hiába no... nincs hozzászokva a lelkem, hogy itthon is tanulnia kell.
A szülői csoportokban is egyre-másra borulnak ki az emberek és mennek egymás torkának... hogy mi lesz ennek a vége...  igyekszem távol tartani magam minden energiavámpírtól. Arra itt vannak a saját gyerekeim :-)

Ma voltam patikában. Azt gondoltam, hogy kilométeres sor fog kígyózni az utcán, de nem, tán ketten ha álltak előttem. Bemenni nem lehet, egy ablakon, és az ajtónál van kiszolgálás. Az emberek türelmesen várták a sorukat, a kiszolgálás is flottul ment. Igaz, a Feri vérnyomásgyógyszere megint hiánycikk, de hát úgyis homeoffice van, meg csend és nyugalom :-D A kisszoba maga a béke szigete. No stressz, no para, no rohanás. Teljes zen. :-)

Jön a hétvége. Kicsit szusszanhatunk.

#2

Nyilván nem fogok minden egyes napunkról beszámolni, de még annyira szürreális ez az egész, hogy már csak azért is írok róla, hogy megmaradjon. Hogy majd az unokáinknak mi is bezzegelhessünk 20 év múlva. Hogy ne felejtsük el, hogy ilyen is volt.
A napi hírekbe nem mennék nagyon bele, szerencsére amikor beütött a vigyázzunk egymásra krach, akkor még a Zemplénben voltunk és nemhogy térerő is csak szórványosan volt, de ember sem sok. A hegyen pl. 1 darab kirándulóval találkoztunk összvissz. Szóval azok a napok hírileg jobban megterhelőek voltak, mert a tévén is csak a földi adók jöttek, és a közösségi oldalakon is csak koronavírusos megosztásokba futottam, amikor néha-néha jelet fogtam. Van egy ismerős anyuka, aki tömegével osztotta meg ezeket, inkább már nem is néztem.
Itthon jobb, mert egyébként sem nézünk napközben tévét, most meg hogy itthontanulunk pláne nincs erre sem időnk, se lehetőségünk, se igényünk.
Ma délelőtt volt egy pont, amikor már kezdetek összecsapni a hullámok a fejem felett. Úgy érzem magam, mint egy korabeli falusi tanítónő, aki egyszerre tanítja az összes évfolyam gyerekeit. Próbálom úgy osztani a feladatokat, hogy ne zavarják egymást, de még így is többször hallom azt, hogy " Anyaaaaaa!", mint amennyiszer szeretném. :-)
A kréta nem működik még jól és stabilan. Én mondjuk mindent látok, és tudom használni, de sokak még mindig nem tudnak belépni, vagy nem mindig, és ha igen, akkor sem látják ezt vagy azt a felületet. Szóval bonyi.
A feladatokkal próbálunk jó ütemben haladni, hogy a főtárgyak naprakészek legyenek, bevallom, a tesi-ének-és technika leckéket egyelőre  opcionálisnak ítéltem, és csak akkor haladunk velük, ha már tényleg nincs mit tenni.
Máté mondjuk ma kapott internetes keresőfeladatot technikából, meg hogy játszunk le egy akasztófa partit, amit szivetmelengető volt olvasni az után, hogy a tesitanár már kérdőívet is küldött a röplabda szabályrendszeréből. No komment.... meg sem nyitottam.


Ami viszont kicsit pozitív, hogy talán elindul valami a tanártársadalom azon részében is, akik eddig nem voltak elég huszonegyedikszázadiak. Értitek. Most jönnek sorra az internetes oldalak linkjei, amivel tudnak gyakorolni, és egyebek, és hátha ez az új személet, és hogy az internet az nem feltétlenül ördögtől való, hátha megmarad majd a jövőben is. Hátha elindul most valami, ami egy hasznosabb oktatást fog eredményezni.
A másik pedig, hogy Máténak pl. különösen jó, hogy a saját tempójában tudja feldolgozni az anyagot. Lehetősége van több időt azzal tölteni, ami neki nehezebben megy, és kevesebbet, ami kicsit jobban.
hogy hogy fognak a jegyek születni, az számomra még nem világos, de gondolom, majd mondják mit csináljunk, és majd csináljuk.

Ma megvolt Milánnak az első oboaórája is. Még csak félig online, mert kamera nélkül nyomtuk, de legközelebb már online lesz, képpel-hanggal, csakúgy mint a hegedű Máténak. A szolfézsórákat még nem tudom... még nem volt bátorságom a zeneiskola krétáját megnyitni...

1. nap #itthontanulunk

Nálunk szerdán indult élesben a tanuljunk itthon projekt, és a nap nagy része rá is ment arra, hogy kitalálgassuk, összefésüljük, hogy melyik tanár mit hogyan oszt meg, milyen felületen, és hogyan kéri vissza az anyagot. Délutánra már az is kiviláglott, hogy bármennyire is vannak neadjisten jobb rendszerek a távoktatásra a krétánál, a krétában mindenképpen jelölni kell a feladatot, nekünk meg vissza kell jeleznünk, hogy vettük az adást.
A gyerekek egyelőre elég lelkesek, és nem ágálnak. Még kicsit élvezik is, hogy ilyen rendhagyó módon kell abszolválniuk a napot, és már reggel 7-kor követelték a feladatot. Kicsit még akadozunk, mert az online feladatokat egyelőre csak az én gépemen tudták csinálni, de délutánra beüzemeltünk Máténak is egy levetett laptopot, generáltunk neki egy x+1-edik emailcímet, mert a korábbiakba nem tudtunk bejutni, hogy tudjon önállóan kapcsolatot tartani a tanáraival. Az az elsődleges célunk, hogy legalább Máté tudja a dolgait viszonyalg önállóan a saját neve alatt futtatni, ne nekem kelljen már minden gyerek minden cuccát befotóznom, elküldenem, ilyesmi...
Biztos belerázódunk majd, emiatt nem aggódom.
Próbáljuk tartani a szokásos hétköznapi napirendet, azaz délelőtt tanulás, lecke, mert ha probléma van, akkor ebben az idősávban hamarabb jutunk segítséghez, és próbáljuk délutánonként és estefelé már nem zargatni a tanárokat. Nekik sem lehet könnyű.
Bár nyilván ez mindenkinek egy merőben ismeretlen és új helyzet,  de tartom azt, hogy a gyerekek bármihez pikkpakk hozzá tudnak idomulni, nekünk felnőtteknek nehezebb feldolgozni és megszokni azt, ha kimozdítanak minket a komfortzónánkból.

A kicsiket illetően eddig fennakadás nélkül tudtunk haladni. ( a digitális adminisztrációt nem tekintve) A tegnap déluténra hagyott ének lecke igazi felüdülés volt :-) Kottás memóriajátékot és ritmusgyakorlatokat kaptak, Milán addig nyomta, míg ő nem lett az első a rangsorban.
Marcinak volt rajz feladata is, versről kellett tündért rajzolni, Milánnak pedig van technika leckéje, de arra azt kaptuk a tanítónénitől, hogy csak az igazán elszántaknak kell megcsinálni a kiadott  papírvirágot :-) Bennem ilyen jellegű elszántság egyelőre nincs.
Tesiből is kapnak leckét, Máténak pl. a röplabda szabályrendszerét kell tanulmányozni, a kicsiknek néhány tornagyakorlat, amit majd fel kell venni videóra, vagy fényképpel dokumentálni... őrület :-)
Ezt egyelőre elblicceltük, helyette a kertben trambulinoztak és fociztak.

Még a napokban el fog kezdődni az online hangszeres óra is mindkét zenésznek. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz működőképes a rendszer. Alakulunk, formálódunk és igyekszünk mielőbb felnőni a feladathoz.

Feri homeoffice-ban van már egy hete. Tegnap még elment még boltba, és vett mindenből, amit talált. Mi nem vagyunk ilyen téren kétségbe esve, van mihez nyúlnunk, az éhenhalástól egyelőre nem félünk, bár nincs itthon mázsa lisztünk, de van rizsünk, tésztánk, paradicsom és babkonzervünk, kolbászunk, és a fagyasztónkban is van még némi tartalék.  Van kávénk, (fontos!), és némi alkohol végszükség esetére :-D

Nem vegyülünk, nem gyülekezünk,  és nem találkozunk senkivel, a gyerekek csak a kertbe mennek ki. Bár az utca végi betonpálya tegnap délután fullra volt, és a környéken egyre-másra rollerező-bicikliző családokat látok. Mintha mindenki most találta volna meg a bicaját... egy nyári napon nem szoktam ekkora nyüzsgést tapasztalni, ami szomorú...

Hétvégére nagy lehülést mondanak, ha addig központilag nem is lesz elrendelve a karantén, hátha a visszatérő hirtelen hideg majd újra otthon tartja egy kicsit az embereket.

Vissza a valóságba

Még az előtt, hogy kialakult ez a helyzet, ami most van, még az előtt elhagytuk a nagyvárost, és a hegyekbe mentünk. Nagyjából a térerő és internetmentes világba csöppentünk, ahol az akadozó jelnek köszönhetően hullámokban ömlöttek ránk az információk. Iskolabezárás, maradj otthon, hogy tanuljunk, hol a könyvünk, stb...

Nálunk a hétfő-kedd amúgy is nevelés nélküli munkanap volt, úgyhogy holnaptól indul nálunk a virtuális valóság.

Elképzelések vannak, hogy hogy fog ez a hétköznapokban hatékonyan működni, az meg majd menet közben fog úgyis kiderülni. 

Vigyázzunk egymásra, legyünk türelmesek, és reménykedjünk, hogy hamar túl leszünk a nehezén. 

Farsang

Nem tudom már, hogy hányadik farsangot éljük meg, de évről - évre egyre kisebb lelkesedéssel veszek ebben részt, idén meg aztán pláne nem volt semennyi kedvem sem nagyon ötletelni. Rég elengedtem már, hogy előrukkoljak egy igazán frappánsankreatív homemade jelmezzel, idén pedig abszolút a túlélésre mentem rá.
Szerencsére Mátééknál adva volt, hogy mik lesznek, idén filmadaptációkat kellett megjeleníteniük, és ők egy Ludas Matyi paródiával készültek. Ehhez nem kellett nagy készülődés szerencsére, nadrág+ ingünk az még akad itthon.
Marci idejekorán kijelentette, amikor előpakoltam a szekrényből az elmúlt évek jelmezhalmát, és próbáltam rátukmálni valamelyiket, hogy ő focista lesz, slusszpassz. Nem vitáztam vele, örültem, hogy ő is letudva, két gyerek pipa. :-)
Milánnal voltunk bajban, mert igazából se ötlete nem volt, se elképzelése, se semmi, nekem meg pláne nem, mígnem egyszer vacsora közben Marci azt javasolta neki, hogy legyen zombi. Erre Milán le is csapott.
De akkor még olyan messzinek tűnt a 28-a, és annyi minden feladat volt még előttünk, hogy nem is igazán gondolkodtam el a kivitelezésen, de akkor még úgy gondoltam, hogy régi ruhadarabokból összerakunk majdcsak valamit.
Végül erre aztán nem volt semmi idő. ( kedvem sem) Úgyhogy nagy mákomra épp belefutottam egy klassz zombijelmez hirdetésbe, a szezon végén már tökolcsón, úgyhogy le is csaptam rá, és boldogan veregettem meg a vállamat, hogy ez is megvan. :-)
A mulatság jól sikerült, már amennyire mesélő kedvükben voltak. A lényeg, hogy ilyenkor telezabálhatják magukat csipsszel, és dönthetik magukba a gyümölcslevet, más nem számít.

MArci és a kis barátai :-)

Milánkám. Az arcfestés a saját kezem munkája. Legalább ennyivel hozzájárultam a jelmezhez. :-)

Milán és a haverok :-)

Mátéékról leginkább videó készült, de annyira remek a tornaterem akusztikája, hogy nagyjából minden hallatszik benne, csak a beszéd pont nem annyira. 

Ezen is túlvagyunk. Idén is túléltünk egy farsangot :-)

Szóbelik

Azt már írtam, hogy Milán hétfőn volt a Fasoriban, ami szerinte jól sikerült, és biztos így is van.
Aztán kedden Mátéval mentünk a Könyves Kálmánba, itt két osztály indul, egy term.tud-os, és egy humán, mindkettőt megjelöltük, és így Máténak term.tudból kellett szóbeliznie. Illetve ő azt választotta. Matekból is lehetett volna.
A honlapon volt is egy tétellista, ami alapján lehetett készülni.
Aztán a bejelentkezéskor még tovább szűkült a kör, hogy a biológia vagy földrajz inkább, Máté a földrajzot választotta.
Kicsit várakoztunk csak, és már bent is volt harmadmagával. Tételhúzás-kidolgozás-beszámolás.
Én eléggé izgultam. Sosem tudom megítélni Mátéval kapcsolatban, mire számíthatok, és olyan felemásan tudja magát előadni, hogy mindig attól tartok, hogy még ha tudja is, nem fogja tudni normálisan elmondani. Nincs rutinja egyáltalán a szóbeli feleletben, nem tudom miért, de ebben az iskolában ez kiment a divatból.
Amikor kijött, azt omndta, hogy szerinte jó volt, csak egyszer hibázott, de azt is javította, és a többire amit mondott, arra nem mondták, hogy nem jó. A kőzeteket húzta, és ezzel kapcsolatban volt néhány feladat, talán 3, egy kifejtősebb, egy képmagyarázat, és még valami.

A szerda szünnap volt szóbeliszempontból, csütörtökön viszont mindkettejüknek fellépésük volt délután, Milán a Deák térre ment, Máté meg a Sylveszterbe. Marci pedig a barátjáékhoz ment délután.
Én Milánnal mentem, Feri meg Mátéval.
Milánéknál volt egy csoportfeladat, hidat kellett építeni mindenféle eszközökből, és végül leírni, hogy szerinte milyen volt a közös munka. Ez után ment át egy másik terembe egyéni beszélgetésre, ahol volt egy szövegértés, Milán szerint ez könnyebb szöveg volt, mint a Fasoriban, de lehet, hogy csak azért, mert ott röptében kellett elolvasni hangosan, és úgy válaszolni, itt meg elküldték hátra, hogy olvassa el néhányszor.
És volt lelkészi beszélgetés is, amin itt nem voltam bent, úgyhogy csak Milánra hagyatkozhatom, hogy azt mondja jó volt.

Máténak volt szöveg is és matek példa is, meg lelkészi beszélgetés.
Nem nagyon lehetett tőle érdemi információkat szerezni, de bízunk benne, hogy azért kihozta magából a maximumot.

Milán előtt van még egy szereplés holnap reggel, de már rutinból toljuk.
Aztán pedig már semmi egyéb dolgunk nincs, csak várni a március közepén kihirdetett előzetes listát, aztán majd áprilisban lesz végleges eredmény.
Eléggé belefáradtunk ebbe a fél évbe. Fizikailag és lelkileg is. Bármi is lesz a vége, jó lesz már egy kicsit szusszanni.