Egy délelőtt Marcival

Marci elkezdett köhögni, így ma itthon maradt, hogy kicsit összeszedje magát. Pénteken elvileg kirándulni mennek Vácra, addigra jó lenne valamelyest kijönni a kórból.
Marcival lenni sosem unalmas, mindig szórakoztató. Pláne ha egyedül van. Ilyenkor nekem is több erőm és lehetőségem van rá figyelni,  "venni" a jelzéseit, és újra és újra rájönni, hogy ez a Marci olyan vicces.
Már reggel azzal indít, hogy behízelgi magát:
- Anya, azért szeretlek annyira, mert te csinálod a világon a legjobb pirítóst!

Aztán egész délelőtt csak sziporkázik.
- Vajon mit csinálhatnak az ovistársaim az oviban, nélkülem???

- Ha már nem vittél oviba, akkor legalább a játszótérre vigyél el!
-Ilyen hidegben és biztos nem megyek veled játszótérre!
- Jó, akkor elmegyek Barcelonába!- és bevonul a hálóba.

- Megjöttem Barcelonából! Most kimegyek elsöpröm a havat!

Boltban, jó hangosan:
- Most már tuti, hogy éhen fogok halni, mert nem veszed meg nekem azt a hosszú kolbászt! Tényleg azt akarod, hogy éhen haljak????

- Kint vannak már az ovisok az udvaron?-
- Nem, még nincsenek.
- Mikor lesznek kint?
- Még legalább egy fél óra múlva.
- Akkor várjuk meg őket itt a kerítés tövében, és ha kijönnek, nagyon meg fognak lepődni!

- Nem értem, hogy Ica néni miért pont jógát tart... ha birkózást tartana, arra én is felíratkoznék!

- Ez olyan szívás, hogy pont akkor nem viszel oviba, amikor esik a hó! Amikor meg mondom, hogy nem akarok menni, akkor persze viszel.

Összevissza

Az elmúlt napokban...

- Marcinak kiesett még egy fogacskája. A második. Így már két kis cakkosszélű figyel neki alul, középen.
- Ez pont aznap történt, amikor a logopédus Éva néni elkapott az ovifolyosón, és közölte, hogy van üresedés, és akkor elkezdene foglalkozni Marcival, mert pont van még 2 kislány, akiknek ugyanaz a gondjuk, mint neki. Persze mondtam, hogy jó, de összeszorult a szívem, hogy hamarosan nem lesz már tutya, tuta, meddondoltam madamat, paccsolj már az emtettőre, és társai :-( Marciból is menthetetlenül nagyfiú lesz, bármennyire is ellenkezünk.
- Bár idén szó sem volt arról, hogy iskolába menne, nem is való még oda egyébként, az óvónénik minden gyerekkel megiratták a difert, a maradókkal is. Nyilván diferileg sem iskolaérett még, de az óvónénik nagyon elégedettek voltak, sőt egyes feladattípusokat remekül meg is oldott, pl a következtetőseket, ami meglepő egyébként, mert emlékszem Máténak pont ez a rész volt a leggyengébb annak idején, Milánhoz meg nem hasonlítom inkább. A vonalvezetése még nem elég stabil, de ezt leszámítva azokat a hurkokat is egész korrektül le tudta másolni. Igaz, a Tappancs újságban többnyire meg szoktuk oldani a feladatokat, amíg hegedűre várunk, és akkor is sokszor meglep.

- Az iskolai versmondó versenyen mindketten 2. helyezést értek el, ami nagyon szép eredmény! Örültünk neki. Milán nem annyira, fél délután duzzogott, hogy ő milyen béna, mert csak második lett, mire nagy nehezen kiderült, hogy igazából nem is a helyezéssel van gondja, hanem azzal, hogy a Hanga győzte le. Hanga egy osztálytárs kislány, tavaly holtversenyben voltak harmadikok, és Milán nagy riválisa osztályon belül. Bár csak nagyon halkan mondom, mindenféle elfogódottság nélkül, hogy Milán szerintem jobb, mint Hanga, de mivel Hanga is hozza a kmf szintet, így nehéz különbséget tenni.

- Nyílt órák voltak tegnap délelőtt a suliban. Milánnál egy matek órát ültem végig, Máténál egy irodalmat. Én, aki Angéla néni matekóráin edződtem, ( ami állítólag most is nagybrutál volt, csak én nem azon voltam, bölcsen :-) még akkor is, ha tudom, hogy nem Milán képességeihez kell mérni a többiekét, mert Máté sem volt annyira penge szorzótáblából másodikban, ( most sem éllovas szerintem) hanem inkább a középmezőnyt erősítette, szóval nagyon durva nekem ilyenkor szembesülnöm azzal, hogy Milán mennyivel előbb van a társainál. Tényleg nem akarom sztárolni, de a 6 fős asztaltársaság csoportfeladatát szinte önállóan Milán oldotta meg, a többiek csak ellavíroztak a farvizén, és felolvasták a Milán által lediktált összeadásokat-kivonásokat. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy Máténak sem ment könnyen, szóval nem a többiekben van feltétlenül a hiba, ők valószínűleg koruknak és képességeiknek megfelelő szinten vannak. De amikor villámkérdések voltak, ( plüssbékát dobált Orsinéni annak akinek épp válaszolni kell) és Milán kapta az első maradékos osztást, és egy másodpercen belül mondta a választ, akkor egy mögöttem ülő apuka csodálkozással a hangjában kérdezte a mellette ülőt, hogy "ki ez a kisfiú aki így keni-vágja az osztást?" " Ő a Milán." Hallom hátulról. És nem tudtam hirtelen, hogy húzzam-e ki magam, vagy inkább lapuljak meg.
Szerencsére a gyerekek nem fújnak ezért Milánra, sőt kicsit versengenek is a barátságáért, nekem legalábbis mindig úgy tűnt, amikor korizni mentem velük.
Mesélték, hogy az egyik kisfiút el kellett ültetni Milán mellől, mert mindig lesett Milánról. Vagy, Milán írta meg helyette a házit. Mondom nekik, hogy tudjátok ugye, hogy ez butaság, mert 1. házimásolásból nem fog megtanulni Zs. számolni, 2. mi van ha Milán rosszat ír, és akkor a rosszat fogja lemásolni. Erre Balázs, "ÁÁÁ, Milán sosem hibázik, vagy csak olyan ritkán, hogy az meg nem számít!" Na tessék.


- Mátéék nagyban belecsaptak irodalom órának a történelmi olvasmányokba. Nem vagyok biztos benne, hogy a 10 éves gyerekeknek pont a 17-18. századi magyar történelemmel kellene ismerkednie, de hát ez van. Hogy a közelebbhozás-e a célja, vagy egyszerűen csak szorgalmi feladat, de Angéla néni kiosztott néhány kiselőadás témát, amit párosával kell feldolgozniuk. Máté is vállalt egyet egy barátjával, Thököly Imréről kell majd egy pár perces ismertetőt tartaniuk. Had ne mondjam, hogy 2 délutánunk ment rá Huba anyukájával, mire emészthető formába öntöttük a kuruc-labanc-török-Habsburg viszályt. Az előadásra jövő héten kerül majd sor, mert közben Hubáék elmentek síelni.

- Milánnal voltunk a klinikán kontrollon. Csináltak megint röntgent, és megnézte a doktorbácsi is. A röntgenen látszik, hogy szépen elkezdett visszaépülni a porc, és a legutóbbi lapos combfej már elkezdett ívesedni. A műtéti vágás teljesen jó, azzal nincs semmi gond, viszont a belső combján az izom még mindig kicsit merev, azt nyújtani és tornáztatni kell még. Nagyjából ez volt a lényeg. Szóval haladunk a teljes gyógyulás felé, ha lassan is, de haladunk.

- A lakást kedden lebetonozták. Csilivili szép egybefüggő betonburkolat van most már minden helyiségben. Reggel 7-kor már a ház előtt toporgott a dolgozni vágyó munkástömeg. Mi még pizsamában szaladgáltunk a konyha és a fürdőszoba között, kicsit későbbre volt megbeszélve. Pikkpakk kipakoltak, hoztak egy kis keverőgépet, leborítottak egy nagy kupac homokot a bejáróra, és egy csővel már tolták is befelé a betont. Ketten lapátoltak, ketten simítottak, egy kint ügyelt, egy bent, vagy mit tudom én, de jó sokan voltak, és úgy dolgoztak, mint a gép. 11-kor már kész is voltak cakkumpakk, összepakoltak és elmentek. Ennyi. Hát így is lehet dolgozni.
Most várjuk, hogy száradjon a beton. Nyilván ez a hétvégi -10 fok nagy segítségünkre van/lesz. De a jövő hét még erre van szánva, utána viszont már itt a tavasz, és fel lehet pörögni. Állítólag! Na de az majd akkor lesz igaz és valóságos, amikor meglesz. Jönnek a villanyszerelő munkák, a kéményes, és lassan az ablakoknak is neki lehet majd állni.

Így vagyunk kb., folyton csak rohanunk, mindig van valami.

Felújításilag

Rég írtam már arról, hogy is állunk. Meg mindig elfelejtek fényképet csinálni az épp aktuális helyzetről, így a mostani képek sem pont frissek, de azért még nem olyan régiek.
Szóval... nagyjából ami eddig megcsinálható volt, az meg lett csinálva.
Vízcsövek rendben.
Fűtéscsövek a padlóban.
Radiátorok a falon.
Gázszerelés elvileg pipa, nyomáspróba megvolt.
Villanyszerelés folyamatban.
Csütörtökön, holnap, jön a statikus a terasz miatt. Elvileg. Eddig már kétszer volt időpont megbeszélve, azt hiszem, de egyszer biztos.
Jövő héten elvileg meglesz a betonozás. Reméljük addigra az időjárás is mellénk áll, különben megint el lesz halasztva.
Aztán már nincs más dolgunk, mint várni a tavaszt, hogy ki lehessen kapni az ablakokat,  és lassan a burkolatokban és az egyéb berendezésekben is döntenünk kéne.

Képileg.
Ha belépünk az ajtón, akkor ott lesz az előszoba, jobbra  lesz átvágva a fal, szemben a fürdőszoba. Azóta már oda is bekerültek a padlófűtés csövei.

Balra a középső szoba.

Radiátorok a helyükön. 

Egy korábbi kép, még radiátorok nélkül. A régi dupla ajtónyílást arrébb lesz rakva, így az a fal nem lesz ennyire lyukas. 

Utcai kisszoba. Máté ezt tervezi magának. 

Udvari szoba. ezt egyelőre vendégszobának/dolgozónak gondoljuk. Aztán még bármi lehet. 

Ez a kis előszoba, előre a kamra/kazánház, balra az étkező lesz majdan, itt is lesz egy falátvágás a mostani lakásunk felé.

Étkező fűtéscsövekkel.

Ez meg majd a vécé lesz egyszer. 

Na. Kb. Még nem épp otthonos, de alakul(gat). 

Idei farsang pipa

Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg egy kicsit, hogy tegnap délután végre az összes gyerek farsangját letudtuk. Az idén olyan korán volt a farsangi ünnepség, tavaly a hónap végén volt, és az sokkal jobban bejött, volt idő ötletelni, gondolkodni, netalán alkotni. Most meg... még a téli szünetből vissza sem jöttünk, és már az volt, jövő héten farsang. Végül persze mindenkinek lett mindene, de volt pár kemény napom Marcival, aki juszt sem akarta felvenni az itthon lévő hiperszuper autóversenyzős jelmezt, hanem tűzoltó akart lenni. Ráadásul Sam. Had ne mondjam, hogy egy mesebeli Sam tűzoltós jelmez a boltban, vagy az interneten min. 8 ezerbe kerül, de inkább 12. Na ez az a pénz, amennyit nem fizetek nemhogy jelmezért, de ruháért sem. Meg hát eléggé ki is voltunk csúszva az időből, nem nagyon volt idő variálni. Végül klassz tűzoltós szettet sikerült neki összerakni, igaz, nem Sam-es volt, hanem csak sima, amin duzzogott is egy sort, de végül megbékélték, és egész nap büszkén feszített benne.

Az oviban szerintem klasszul sikerült a buli, a szokásos mindenféle vetélkedők voltak, és persze mulatság kifulladásig. Le a kalappal az óvónénik előtt, akik abban a lelkiállapotban, amiben vannak, képesek voltak ezt félrerakni, és a gyerekeknek egy szuper délelőttöt varázsoltak a csoportszobába.

Az iskolai farsang hivatalos napja péntek volt, Milánék ekkor is tartották, de Mátéék a Bolyai természettudományos verseny miatt áttolták hétfőre. Milánék már péntek reggel teljesen be voltak zsongva, hogy farsang, farsang!!! Milán tavaly óta ráment a szuperhősségre, ami nekem csak azért jó, mert nem kell ötletelni meg varrogatni, hanem csak be kell szerezni a jelmezt. Azzal is el tudok bíbelődni mondjuk bármeddig. Idén Batman volt, és tetszett is neki, de jövőre azt mondja kitalál majd valami csúcsszupert. Már előre félek. Próbálom majd rábeszélni, hogy legyen Harry Potter, ahhoz minden kellékünk megvan :-)
A képet Heni néni készítette, de itt annyira Milán!!!!

 Haverok:

Mátéval voltunk az idén a legnagyobb bajban, mert nem volt semmi ötlete. Végül azt mondta, hogy bevállalja Milán egykori varjú jelmezét, így szerencsére nem volt más dolgom, mint átvarrni a szárnyakat egy másik trikóra, és új álarcot csináltunk. Végül egész korrekt madarat varázsoltunk belőle.

Fárasztó napok voltak ezek, teli rohangálással, de végre vége. Jövőre folyt.köv.

Ma versmondó verseny van a suliban. Mindketten indulnak, igaz, elvileg nem egymás ellen, mert 1-2. és 3-4. osztályosok versengenek egymással.

Pár napja Marci koncertet tart esténként. Ő dobos, Milán elvileg a gitáros, Máté az énekes. Eddig két fakanalamba fájt ez a koncertturné. Jó, az egyik már repedt volt, na de a másik, az nem :-)

Jaaaa, Milánt felvették volna harmonikára. Írt pénteken a zeneiskola igazgatóhelyettese, hogy lenne egy hely, és akár már a jövő héten is kezdhetne. Milán persze nem akarja. Fagottozni akar. Punktum. Így megírtam, hogy nem élünk a lehetőséggel, szánjuk-bánjuk. Szerintem klassz lett volna a harmonika. Nem szájharmonika, hanem olyan igazi nagy, billentyűs-húzogatós. De ha nem, hát nem.
Jövőre elvileg tutifix, hogy bekerül fagottra. Remélem. Mert ha nem, akkor az maga lesz a világvége.

Egészen más

Még a félévi bizonyítványokkal is adós vagyok, pedig kaptak a gyerekek nálunk is értesítőt.
Az idei  farsangba is belecsapunk holnap, erről is akartam írni.
De ma, amikor rendkívüli szülőit hívtak össze az oviban, az minden mást felülírt.
Nem tudtam miről van szó, de volt bennem egy kis félsz, mert ilyet akkor szoktak csinálni, mikor valami gáz van, vagy elmegy valamelyik óvónéni, vagy mit tudom én.
De nem ez volt a helyzet, hanem az, hogy meghalt egy ovis kislány anyukája. Tragikusan, hirtelen, váratlanul, minden előjel nélkül. Összeesett és nem kelt fel többet. Egy fiatal nő, élettel tele, 2 pici gyerekkel és egy férjjel az oldalán, alig 30 évesen...
Nem ismertem annyira jól Vicát, a mi csoportunkban ő lányos anyukaként működött, de van egy pici fia is, még ovis sincs, , de Marci volt náluk szülinapi bulin az ősszel, és sokszor összefutottunk az öltözőben, amikor váltottunk pár szót. Egy vagány, életvidám, kreatív nőnek ismertem. Mindig mosolygott, és bár genetikailag  nagytermetű volt, némi túlsúllyal, mégis mindig nagyon tiptop volt, csinos és elegáns, frizurával, sminkkel, és csodaszép homemade sütiket hordott az oviba, amikor még lehetett. Nem voltunk barátnők... mégis... egy ilyen tragédia alaposan földbe tudja döngölni az embert. Beléd kapaszkodik és kegyetlenül lerángat a földre, hogy újraértelmezd a világot, hogy elgondolkozz. ennyi lenne csupán az élet??? egy szempillantás, és volt nincs??? És mi lesz a tervekkel? A családdal, a gyerekekkel,  a jövővel?... az embernek nincs B terve alig harmincon túl.... fel akarja nevelni a gyerekeit boldogságban, szeretetben, gyönyörködni a mosolyukban, mérgelődni a rosszaságaikon, és nem a halálra készül, hanem a holnapra, várja a tavaszt, hogy kirándulni lehessen, várja a gyerekek farsangját, fellépését, bizonyítvány osztását, esküvőjét, unokáját, bármit, de nem a halált.... 

Nem ismertem annyira jól, mégis fáj a hiánya, a szívembe mar, mert kapunk ilyenkor egy hatalmas arculcsapást mi is, hogy mulandók vagyunk, hogy nincs olyan, hogy velünk ez nem történhet meg, mert bárkivel megtörténhet, és ez a tudat egészen más megvilágításba helyezi az életet. 

Drága Vica, jó utat neked odaát, küldj a gyerekeidnek és az összetört férjednek sok erőt, hogy el tudják viselni a hiányodat! 

"Csak"

Így 1 nappal a félévi bizi előtt belepislantok az e-naplóba. Nem mintha nagy meglepetéseket látnék, nagyjából képben vagyok, hogy melyik gyerek miből-hogy-merrehányméter.
Nyilván a Máté e-naplója az izgalmasabb, mondhatjuk változatosabb, ott rém sok időt el tudok tölteni.
Most Milánéba is bemegyek, oda ritkábban járok, nem sok olvasnivaló van benne. Egyhangúan kmf megjelölés szerepel minden egyes tantárgyának minden egyes bejegyzése mellett.
De most új opciót is felfedeztem, hehehe, még csak 4 éve van iskolás gyerekem, szóval jobb későn, mint soha :-) Mégpedig, hogy ha rákattintok a tantárgyra, akkor ki is részletezi, hogy miből is született az a jegy.
Rá is mentem a magyar irodalomra Milánnál.

2 januári értékelés van:
jan.22. szóbeli felelet- kiválóan megfelelt* -hangos olvasás felmérés
jan. 18. írásbeli témazáró- kiválóan megfelelt (100%)- félévi szövegértés felmérő

Milán is ott áll mellettem, és kommentálja:
- Ja igen, 18-án csak sima ötöst kaptam, mert elég nehezek voltak a szövegek. 
- Csak????? Sima ötöst, Milán???? Hát 100%-os dolgozatot írtál!!!!
- Hát igen, de nem kaptam rá csillagot!

Jól le is teremtettem, irgumburgum :-) Mégilyet! CSAK 100%-os dolgozatot írni :-)))) Büdöskölök.