Szolfézs szülői

Pénteken volt szülői. Ágota nénivel ezideáig egyszer beszéltem telefonon, akkor is negyed órát beszélt, szóval mindenre fel voltam készülve, és igazam is lett. Bár tény, hogy sok infó elhangzott, nem csak az idénre, de a jövőre vonatkozóan is. Ágota néni, hát ő egy tündér szerintem, álruhában. Mindene a zene, az éneklés, és a gyerekek. Süt belőle a törődés, a kompromisszumkészség, a segíteni akarás, hogy bárhogy is, de járjanak a gyerekek, tanuljanak zenét, mert zenélni jó! 

Szerencse, és szerencsétlenség is egyben, hogy a kerületünkben nagyon nagy igény van a zenei oktatásra. Sok gyerek ( és sok szülő) szeretné zeneiskolába íratni a gyerekét, ami jó. Csak hát sajnos nagyobb az igény, mint a kapacitás, kevesebb a tanár, mint amennyit a diákok száma igényelne, ezért a hangszerre kerülésnél bizony várólisták vannak. Ezért van az, hogy azt találták ki, hogy kezdjenek el a kicsik szolfézst tanulni hangszer nélkül, hogy egy kicsit kitolják az időt. 

Ide járunk most mi. Vagyis Máté. Hivatalosan szolfézs előképző. Hetente kétszer fognak szolmizálni, és énekelgetni, meg ki tudja még mit csinálni Ágota nénivel. 

Aztán tavasszal lesz majd a nagy hangszerválasztás, vagy hangszeres felvételi, amikor is a zeneiskola épületében ott lesz minden hangszer, amivel csak  foglalkoznak, és mindet ki lehet ( ki kell) próbálni, meg lehet fogni őket, meg lehet szólaltatni, és ott kiderül bizonyosan, hogy egyrészt a gyerekeknek melyik tetszene, másrészt a szakmai "zsűri" megnézi hogy szerinte mi lenne a jó, melyik hangszer lenne való a mondjuk Máténak. Megnézik az alkatát, a tartását, a kezeit, a fogsorát (fúvósoknál számít ez is ), és ajánlanak neki valami testhezállót. Ha szerencsénk van, akkor a Máténak tetsző, és a tanárok által javasolt hangszereknek van valami találkozási pontjuk. Ha még nagyobb szerencsénk van, akkor sikerül olyat választanunk, amire nem kell hosszasan várakozni. Ilyen állítólag a dob (meg az ütősök úgy általában) meg a gitár, amire majdhogynem csak kihalásos alapon lehet bejutni. És ha még ennél is nagyobb szerencsénk van, akkor sikerül olyat választanunk, amit a mi iskolánkban is tanítanak. Jelenleg most zongora, trombita és fuvola oktatás van nálunk. Zongorából 4 is van most már, szóval oda elég sok gyerek befér.  Ezen túl persze bármire jelentkezhet, és bármire fel is vehetik, csak akkor ugyebár nem házon belül lesz az óra, hanem el kell vinni valahová máshová. És hát ez a legnehezebb része a dolognak. De ezzel egyelőre még nem foglalkozunk. 

Egyelőre szolfézs előképző. A 2 könyvet, a Csicsergők 2., és a Kodály 333 olvasógyakorlatát még nem szereztem be. Bevallom ma jutott eszembe, de már későn ahhoz, hogy biciklire pattanjak, és bemenjek a belvárosi zeneboltba, de most már nem fogom elfelejteni. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz az egészből. Hogy meddig fog tartani Máté lelkesedése, és a mi kitartásunk. Szerencsére sokan járnak az osztályból, több cimbije is Máténak, így a lendület egyelőre adott. Aztán ki tudja, lehet hogy lesz még egy jó jazzdobosunk, vagy egy trombitásunk. :)