Első nap, pipa :)

Este izgatottan feküdtünk le aludni. A gyerekek ruháját kikészítettem, Milán ovis zsákját összerakta, Marcinak pótruhát csomagoltam, Máténak a matek- és rajzdobozát összeraktam, tolltartót feltöltöttük, végül még a tisztasági csomagot is összeszedtem, meg a tornazsákba is bedobáltam ami kell majd. Egész büszke voltam magamra.  Az volt a terv, hogy mindannyian elmegyünk Mátéval tanévet nyitni, hogy elhangzik-e valamilyen fontos infó akár az igazgatónő, akár Angéla néni szájából, illetve új napközis tanítónénink van, és kérdéses volt, hogy lesz-e valami bemutatkozás, vagy valami.

Reggel mindenkibe sikerült időben lelket verni, Máté pedig, aki állítása szerint nem várta egyáltalán az iskolát, na ő magától ébredt, és pillanatokon belül talpig díszben pompázott lakásszerte, és sürgette a többieket. 

Végül mindenki elkészült, és mivel Máté ingben ment, ezért Milán is abban akart, és akkor már Marci is, így lett 3 elegáns kishercegem, és nem volt még fél 8 :)

Az évnyitó az udvaron volt, és háááát... jó hosszúra sikeredett. Eleve késve is kezdték, de a felénél már nem csak a kicsik, de én is kezdtem toporogni, hogy menjünk már. Tavaly mintha rövidebb lett volna... vagy csak nagyobb volt az izgalom. :) Tény, hogy most lelkileg nyugisan álltuk végig az ünnepséget. Viszont mire vége lett, addigra már igencsak 9 óra volt, így az ünnepség után már nem nagyon volt időm maradni, ill. semmi időm nem volt, csak gyorsan felvittem a terembe a dobozokat, váltottam pár szót A. nénivel, és már ott sem voltam, mert a kicsiket még be kellett adni az oviba. 

Az oviban Milánt gyorsan elrendeztük, trikót  és szandit cserélt, és már ment is be. Kati néni már vonta is az ölébe, hogy megszeretgesse, hogy üdvözölje. Szegénykém kicsit el lett ma reggel hanyagolva búcsúzásilag, persze volt puszi, meg ölelés, de jó lett volna kicsit nyugisabban, csak nem akartam, hogy Marci esetleg kitalálja, hogy ő is odamegy a Milán csoportjába. 

Míg Milán készült, addig Marci szépen asszisztált neki, és mondta is Milánnak, hogy ő nem ide jön, hanem a másik oldalra. :) És jött is utána szépen, szó nélkül cseréltük a szandált. 

Nem volt már idő arra, hogy még bemenjek vele akár egy percre is, de nem is volt ez betervezve, eleve úgy készültem, hogy ma már nem lépem át a csoport küszöbét, jobb lesz úgy. Nagy húzóerő volt egyébként, hogy az akváriumba ma megérkeztek a halak, és tegnap délután is, meg ma reggel is folyton arról beszéltünk, hogy majd megy és megnézi a halacskákat. Ezzel is váltunk el a csoport ajtóban, hogy elmegy a kisvécébe pisilni, és utána megnézheti a halakat, akik már nagyon várják, és így is lett. Szépen besétált Ica nénivel. 

Kicsit ácsorogtam a folyosón, beszélgettem Milán dadusával, majd amikor a Marciék dadusa kijött, akkor mondta, hogy minden oké, nincs sírás, jól ellesz, meg udvarra is mennek majd, így hát eljöttem. 

Ebéd előtt mentem ma még érte, az udvaron voltak, meglestem a kerítés mellől, hát nagyon kis aranyos volt. :) 

Az óvónénik megdicsérték, nagyon ügyes volt, nem sírt egyáltalán, csak nagyon csendes, a gyerekekkel még nemigen barátkozik, de ez természetes még így az első napon. Hogy meddig lesz ilyen kis csendes demóMArci, hát arra kíváncsi vagyok. Egyelőre örülök, hogy jól érzi magát, hogy feltalálja magát. Az udvaron persze találkoztak Milánnal, és együtt is játszottak. 

Tegnap délután Milán mondta, hogy ő már annyira várja, hogy Marcival játszhasson az oviudvaron :) 

Milán mára önként egész napot vállalt, én felajánlottam neki, hogy elhozom ebéd után, de erre azt mondta, hogy inkább az oviban szeretne aludni, mert ott rövidebb ideig kell csendben lenni. Na hát... 

Aztán mikor mentem Marciért, akkor jött oda ő is, megölelgette Marcikát, és nézett szomorúan a bociszemeivel, akkor mondtam neki megint, hogy hazajöhet, de még Mátéért is el kell menni, és amikor ezt meghallotta, akkor rögtön iszkolt vissza az udvarra, hogy akkor inkább marad. 

Mátékám meg hazahozott egy szekérderéknyi könyvet. Ránézésre nem olyan sok, de olyan nehéz volt a táskája, hogy hajajj. 

Hát elkezdtük ezt a tanévet is. Nagyon messze van még az őszi szünet, a jövő június meg még messzebb, de hamar el fog telni ez is, hiszen a tavalyi is olyan hamar eltelt... meg a tavalyelőtti is... meg az az előtti is... és így tovább. 

Majd belerázódunk ebbe is.