Hmm...

Eléggé kerekre nyitottam a szememet ma délután, amikor Máté olvasott a kisszobában, én pedig a ruhákat pakoltam be a szekrénybe. Épp a következő kupacért mentem, amikor azt hallom a kisszoba felől, hogy 

"te utálatos hülye!" 

Rá is pirítok rögtön Mátéra, hogy nonono, válogassa már meg a szavait, ha lehet, és inkább olvasson, ne a többiekkel foglalkozzon, mire néz rám bambán, hogy mi van???? Ő nem csinált semmit,  olvasott. 

Mondom, akkor miért hülyézik?

Hát a fenti sor benne van kérem a 2. osztályos olvasókönyveben, így kerek-perec, te utálatos hülye. Fehér Klára Csodálatos radírgumi című meséjében. 

Hát nem tudom... csak az én fülemet bántja a gyerek szájából ez a mondat? Még akkor is, ha ez egy irodalmi műben van, és a szövegkörnyezet szerint is csúnya dolog ilyet mondani a másikra. Vagy ez már a nevelési célzatú szövegválasztás, és ha majd ezt elolvassák a gyerekek, akkor nem fognak csúnyán beszélni? Nem lenne célravezetőbb, ha eleve nem adnánk a szájukba semmi olyat, ami nem oda való? 

Nem is olvastuk el többször. Remélhetőleg, holnap nem ettől a félmondattól fog zengeni a kiscsoport, mert Marci szívja magába az ilyesmit. Bár akkor mondhatom, hogy az iskolai olvasókönyvből tanulta.