A múlt szombaton pont kifogtuk, hogy Szentes vízilabdacsapata épp otthon játszott. A KSI ellen. Szombat este 6-kor kezdődött a mérkőzés, ami pont jó időpont, mert még Marcinak sem túl késő. Reméltük, hogy azt az alig 1 órát talán még Marci is kibírja valahogy.
A szentesi fedett uszodát nem annyira régen építették, de elég régen már ahhoz, hogy mi még nem láttuk belülről csak kívülről.
A kapuban kisebb sor állt, a körülöttünk állók szófoszlányaiból azt vettük le, hogy ez azért nem szokott jellemző lenni. Valamiért a jegykiadás lassacskán ment, a néni nem volt épp a helyzet magaslatán, de végül csak bejutottunk.
Pár perce már ment a meccs, de még nem maradtunk le semmiről. Elfoglaltunk egy jónak tűnő helyet, ahonnan jól is láttunk, de mozgásterünk is volt, ez Marci miatt volt inkább fontos.
A mérkőzés nagyon jó volt, a szentesiek végig nagyon jól játszottak, és rajt-cél győzelmet arattak. A fiúk miatt külön jó volt, hogy nyertünk.
Az első félidő viszonylag nyugisan telt, figyeltük a meccset, tapsoltunk, örültünk, és Marci is Apa öléből szemlélődött. Ő is lelkesen tapsolt, amikor kellett.
Nála a második felére fogyott el a türelem, akkor kezdett el sétálgatni, kekszezgetni, iszogatni, és végülis nagy bonyodalom nélkül kihúzta a végéig, nem kellett vele elhagyni a bázist.
13-8 lett a végeredmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése