Ovis húsvét

Tegnap délután volt az oviban a hagyományos húsvéti készülődés. A gyerekek már a múlt héten is nagy munkában voltak, akár reggel, akár délután volt, mindig volt valami munka a nagyasztalnál, de hogy pontosan mit alkottak, az csak tegnap derült ki, amikor is megvásároltuk a gyerekek munkáit. (ez amolyan burkolt alapítványba való adakozás). Ilyenkor minden csoportnak van egy standja, ahol szépen ki vannak állítva a gyerekek munkái. Hát szebbnél szebbek egyébként, és jó végignézni a szorgos kiskezek munkáin. 

Milánék is kitettek magukért, idén négyfélét is készítettek, ajtódíszt, barikát, tyúkocskát, és hagymahéjjal festettek tojást. A báránynak a bundájához maguk tépkedték és bongyorgatták a gyapjút, ennek egyik reggel a szemtanúja voltam, és borzasztóan élvezték a gyerekek. Biztos így volt ez a korábbi években is, csak akkor nem figyeltem fel rá, hogy milyen sokféle anyaggal dolgoztak a gyerekek, gyapjú, filc, vessző, hajtogattak, ragasztottak, masnit kötöttek, és közben énekeltek és meséltek is mindig valami aktuálisat. pl. a kiskakas gyémánt félkrajcárját. 

Hiába,hogy Mátéért tegnap nem én mentem, mert fél négytől volt meghirdetve a mulatság, mégsem sikerült elég korán odaérnünk Marcival, és Milán már fenn volt az egyik emeleti csoportban. És bár épp előző nap sopánkodott, amikor ugyan elég későn értünk oda érte, de a kis barátja pont aznap még tovább volt, és már-már a gyűjtőcsoport határát súroltuk, szóval Milán sopánkodott, hogy nem igazság, hogy Ákos mehet a gyűjtőcsoportba, ő meg még sosem volt ott, (miért hiszi azt, hogy az valami nagy kaland?) ennek ellenére, amikor tegnap meglátott az ajtóban, csak úgy röpült kifelé. Rég nem csinált már ilyet, általában úgy kell kikönyörögni a szobából, mert mindig benne van épp valamiben. Szóval így teljesüljön Milán minden álma, gyűjtőcsoport pipa :)

Miután magunkhoz vettük Milán alkotásait, a szomszéd terembe vonultunk, ahol mindenféle kézműveskedés zajlott, lehetett mindenfélét csinálni, virágból koszorút fonni, (vagy ajtódíszt?), gyurmából nyuszit, vagy akármit csinálni, de Milán a harmadik helyen cövekelt le, és klasszul kivágott, kidíszített egy repülő papírnyuszit. Közben Marci is ügyködött valamin mellette. 

Aztán a Boróka csoportban csinált egy nyuszibábot, amivel este, mikor hazajöttünk elő is adott egy maga által költött, a három kismalac elemeit is magában hordozó mesét, amiben a farkas szerepét egy dinoszaurusz kapta meg.

Míg Milán a nyuszibábbal ügyködött, én addig feltérképeztem a csoportot, mert ez az a csoport, ahová Marcit szeretném majd adni ősszel (!!!!) Sosem voltam még a Boróka csoportban, de azt tudtam, hogy ez egy viszonylag kicsi szoba, de hát ez még annál is kisebb!Viszont amilyen picike, olyan barátságos, olyan meleg, olyan kuckós, és van benne galéria és egy akvárium, ami Marcinak nagyon bejött. Milánék dadusnénijével jó ideig nézegették a halakat, míg mi dolgoztunk.

A délutánt hagyományosan Szilvi néni táncházával zártuk. Marci egy ideig csak a padon ülve nézte az ovisokat, és csak a végére szánta rá magát, hogy csatlakozzon Milánhoz. Hát olyan tüneményesek voltak :) Ahogy Milán szépen fogta Marci kezét, majd amikor vége lett a zenének, akkor meg megölelték egymást :) Olyan sok szeretet jött belőlük, olyan öröm volt nézni őket!

A puszi :)

Tündéreim kézen fogva :)