Hogy Máté szavával éljek, valóban nem igazságos, hogy a hétvége csak 2 napos! 5 napig várunk rá, tervezzük, hogy majd mi lesz a hétvégén, aztán végre itt van, és sutty... észrevétlenül el is tűnik, és kezdődik minden elölről.
Szombat délelőtt Milán szülinapi buliba volt hivatalos. 10-től délig tartott a hepöning, amire Milán már olyan fél 8 tájban elkezdett készülni, és sürgetett, hogy gyerünk, induljunk, mert el fogunk késni. Persze nem késtünk el. Szeretem, amikor ilyen alkalmakkor kettesben villamosozunk, mert kicsit be is van zsongva, és csak csacsog, meg fecseg, meg izgul, mintha legalábbis nem ugyanazzal az 5-6 gyerekkel töltene el plusz 2 órát a hétvégéből, akikkel egyébként hétfőtől péntekig egész nap játszik. De mindegy, aranyos nagyon. Mindig ragaszkodik hozzá, hogy ő hozza, az ajándékos szatyrot. A villamostól még kellett egy pár percet gyalogolni, és ő minden házra rámutatott, hogy:
- Ebben a házban lesz a Lego buli?
- Nem, nem ebben!
- Akkor ebben?
- Nem, nem ebben!
- De remélem megnézted a térképen hová kell mennünk! Nehogy eltévedjünk, és elkéssünk!
- Megnéztem, nyugi, nem fogunk eltévedni :)
hát valahogy így.
Aztán itthon gőzölgő bableves várt minket.
Alvás helyett a nagyok nem tudom mit dolgoztak, én meg elmentem futni. Végre, végre igazi futóidő van, és nem kell duplapulcsi, nem kell sál, sallalala:) Épp jókor, mert kicsit le is vagyok maradva a felkészülésben.
Este pedig idejét sem tudom mióta, újra színházba mentem!!!! Bár sokat hezitáltam rajta, mert hát nincs egy rongyom sem, ugyebár, amit felvehetnék, de végül csak rászántam magam, és végül nem bántam meg, dehogy bántam, nagyon jól éreztem magam!
Gyorsan el is felejtettem, hogy odafelé mennyit zötykölődtem a dugig tömött villamospótló buszon a körúton, és hogy majdnem el is késtem, pedig tényleg nagyon időben időben indultam, olyannyira, hogy a Blahán nem is futottam a magassarkúmban a bentálló buszhoz, sőt a következő tömöttet is nagyvonalúan elengedtem. De hát ki gondolta, hogy ez lesz? Na mindegy. Cserébe mindig történik valami megmosolyogtató, most például velem szemben két lány beszélgetett, szülinapi ajándékon tanakodtak valakinek, mire mondja az egyik:
- De hát milyen már, hogy már nem 1-sel, hanem kettessel fog kezdődni az éveinek a száma!!!! Naaaaagyooooon duuuuurvaaaa!!!!!
- Húúúúú, tényleg!!!!! Ez de gáz!- mondja a másik.
Na hát ezen elmorzsoltam egy kis mosolyt a szám sarkában.
A fiúk addig itthon tartották a frontot. Csokit vacsoráztak, (persze nem, de mindig ezzel etetnek, amikor nem vagyok itthon), és meccset néztek mese helyett. (ez mondjuk így volt), és csak 1 tányért tört össze Marci :)
Vasárnap pedig, hogy, hogy nem, a fiúk focinapot tartottak, igaz, már a szombat is focinap volt, de mifelénk ez nem számít. Máté már kora reggel focimezt húz, és sürgeti a reggelit. Azt mondja nem baj, ha Feri még nincs kész, addig ő előremegy edzeni. Úgyhogy nálunk van délelőtti meccs, meg délutáni meccs, közben pedig edzés van!
Ma pedig már hétfő van, és még Feri is elutazott, úgyhogy volt bennem egy kis para reggel, hogy el fogunk aludni, de szerencsére van egy Marcink, aki mint egy kakukkosóra, úgy ébred fel minden reggel pontban fél 7-kor, így végül nagyon időben odaért mindenki mindenhová :)
De hogy én mennyire várom már a tavaszi szünetet, azt nem is tudom elmondani! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése