Kihasználva az év nyilvánvalóan utolsó strandidejét, vasárnapra mi is fürdési lehetőséget kerestünk. Ha az eredeti szombati fürdés valósult volna meg, akkor szóba jöhetett volna a Velencei-tó, de vasárnap már említésre sem került, mert akkor este pont ütköztünk volna a Balatonról hazafelé tartókkal, azt meg nem akartuk. Nagy élménystrandokra még két ekkora gyerekkel nem igazán érdemes menni, valami homokozós-sekélyvizes strandban gondolkoztam, amikor beugrott, hogy egyszer valahol olvastam a gyömrői tófürdőről, és a honlapot nézegetve el is döntöttük, hogy ide fogunk kilátogatni még egy utolsó fürdőzésre.
Nem siettük el, mert csak a délutáni ébredés után indultunk útnak, így kb. 4 óra volt mire kiértünk. A hegyről lefelé jövet nagyon szép kilátás nyílik a tóra, körbe piknikezési-sütögetési lehetőséggel, bárokkal, de rajtam kívül senkit nem érdekelt a panoráma, a fiúk rögtön úszószerelésbe öltöztek és már vágtak is neki a víznek, csónakkal, úszógumival, karúszóval felszerelkezve és meg sem álltak a tó túlpartjáig, ahová még jócskán odasütött a nap, és ahol sekélyebb is volt a víz, mint a bejárat felőli részen, így aztán kis idő múlva én is követtem őket babakocsival, motorokkal, pléddel, táskával teleaggatva magamat.
A fiúknak a víz után egyértelműen a partján lévő homokos-iszapos-büdös massza jött be a legjobban. Elképesztő, hogy mennyire le tudja őket foglalni az, hogy bekenik magukat, majd lemossák magukat, majd kezdenek megint mindent elölről. Nem tudják megunni.
Persze motor nélkül nincs nálunk élet... amikor Milán megunta hogy magát kenje be trutymóval, akkor leápolta a motorját is, majd végeláthatatlan lejtőnmotorozásba kezdett kivívva ezzel a strand apraja-nagyja csodálatát. Borzasztóan élvezte, én kevésbé, hogy felmegy a lejtő tetejére és teljes gázzal lesuhan. Mikor már tízszer-tizenötször megtette a föl-le kört, addigra egész szép nézőközönsége lett, de amikor már szemmel láthatóan fáradt, és alig bírta magát feltaposni, akkor elkoboztam a motorját.
Miközben Milán vadmotorozott, addig Máté
a mocsárfutásnak hódolt. Közben, mint ahogy egy jólmegtermett
víziszörnyhöz illik érthetetlen nyelven óbégatott valami szörnydalt.
Gyors kimosakodás után, még bedobtunk
egy kis lángost, és hazafelé indultunk. A fiúk kellemesen elfáradva, és
jó büdösen zárták a napot és búcsúztatták a nyarat. Folyt.köv. jövőre,
hacsak nem valami trópusi szigeten töltjük el a telet, amire egyelőre
kevés esélyt látok:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése