Máté
szombat délelőttre volt hivatalos élete első igazi szülinapi bulijára,
amit az ovis kispajtása Ábel tartott egy közeli McDonalds repülőgépén.
Mi legalább akkora izgalommal készültünk az eseményre mint Máté, és mint
maga az ünnepelt.
Szombat délelőtt 10 órakor időben
megjelentünk a helyszínen, és amikor minden vendég megérkezett, (6an
voltak összesen) akkor felvonultak a repülőgépre. Máté kicsit
bizonytalankodva lépdelt felfelé, vissza-vissza tekintgetett, ellenben
Milán gondolkodás nélkül nyújtotta a kezét az animátorlánynak, és úgy
menetelt fölfelé, mint aki meg is van hívva. De nem volt:) Ennek
ellenére abban maradtunk, hogy maradhat nyugodtan, aztán ha gond van,
akkor jövünk érte.
A buli persze azzal indult, hogy
mindenki a pilótafülkébe nyomult, és repülőgépet vezetett. Ekkor még azt
gondoltam, hogy majd sikerül leimádkoznom onnan Milánt.... óh én balga.
Mivel lassan kezdődött az eszem-iszom, mi elhagytuk a bázist. Majd kb.
10 perc múlva visszatértünk a síró Milánért. Mentségére legyen mondva
hogy borzasztó álmos volt, ha nem lett volna, akkor biztos, hogy
szívesen maradt volna, így pedig buli helyett aludt egy nagyot a
babakocsiban, amíg mi a plázában tettünk-vettünk.
Délre mentünk vissza Mátéért, addigra az
ünneplő gyereksereg már túl volt az ünnepi gyerekmenün és a tortán, és
vadul csúszdáztak.
Szerintem jól érezték magukat, és Ábel anyukája is azt mondta, hogy aranyosak és lelkesek voltak:)
És csak ismételni tudom magamat, hogy
hihetetlen hogy már ilyen nagyok, hogy már konkrétan tudják, hogy mit,
hogy, hol és kivel szeretnének. Mikor lettek ekkorák????? Én biztos
átaludtam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése