Mégpedig újabb nagy kedvenc, a főtt kukorica. Máté tavaly nyáron kapott rá igen erősen, bárhol jártunk, mindenhol venni kellett, és a piac mellett sem tudtunk úgy elmenni, hogy ne landolt volna néhány cső a babakocsi aljában. Szerintem mi még akkor is vettünk kukoricát, amikor már senki más a világon régen nem, igaz, hogy a főzi idő ekkor már egy jobbfajta szilvalekváréval vetekedett, de sebaj.
Idén már Milán is csatlakozott a kukoricazabálók táborához, de ő sokáig csak lemorzsolt formában fogyasztotta, míg el nem leste Mátétól a trükköt, és most már egy cső kukoricát simán lepusztít. (Arra most nem térnék ki, hogy milyen formában találkozom másnap a kukoricaszemekkel.)
Nekem meg annyira tetszik, ahogy a kis husi kezével fogja a kukoricát:)
és videó fromájában ugyanez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése