Talán most már nem kiabálom el, de
sikerült megoldást találni erre a nemalvás dologra, és most már napok
óta ügyes ottalvós ovis kisfiam van:)
Az igazi áttörés akkor volt, amikor az
egyik nap alváskor másik, ismeretlen óvónéni volt velük. Hogy miért abba
most nem mennék bele, de nem túl rózsás mifelénk az óvodák helyzete.
Persze a gyerekek teljesen odavoltak, de azért szépen sorban elaludtak,
kivéve Mátét, aki csak pityergett, mert ez az új óvónéni nem tudta a
hallgatólagos megállapodást, hogy nem muszáj aludni, csak csendben kell
lenni. Így aztán odaült Máté mellé, és vigasztalgatta, simogatta a
buksiját, míg egyszer csak Máté elaludt. Azóta a saját óvónénijei is
odaülnek mellé, és simán 5 perc alatt elalszik.
De én vagyok a süsmák, mert itthon is
így alszik el, ott kell vele lenni, fogni a kezét, hogy miért nem
említettem ezt az oviban azt nem is tudom megmagyarázni. Talán azt
gondoltam, hogy a közösség ereje majd Mátéra is hat, és nem kell neki
külön törődés. De kell. És persze mióta ez kiderül kap is:) Szóval
nagyon boldog vagyok, és nagyon büszke vagyok Mátéra!!!!!
Szeret oviba járni. Már sosem sír, sosem
nyafog, és az ottalvással sincs semmi baja, bár azt minden reggel
megkérdezi, hogy megyek-e érte délután. Az óvónéni szerint is minden oké
vele, tavaly óta nagyon sokat változott előnyére, sokkal közvetlenebb,
barátkozóbb, függetlenebb, és Ő azon néhány gyerek egyike, aki az esetek
többségében megeszi a reggelit-ebédet-uzsonnát, és még repetát is kér.
Én is azt látom rajta, hogy jót tesz neki az óvoda.
Általában Apával megy oviba. Ezt nagyon
szereti, mert olyan, mintha mind a ketten munkába mennének. Máté nem is
hajlandó másban, csakis ingben menni, mert Apa is abban jár.
De ma reggel én vittem, vagyis én meg Milán. Vagy inkább Milán????
OLYAN aranyosak voltak!!!!!! Persze mindenki megmosolyogta őket:)
Fürdés közben arról beszélgettünk tegnap, hogy ki kivel szokott játszani, kinek ki a barátja.
Én:- Kristóffal nem szoktál játszani?
M:- Nem. (hosszabb szünet) mert Kristóf bánt mindenkit.
Én:- Igennnnn???? Téged is bántott?
M:- Igen, belekarmolt a szemembe. ( mutatja, hogy hogy történt. Semmi komoly, nyoma sem volt, mert a sztori mér többnapos volt Máté állítása szerint)
Én:- És mit csináltál amikor belekarmolt a szemedbe?
M:-
Elővettem a tűzoltóautót, letekertem a slagját, Kristófra irányítottam,
és belespricceltem a szemébe a vizet, hogy neki is fájjon! Naaaagyon
mérges voltam!
Upsz!!!!
Kristóf
mentségére legyen mondva, hogy nemrégiben kistesója született, és
kicsit nehéz most neki, és nehéz vele is. Épp a minap beszélgettem az
anyukájával és pont mondta, hogy nagyon agresszív lett Kristóf, és hogy
az oviban is nagyon visszahúzódó, egyedül ücsörgős lett, ha pedig valaki
odamegy hozzá, azt rögtön lekaszabolja. Gondolom Máté is így járt.
M:- Csak Levi játszik Kristóffal, mert Ő bátor!
Én:- Te is bátor vagy, nem?
M:- (elgondolkodik, majd csóválja a fejét) Nem, én nem vagyok bátor. Én félek az edzőbácsitól!
Hoppá!!!!!
Hát csak kibújik a szög a zsákból. (Az "edzőbácsi" amúgy egy
20évesforma srác, és mondjuk tényleg elég határozott volt, de nekem pont
az tetszett benne, hogy nem nőttek a kis 4 évesek a fejére)
Aztán
megbeszéltük, hogy az edzőbácsitól nem kell félni, meg satöbbi, meg
satöbbi. Most már nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a délutáni edzés:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése