Fociedzésen

Mivel Matyika idén már 4 éves lesz, és igazi kiscsoportos, így gondoltuk jót tenne neki, ha elkezdene kipróbálni egy-két sportágat, egyrészt, hogy levezesse a benne maradt rengeteg engergiát, feszültséget, másrészt mert a nádszál testalkatának sem árt, ha kicsit izmosodik, erősödik, harmadrészt pedig nagyon kell neki hogy foglalkoztatva legyen, pláne egy idegen által, akire hallgat, akinek szót fogad.

A terv Ábelékkel közösen kezdett körvonalazódni, mert ketten együtt mégiscsak könnyebben elvihetők-rávehetők valamire, amire alapból elutasítás lenne a válasz. Először az úszásra gondoltunk, csak nem találtunk egyelőre olyan helyet, ahol vízidegenként ne kellene a világvégére kicibálni a gyerekeket, így egyelőre az úszást jegeltük.

Ellenben adott volt a foci, amit ugye minden fiú szeret. Máté is, de edzésre menni, na azt már nem!!!! Két lehetőség van most, ahová várják az ilyen piciket, ebből az egyiket tegnap végül kipróbáltuk, bár Máté még a bejáratnál is azt mondogatta, hogy ne menjünk be, majd nagy nehezen a cipőjét átvette de a ruháról már szó sem lehetett.

Szerencsére a tornateremhez tartozik egy kis játszóház is, ahol edzés előtt bemelegítettünk kicsit, így mire eljött az idő, addigra már nem ellenkezett, de mondjuk lelkes sem volt. De gondoltam ne menjünk már úgy el, hogy meg sem nézzük, legalább próbáljuk ki, ha valóban nem tetszik neki, akkor hagyjuk a fenébe.

Szóval bementünk, ez alkalommal még a szülők is bemehettek, ami nekünk persze jó volt, mert mégiscsak láttuk, hogy milyen is lesz egy ilyen edzés, de a gyerekeket totál megzavarta. Szerencsére Milán most nem jött velünk, mert egyébként nem tudom, hogyan tudtam volna visszatartani attól, hogy ő is beálljon, illetve hogyan tudtam volna Mátéra figyelni.

45 perces volt az óra, és szemmel láthatóan a fiúk nagyon élvezték, és ügyesen csinálták a feladatokat. Bemelegítésként fogócskáztak, majd autót vezettek, azaz gyorsan mentek, lassan mentek, megálltak a pirosnál, tolattak, stb... ez Máténak nagyon tetszett. Majd dobálták a magasba a labdát, vezetgették belsővel meg talppal, és itt már egész fociedzés szagú volt a dolog. Majd végül csapatok is alakultak és játszottak egy-egy meccset. Itt azért vicces volt, mert nem csapatként működtek, hanem mindenki mindenki ellen játszott, de édesek voltak nagyon:)

( A képek telefonnal készültek, és hát nem vagyok a telefonnal fényképezés nagymestere, ez látszik is... még zoomolni sem tudok. De elfelejtettem gépet vinni, vagyis nem gondoltam hogy kellene majd. )

Öltözés közben azt mondta Máté hogy tetszett neki az óra. Majd sietve hozzátette, hogy de azért ne jöjjünk többet. De szerintem inkább csak a lustaság beszélt belőle, mert szemmel láthatóan jól érezte magát, és nem is tudta megmondani hogy miért nem akar jönni, egyszerűen CSAK.  Úgyhogy ebben a hónapban még próbálgatjuk, holnap megint megyünk, aztán majd meglátjuk. Ha valóban nem szeretne járni, akkor majd kitalálunk valamit. Én azért bízom benne, hogy rákap majd az ízére.