De az oviban nagyon lelkes, és szerintem szépeket is csinál, bár én ugye erősen elfogult vagyok:)
Ebből a kisautó az ugyan februári, és
lehet hogy már mutattam is, de kellett a négy kép, hogy jó legyen az
egész. A kismadarat zsírkrétával színezték, aminek külön örültem, mert
itthon ilyesmire rá sem néz, hiába kérdezgetem tőle, hogy nem akar-e
zsírkrétázni, határozott nem a válasz. Ugyanígy
elutasított, amikor felajánlottam neki, hogy fessünk olyan tulipánt és
hóvirágot, amit az oviban festettek a többiek, amikor nem voltunk
itthon, de erre meg kioktatott, hogy olyan tulipánt én úgysem tudok
csinálni. Na bumm! Pedig ha hagyta volna, hogy kibontakozzak, még
különbet is rajzoltam volna, de ha nem hát nem.
Ezért is örülök, hogy jár oviba, mert
ott legalább kicsit leül nyugodtan, és alkot, és az óvónénik elmondása
alapján szereti is csinálni. Szóval végképp nem tudom, hogy akkor itthon
miért nem, de hát mindegy. Lassan Milcsi is belenő az alkotós korba, és
akkor hátha együtt majd jobban fog menni.
Emellett egész sok mondókát, dalocskát
tanulnak. Sok olyat amit már egyébként is tud, de ha azt énekelték az
oviban akkor egész délután az a sláger nálunk. De sok olyan is van, amit
én sem ismertem, ilyenkor próbálom az ovi folyosóján memorizálni, ( egy
füzetbe ki vannak téve, hogy mit tanultak) aztán rákérdezek Máténál
hogy hogy is van.
Ilyen a mostani két kedvenc is:
Zelk Zoltán: Hóvirág
Jó, hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled
Mi hírt hoztál? Mit üzensz
erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán
vidd a hírt madárka
Útra kelt már a tavasz
itt lesz nemsokára.
Szalai Borbála: Katicabogárka
Katica-,
katica-,
katicabogárka,
jaj de szép,
jaj de szép,
rajtad a kabátka!
Olyan színű,
mint a pipacs,
hét gomb is van rajta –
tán a szabó
piros pipacs
szirmaiból varrta.
Aztán volt a héten színház az oviban,
minden hónapban házhoz jön egy műsor, februárban a farsangon volt a
bűvészbemutató, most pedig az Ördög három aranyhajszálát
nézték. (Szerintem mondjuk 3 évesek még nem igazán értették,
legalábbis Máté nem, de azért részleteket mesél belőle, hogy mi történt,
de az egész történetet nem tudja.)
A hónap nagy áttörése volt szerintem,
hogy már nem csak az óvónénikkel van, hanem a gyerekekkel is. Sokat
emlegeti Bandit, azt mondja, ő a barátja:) mindenkinek tudja mi a jele,
és most már a vezetékneveket is elkezdték tanulni.
A minap már jó ideje vártunk rá kint,
amikor a dadus néni mondta, hogy Máté segít az ágyakat pakolni, így még
kicsit várni kell. Bekukucskáltam, és nagyon aranyosak voltak, ahogy az
ovis ágyakat annyi felől fogták ahány felől csak tudták, és rakták
szépen egymás mellé. Mikor Máté a pakolástól kipirosodva kibotorkált rém
büszke volt magára, és mutatta, hogy azokat az ágyakat pakolták ki,
azoknak akik itt alszanak. Gondoltam gyorsan lecsapom a labdát, és
megkérdeztem nem-e akar esetleg ő is itt aludni a többiekkel, ilyen
ágyban. Lazán rávágta, hogy de igen szeretne, ennek ellenére a ruhája
felé vette az irányt, és félútról a válla fölött visszadobta, hogy "de nem most":)
Végülis.... legalább már elgondolkozott
rajta, mert eddig hallani sem akart semmiféle ottalvásról. De nem muszáj
még egyelőre ott aludnia, akkor alszik ott, amikor akar. Én már annak
is örülök, hogy a délelőttöket mosolyogva és lelkesen végigcsinálja.
Szeret járni:) Én pedig továbbra is szeretem, hogy szereti:)