Lépegetős lovasbetyár Milán puszit ad

azaz 3 videó következik a 14 hónapos Milánunk hétköznapjaiból kiragadva:)

Végre-végre Milcsike is úgy döntött, hogy az eddigi 2-3 lépésnyi önálló járást kibővíti egy szobányi távolságra, és szombat este mindennemű segítség nélkül nekivágott a nagyvilágnak. Persze levideózni nem hagyja magát mert amint kiszúrja a gépet, azonnyomban 4kézlábon van és söpör a gépért. De nagyon aranyosan csinálja, imádom a kis kótyagos lépésit:)

Különben meg nagy spíler ám, mert míg a Papáékkal szkájpol, addig vadul vágtat a hintalován. Komolyan rémísztő néha, amit művel, erre bizonyíték a kb. féltávnál hallható anyai sikoly. De persze nem történt semmi:)

És végül egy szívetmelengető:) Hát így szeretik egymást az én kis lókötőim:DDDD
Sajnos az első néhány pusziváltásról lemaradt a kamera:)
(Milán valószínű nyálas puszit tolt Matyi arcára, amit Matyi eléggé sérelmez:)

Készülődünk

Ha jól látom, nem nagyon sietem el az utóbbi időben a blogbejegyzéseket, és még ha sikerül is valamit webre dobnom, az is jobbára csak képes-videós, minimál szöveggel fűszerezve.... nem tudom... nem megy most valahogy az írás, de még a gondolkodás sem.... mi lesz így ennek a vége?????

Pedig zajlik ám körülöttünk az élet, nagyon is:)

Miután a múlt héten teleszívtuk magunkkal pihepuha, bársonyos babaillattal, a következő projektünk felé fordultunk teljes valónkkal, mégpedig a szerdai nagy utazásra!!!!!!

Ahogy Matyi mondja, repülővel megyünk külföldre Apával, Milánóba!

Nem, még nincs összecsomagolva. De a bőröndöket végül sikerült tegnap a harmadik boltban megvenni. Nem gondoltuk, hogy egy bőröndvásárlás ekkora feladat, de az, pláne, ha nem is mindegy milyen anyagból van, milyen a formája, és milyen színű (hogy ne 3 db 3 féle színűvel menjünk mert akkor vagy valamelyik bőröndöt hagyjuk el, vagy valamelyik gyereket, és egyik sem lenne túl jó). De végül sikerült.

Matyi már nagyon be van sózva, magától a repüléstől is, meg a repülőtértől, meg az utazástól, meg hogy külföldre megyünk, ez most olyan mágikus szó neki:) Mert hiába voltunk már vele sokszor külföldön, és repülni is repült már talán 4-szer, azokra nem emlékszik még. Úgyhogy napjában rengetegszer átbeszéljük, hogy mi hogy fog történni, és egyebek. Aztán meg majd lehet jól bealszik, mert korán kell majd kelni:)

Hogy Milán hogy fogja venni az akadályokat, amiatt nem aggódom, a legrosszabbra vagyok felkészülve. Nem gondolom, hogy sírós lesz, inkább attól tartok, hogy a mostanában csillapíthatatlan vandál-pakolásigényét a repülőn is ki szeretné majd élni, de majd meglátjuk. Végül másfél órát, akár féllábon is....

Aztán tele vagyunk tervekkel, hogy mit szeretnénk még megnézni, amit eddig kihagytunk, meg hogy hová megyek majd a fiúkkal, amíg Apa dolgozik, és már látom magunkat a Dóm téren sétálgatni, és már érzem a számban a sonkás pizza ízét, nyaminyami:)

Aztán egy hétvégére Bolognába is ellátogatunk majd:)

Szóval izgalmas hetek elé nézünk, de majd jövök és mesélek, terveim szerint sűrűbben, mint ahogy azt az elmúlt hetekben tettem:)

Babanézős-képes

Matyika teljesen el van varázsolva a Picibabától:



Egy rakáson alszanak:

Milán nem nagyon engedi, hogy egy nála kisebbet dédelgessek, de titokban azért megszeretgetem az Iciripirit. Már egészen elfelejtettem, hogy az Enyémek is ilyen kis mazsolák voltak. Pedig de, sőt még picit kisebbek is:)

Kikukucskál:)

Matyiszájak

Máté: - Anya, Te okos vagy?

Mi mást válaszolhatnék erre, mint egy laza igent!

M:- Akkor mije ez itt ennek az autónak?

És mutat valami számomra jelentéktelennek tűnő szürke kis akármire a játékautó oldalán.

(Mégsem vagyok olyan okos!)

Este van, Milán nyűgös, enne már, de a vacsorára még várni kell pár percet.

Mondom Máténak, hogy olvasson már Milánnak mesét az AnnaPetiből, amiből a kedvenc részeit kívülről fújja.

Ő elém áll, és nagy komolyan azt mondja:

- Anya! Te elfelejtetted, hogy én még nem tudok olvasni?????

Szkájpolás közben Milán kipattintja a billentyűzet M betűjét. Borzasztó mérges vagyok rá, ezért száműzöm a hintaszékébe, bekötve, háttal a tévének, és magamban puffogok tovább. Máté mellettem ácsorog, míg én próbálom visszatenni a betűt, sikertelenül, és vagy 5-ször is megkérdezi, hogy most kire vagyok mérges, én pedig mondom neki, hogy Milánra.

-Nem Rám?

-Nem. Milánra.

Miután ezt letisztáztuk, odakuporodik a síró Milán mellé, és csak ezt hallom a hátam mögül:

- Milánka mi a baj? Miért sírsz? Ne sírjál! Nem szabad kiszedni a betűket anya gépéből, tudod! Ne sírjál! Csupa könny a kicsi arcod. várjál, megtörlöm az arcodat, hozok zsebkendőt.

ÉS vitt zsebkendőt és megtörölte Milán könnyes arcát:)

A géppel pedig másnap beugrottam a sarki szervízbe és fél mp alatt visszapattintották a betűt.

Reggeli közben: - Anya, ma nem vesszük be a Véres cseppet? (Béres csepp)

Máté wc-n van, de kihallatszik, hogy szörtyög. Mikor kijön megkérdezem tőle, hogy nem kell-e orrot fújni. Mire Ő:

- Nem kell, már kifújtam a törölközőbe!

(Lehet, hogy ezt már írtam????)

- Elromlott a motorom!

És sebtiben hozza a csavarhúzóját, kalapácsát, és szereli, közben kiabálja:- Javít, javít, javít!

És erre a sémára van még néhány hangutánzó szava Máténak, mint pl.:

- Fűrészel, fűrészel, fűrészel!

- Sziréna, sziréna!

- Dudál, dudál!

- Főőőőő! Főőőőő!

- Mosogat, mosogat!

- Gyógyít, gyógyít!

- Vizsgál,  vizsgál, vizsgál!

:)

Bármennyire is nem elvárás, azért mégiscsak nagyon jól esik, amikor az óvónéni le"olyanszép"-ezi, meg le"olyanaranyos"-ozza Mátét, no:)))

És még azt is mesélte (mármint az óvónéni), hogy ma reggel bent volt az óvónéni nagy lánya, és ő is odavolt Matyiért, és csak ajnározta, hogy milyen szép:) Matyi persze rá se hederített, nem barátkozott, idegenekkel még mindig nem áll szóba.

Vegyesen képekkel-videókkal

Telnek a napok, és annyi minden apró dolog történik amit jó lenne leírni, de valahogy mégsem jutok oda.

Milcsike az utóbbi időben erősen bojkottálja az alvást, éjjel is és nappal is, fogható ez a szeles-havas téli időre, a fogzásra, és tulajdonképpen bármire, a lényegen ez nem sokat változtat. De ha éppen nem a kialvatlanságtól überhisztis, akkor NAGYON vandál, huncut, virgonc, igazi kis rosszcsont, nem lehet 1 percre sem szem elől téveszteni, mert különben, hajaj..... amíg wc-n voltam kilocsolt egy csomó vizet a konyhában, (letekerte a kupakot), és abban lubickolt fülig érő szájjal, vagy szétdobál mindent a szekrényből, vagy felborítja a fürdőben a gurulós állványt, és onnan szed ki mindent, vagy bemászik a második polcra a szekrényben, de a leleményessége határtalan. De nem lehet rá haragudni, mert cinkosan vigyorog:)

A múltkor kirántotta Apa pólóit a szekrényből, és pedig mérgesen megkérdeztem tőle, hogy  "Milán!!!!! Mit csináltál????" Mire ő megvakargatta a buksiját és azt mondta nagy komolyan:- Ajaj!

De egyre több mindent mond, elkezdte mondogatni a szavak első szótagját, mondja hogy pu (pulóver), pe (pelus), ajó (halló) és a füléhez teszi a telefont, Apa, Ana, Mammma, Papááá, ugat mint egy kiskutyus, és búzik mint a boci, és üvölt mint egy oroszlán, mondja, hogy hoppá, meg kuku(kukucs). Nagyon aranyos. Hihetetlen, hogy mindjárt beszélni fog!!!!! Még csak most született!!!!!

Egyedül még nem jár, csak néhány lépést, viszont remekül motorozik és bébitaxizik és hintalovazik, és a legújabb, hogy ugrál és dobbant a lábával.

Máté nagy ovibajáró lett:) Szeret járni, szeret ott lenni, boldogan jön és megy. Amikor ezt írtam, még gondoltam, hogy valaha ide jutunk. Bár még mindig inkább az óvónénikhez kötődik, mintsem a gyerekekhez, velük megy mindenhová kézenfogva, velük játszik, de legalábbis ott kell lenniük mellette, de azt mondta Ibolya néni, hogy nincs ezzel semmi baj, ez természetes. De egyre többet mesél, hogy mit csinálnak napközben, sorolja a neveket, és hogy kinek mi a jele, ki mit mondott, mit csinált.

A legújabb ovis műve, mosogatószivaccsal festették:

ÉSSSSS, nem elkiabálni akarom, de mióta oviba jár sokkal kezelhetőbb itthon is, a nagy hisztijeleneteket újabban teljesen elhagyta. Sokat önállósodott, ügyesedett, és rendszeresen használja a köszönöm-kérek szépen-szívesen szavakat:) Milánnak is tanítja azokat a játékát, amiket az oviban csinálnak, pl. fújja a szél a fákat c. mondókát, és Milán is emeli a kis kezeit a magasba, meg lufifújást, meg ilyesmiket. Nagy barátok lettek mostanában, bár Máté sokszor osztja az észt Milánnak, de olyan viccesek együtt:)

Az egyik kedvenc játékuk, hogy tolják egymást valamelyik járgányon:

Újságot olvasnak: (angol nyelvűt természetesen)

Autóban alszanak:

Az oviban most épp a hasmenős-hányós vírus tombol, amit szerencsére még nem sikerült benyalnunk, bár szerintem néhány napja nagyon közel jártunk hozzá, legalábbis én elég vacakul voltam, de szerencsére nem lett baj, és mindenki jól van. Mindenesetre beszereztem egy szatyornyi ellenszert, ha esetleg mégis... így tovább bővítettem a házipatikánk repertoárját. És most nagyon drukkolok hogy ezt a néhány napot még bírja ki, mert aztán hosszú ideig elkerüljük az ovit, mert megyünk picibabát nézni, aztán pedig világot látni:)

Szóval szeretjük az ovit, még a betegeskedésekkel együtt is:)

És a mostani kedvenckép:)))) olyan sumák:) És pontosan ma 2 hónapos óvodás!!!!

Szerepek

Életem röpkének éppen nem mondható évei alatt számtalan szerepet osztott már rám az élet. Voltam már gyerek, testvér, unoka, diák, dolgozó, barátnő, feleség, anya, és még sokáig sorolhatnám mi minden még.

Ma délelőtt egy új szereposztás lépett életbe, melyben egy olyan szerepet kaptam, amit eddig még soha, NAGYNÉNI lettem!!!!!

De ami még ennél is sokkal-sokkal fontosabb, hogy a tesóm pedig APUKA!!!!!!

ISTEN HOZOTT KICSI CSONGI!!!!!!

Nagyon vártunk már:)

Matyi mondta

Nekem pedig válasz helyett leginkább tátva maradt a szám...
Vacsorázunk, beszélgetünk, de semmi lényegesről csak úgy oviról, mindenféléről. Egyszer csak Matyi mondja:
- Egyszer majd fog jönni hozzánk Izabella. (ovistárs)
- Hogyhogy? Meghívtad?
- Igen. Mondtam neki, hogy jöjjön el.
- Jó.
- És itt is fog aludni.
- Igen? És hol fog aludni, a szobádban?
- Nem. Itt nálunk  a tévés szobában.
- És te hol fogsz aludni?
- Én is a tévés szobában Izabellával.
Uppppssszzz!!!!!
------------------------------------------------------------------------
Az oviban van néhány gyerek, akinek Matyihoz hasonlóan van kisebb tesója. (nem ez a többség amúgy) És amikor délben megyünk értük, akkor mindenki nézi-simogatja a másik kistesóját.
Egyik este beszélgettünk hogy kinek van kistesója az oviban, és hogy fiú vagy lány tesója van, meg ilyesmi.
Matyi kérdezte, hogy neki miért nincs lánytesója.
Én:- Szeretnél még egy kistesót?
M:- Igen, szeretnék. Kislányt.
Kicsi csönd. Majd hozzáteszi:
-Karácsonyra szeretném.
Megint csak upppsssszz!!!!

Ovi helyett állatkert

Matyinak már jó ideje ígérgetem, hogy elmegyünk majd állatkertbe, de eddig amikor jó idő volt, akkor beteg volt, amikor meg nem volt beteg, akkor nem volt jó idő. Régen mindig délután jártunk, de most nem tudunk akkor menni, mert az ovi miatt 1 órával később fekszik le Máté, és mire felébred, addigra csaknem este van, másrészt az állatkert sincs ilyenkor nyitva csak 4-ig.

Így aztán tegnap gondoltam egy nagyot, és mivel Máté úgyis kicsit tovább aludt, (mert 6-kor neki mindenképp el kellett búcsúztatnia az apját, és mellé letolni egy sütit, és csak aztán aludt vissza), így nem siettettem a reggeli készülődést, hanem partizánakcióba kezdtem, és sebtiben lemondtam az ovit, helyette az állatkert felé vettük az irányt.

Trolibusszal mentünk, amit Máté nagyon élvezett, bár már nem először utaztunk ilyennel, mégis most nagyon lelkes volt. (nyilván mert AnnaPeti is utazott trolival:DDDD meg is kérdezte vagy 3szor, hogy AnnaPeti is ilyennel ment-e, és még azt is elmondta, hogy de ők bizony nem az állatkertbe mentek vele, hanem a Kossuth térre, és hogy legközelebb mi is oda menjünk! végülis állatkertnek az sem egy utolsó.)

Mikor odaértünk, akkor azt mondta hogy az elefántot és a kismajmokat nézzük meg, így arrafelé vettük az irányt, persze közben azért megnéztünk még egysmást, pl. a pingvineket kétszer is, mert egyszer vissza kellett menni megkeresni Milán nyuszikáját. Meg a barnamackót, amelyik nem volt a barlangjában, meg a tigrist, amit Milán is tátott szájjal nézett, meg még egy csomó mindent, és közben sütkéreztünk a napon.

Máté kedvencei most kismajmok mellett az elefántok  voltak, meg a zebrák, amik eddig egyáltalán nem érdekelték, de most nagyon odavolt, hogy csíkos harisnyájuk van:)Nekem most a tevék voltak a kedvenceim, mert most olyan szép gyapjas téli bundájuk van, nem csúnya lógós-vedlős, mint eddig mindig amikor ott voltunk.

Ezen kívül két dolog foglalkoztatta nagyon, hogy miért nem mentünk be a vízilovakhoz, akik az elefántházban laknak, (mert büdös volt bent nagyon), és hogy miért van befagyva a kacsák vize. Ezt a két témát órákig jártuk körbe, és amikor már azt gondoltam elég alaposan megbeszéltük, akkor kezdtük elölről:) De nagyon aranyos volt! Imádom, amikor kérdez, amikor kíváncsiskodik, és sokszor már nem csak úgy kérdez, hanem igazi okosakat, nagyfiúsakat. Most már nem csak megyünk és nézzünk ki a fejünkből, hanem néhány kiírást el is olvasunk, mint pl. mit esznek a zsiráfok, vagy hol élnek a zebrák, ilyesmiket, amik érdeklik, de van amikor csak megtetszik neki egy színes tábla, és kéri, hogy olvassuk el.  Abszolút ő irányít, most pl. azt mondta, hogy nézzük meg a halacskákat, ott pedig meglátta a kaktuszokat, így azokat is meg kellett nézni. És már most mondja, hogy legközelebb keressük meg a baglyokat, mert most nem mentünk arrafelé.

Szóval egyre érdekesebbek és tanulságosabbak az állatkerti kirándulásaink. Szeretjük. Jó kis délelőtt volt, nem bántuk meg, hogy kicsit kihagytuk az ovit. Oda mehetünk még rossz időben bőven eleget.

Házipatikánk

Hosszú évekig, amíg csak ketten voltunk nemigen tartottunk fenn házi gyógyszertárat, konkrétan semmit nem tartottunk otthon, vagy max. egy levél algopirynt. Aztán mi is elkezdtünk öregedni, és több lett a nyavajánk, majd jött Matyi, és vele együtt  a hasfájás majd a fogfájás elleni szerek, és azt hiszem innentől már nem volt megállás.

Mert oké, hogy újabban egyik betegség éri a másikat, de most hogy más másfél napja tűrhetően vagyok kezdek magam körül is jobban látni, és azt látom, hogy minden sarokban van valami gyógyszer, de legalábbis gyógyhatású készítmény, vagy ha más nem hát akkor valami gyógyszernek nem minősülő csodaszer.

Mert mit is tartunk itthon tulajdonképpen?

Vitaminok:

- Cebion multi a kicsiknek, sima C-vitamin a nagyoknak

- Béres csepp

- D-vitamin Milánkának

- Ca kid, és sima Ca, plusz van még valamennyi Ca-Sandoz pezsgőtabletta.

-MagneB6

- Vas

Fogfájásra:

- Dentinox

- Osanit

- Camommilla

- Nurofen (de ezt mindenre szedjük amúgy)

Torokfájásra, köhögésre:

- Septofort

- Homogene

- Prospan szirup, AmbroxolQ, és lándzsás útifű szirup

Lázcsillapításra és meghülésre:

-két fajta lázkúp+ Nurofen

-Ibuprofen nekünk (ezt most szereztük be, eddig nem tartottunk ilyet)

-Neocitrán, ACC

- Aspirin, Panadol

- Nasivin orrcsepp gyerek és felnőtt kiadásban

- Sterimare v. Fluimare

-Baby luuf légzéskönnyítő kenőcs

Egyebek:

- Imodium

- 1 doboz daedalon

-Rennie

- 1 megkezdett doboz folsav még a Milános terhességemből, de sokáig jó még a szavija, ki tudja....

- Ostoporin fülcsepp

-Cataflam cseppek

-Guttalax cseppek

-Osscillococcinum

-vannak még kötszereink, de csak azóta mióta Matyi lemotorozott a lépcsőről, meg néhány kenőcs, de ami még jó lenne, de nincs, pedig sokszor eszembe jut, hogy égésre nem tartunk semmit, bár szerencsére kandallónk sincsen, de vasalónk az van:)

Azt hiszem ennyi. Pedig alapvetően nem tartom magunkat nagy gyógyszerszedőknek. Mondjuk a fiúk januári folyamatos betegeskedései most kicsit megduzzasztották a készletet, de akkor is... ha egyszer egy nagyobb lakásba költözünk nem csak gardróbszobát kérek, hanem gyógyszeres szobát is!!!!

Náthásan éneklős Matyi

A minőség nem a legjobb, mert hol fénnyel szemben vagyunk, hol Milánnal kell megküzdenem a fényképezőgépért, és Matyi sincs még hangilag a topon, de a lényeg látszik-hallatszik:)

Ovis farsang

Mivel Máté a gyors lebetegedés után gyorsan felépült, és láztalan lett, így az óvónénivel egyeztetve bemehetett a tegnap tartott ovis farsangra. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem mehet, hallgathattam volna 1 évig, hogy akkor mi van azzal a farsanggal, amiről már hetek óta beszélünk!!!!

Mivel ők még picik, így külön kérték, hogy egyszerű, egész nap viselhető kényelmes jelmezt válasszunk. Óóóóó gondoltam, egyszerűségben jó vagyok:)

Így aztán nem is kellett sokat gondolkozni, hogy mi legyen Matyi élete első farsangján, mivel hogy az idei évben többet voltunk az orvosi rendelőben, mint az elmúlt 3 évben összesen, plusz köszönhetően  az én hatalmas kreativitásomnak és kézügyességemnek, adva volt, hogy Matyi doktorbácsi lesz:) Az ő állítása szerint bagolydoktorbácsi, lásd. Bogyó és Babóca, de csak sima mezei doktorbácsi lett.

Bár sok részletet nem tudok, mert a részletek lassan csordogálnak Matyiból, de szerintem jó mulatság lehetett, mert volt bűvészbemutató, meg bohócok, meg sütik, meg szörp, meg zene és tánc:)

Megint... vagy még mindig

Az, hogy minden rendszeres időközönként visszatérő köhögőrohamom közben ki akar szakadni a tüdőm, az, hogy fáj a hátam és az egész mellkasom, és ráz a hideg, az, hogy felváltva vagyunk jobban-rosszul Apával, attól függően ki vett be épp gyógyszert, ez mind eltörpül amellett, hogy vasárnap este Máténak még vizes borogatással sem sikerült teljesen lehúzni a lázát 39.8-ról, és amellett, hogy Milánt tegnap délután AZONNAL kórházba akarta küldeni a doktornő. Végül látva az elkámpicsorodott ábrázatomat, csak beutalót kaptunk, meg egy lázcsillapító injekciót, és a lelkünkre kötötte, hogy BÁRMI van, akkor bevisszük. Szerencsére nem volt semmi. Bár éjjel 10 percenként megébredt, de nem volt forró, nem sípolt.

Mára mind a ketten jól vannak. Máté teljesen lázmentes volt egész nap, és Milánnak is csak hőemelkedése volt.

Ők már gyógyulnak szerencsére!

Már csak nekünk kell összeszedni magunkat!