Piacon

A piac az a hely, amit otthon nem nagyon szoktam látogatni. Nem vagyok az az igazán piacolós, sokszor sorbanállós, legolcsóbbat keresős, legtöbbször rövid időn belül idegesíteni kezd a tömeg, az, hogy valaki mindig nekem jön, hogy nem engedhetem el egy fél pillanatra sem a táskámat. Persze ez nem jelenti azt, hogy sosem járok piacra, Máté óta gyakran megfordulunk a közeli kispicon gyümölcsöt venni. Viszont, bárhol járunk a világban, nem hagynám ki semmi pénzért, hogy felkeressem a helyi piacot. Valamiért érdekel, hogy milyen a hangulat, mit árulnak, és hogyan.

Tegnap itt is felkerestük az itteni piacot, amit minden héten csütörtökön tartanak a helyi főtéren, a Nieuwe Kerk (Újtemplom) előtti téren, és a környező utcákban. A templom maga a 14. században épült, de több tűzvész, robbantás után sokat változott, egészen az 1800-as évek végéig, amikor megtoldották a templomtornyot, ami így 108 méter magas lett. 

 

A piac nélküli főtér:

 

 

 

 

 

Már szerdán délután tele volt a tér traktorokkal és utánfutókkal, amiken a piaci állványokat szállították, és gondolom mindezt szerdáról csütörtökre virradóra valakik össze is szerelték, mert reggelre tele volt a tér asztalokkal, kocsikkal, árusokkal. Az igazi vásári hangulatról egy zenélő szekér gondoskodott. A zenére a bábuk táncoltak, a gyerekek pedig tátott szájjal figyelték, köztük Matyi is.

 

 

A piac egyébként nem csak zöldséges-gyümölcsös volt, volt itt minden ruhától a macskakajáig, régiségek, könyvek, porcelánok, sült heringes, gyrosos, de a kedvencem a sajtos volt:

 

 

A piac tiszteletére a templomtoronyban egész álló nap szóltak a harangok, de nem csak a sima bimm-bamm volt, hanem igazi melódiákat játszott, hogy hogyan azt nem tudom. Először aggódtam, hgoy zavarni fog, mert idehallatszik a lakásba is, és mondjuk este 11kor már tudnám nélkülözni a templom figyelmeztetését, hogy este van, de érdekes módon nem volt zavaró, inkább szórakoztató volt. 

A virágpiacra sajnos már későn érkeztünk, a virágok legnagyobb része már eladásra került, de a maradék is gyönyörű volt. Jövő héten biztos, hogy ott indítjuk majd a napot, és akkor tudok majd fényképezni is. 

Az időjárás tegnap nem volt épp a legkedvezőbb, kicsit hűvös volt, néha esett, néha nem, de ez nem tudott minket megakadályozni abban, hogy megtegyük a szokásos délutáni sétánkat. 

 

 

A 14. században épült városkapu. (Oostpoort) A hét közül már csak ez az egy áll.

 

 

 

Matyi bohóckodik, itt éppen nyálbuborékot fúj.

 

 

És ma péntek van, és holnap szombat, azaz Apa nem dolgozik, így megint hármasban tölthetünk 2 teljes napot. De olyan érzésem van, mintha itt gyorsabban telne az idő, mint otthon. Hiszen már hatodik napja vagyunk itt, pedig még csak most jöttünk.