Tegnap,
reggeli után nyakunkba vettük a várost, felültünk a villamosra, és elvitettük
vele magunkat egészen Hágáig. Jobban mondva először a tengerpartig mentünk, ami
ugyan külön város, Scheveningen, de teljesen össze van nőve Hágával. Tudtam,
hogy a tenger általam ismert formája nem lesz jellemző az Északi-tengerre, és
ez így is volt. Hideg volt, szél volt, pára volt, de mégis jó volt oda kimenni,
és megismerni egy másfajta tengert,egy szürkét, egy szennyezettet, (Feri azt
mondta ez a legszennyezettebb tenger)a part tele volt valami gusztustalan zöld
habbal. A part itt is csupa homok volt, kisgyerekek kánaánja. Volt is belőlük
bőven, és amíg mi majd' megfagytunk ők mezítláb építették a homokvárat,
csatornát ástak a hullámzó tengernek, vagy a szülőkkel röplabdáztak. Mi pedig
fáztunk, és néztük őket. Matyi meg a kutyákat, akik vidáman szaladgáltak
körbe-körbe. Persze gyűjtöttem egy csomó kagylót, nagyon szép példányok voltak.
A
tenger-nézésből egy olyan helyre vitt az utunk, ami igazán felnőttnek és
gyereknek is szórakoztató, mégpedig egy liliputivárosba mentünk, ahol a holland
városok és falvak nevezetességei, épületei vannak meg kicsiben. Mivel Matyival múzeumba nem szívesen mennék
be, ezért választottuk ezt a fajta szórakozást. És valóban... Nagyon érdekes
volt, nemcsak nekünk Matyinak is. Nagyon élvezte ahogy jöttek-mentek a
kisvonatok, bár az alagút-effektust még nem értette, és mindig kétségbe esett,
amikor eltűnt egy vonat a lábunk alatt, és hiába mondtam neki, hogy a másik
oldalon várjuk, hogy kijöjjön, Ő ragaszkodott ahhoz az oldalhoz, ahol bement a
vonat. Ebből volt néhány kétségbeesés, de szerencsére sűrűn követték egymást a
látnivalók, így gyorsan feledte is a bánatát.
Amikor
itt végeztünk, akkor szépen besétáltunk a belvárosba. Közben Máté elaludt a jó
levegőn, így abszolút céltalanul róttuk az utcákat, néztük a házakat,
virágokat. Itt a nárciszok úgy nőnek, mint nálunk a gaz, teljesen
rendszertelenül, és a legváratlanabb helyeken is találkozni lehet velük. A
tulipánok pedig gyönyörű színekben pompáznak, ezek is mindenhol. Itt az elmaradhatatlan narancssárga:)
Pont mire
beértünk a Binnenhof-hoz, ami a kormányzati negyed, akkor ébredt fel Matyi,
fitten-fiatalosan. Itt is be lehetett volna menni több helyre, van mindenféle
kiállítás, képtár, de ezek nem Matyi-kompatibilisek, így mindent csak kívülről
csodáltunk meg.
Aztán
lassan-lassan elindultunk haza. Eléggé elfáradtunk, persze mire hazaértünk
ragyogó napsütés fogadott, és nagy kedvünk lett volna még sétálgatni kicsit, de
a lábunk már nem bírta. Így is attól féltem, hogy izomlázam lesz mára
virradóra, de nem lett. Sőt, ma éjjel Matyi is jól aludt, lehet, hogy nem is a
foga miatt volt nyűgös, hanem csak az új hely miatt, nem tudom.
Ma
Ferinek már dolgos hétköznapja van, így ez az első napunk itt Matyival
kettesben. Nem terveztünk sokat, csak egy kis sétát a városban, és bevásárlást.
El is indultunk, és minden ment a maga útján, Matyi is kikéredzkedett a
kocsiból a piactéren, én vettem néhány kincset, aztán egyszer azt vettem észre,
hogy hiányzik Matyi fél pár cipője. Először nem estem kétségbe, gondoltam,
megkeressük, nem jártunk be olyan nagy területet, hogy gond lenne. Vissza is
mentünk, körbejártunk, sehol semmi. Na ekkor kétségbe estem. Persze Feri
nyugtatott telefonon, hogy nincs baj, majd veszünk egy másikat, de én már úgy
megszerettem ezt, nem akartam másikat, főleg nem így. És amíg könnyes szemmel
beszéltünk, akkor egyszer csak kiszúrtam a cipőt, ott volt ahol először
gondoltam, hogy lennie kéne, mert emlékeztem, hogy Matyi ott megbotlott, csak
én a földet néztem, és a cipőt pedig valaki feltette szemmagasságba egy
oszlopra. Szóval ezzel indítottuk az első napunkat.
Aztán már
minden simán ment. Ketten kértek tőlem útbaigazítást, persze egyszer sem tudtam
adni, meg se próbáltam, ketten dícsérték meg Matyit, hogy milyen jó fej, és egy
hölgy hosszú métereken át mellém szegődött és szóval tartott, de kedves volt,
és nekem is jó volt, mert így kicsit le tudom porolni az angoltudásomat. Itt
egyébként mindenki beszél angolul, tényleg mindenki, a postás, a rendőr, a
kalauz, a takarítónő, mindenki.
Matyi
most délutáni sziesztázik, és azt hiszem én is csatlakozom hozzá.
Még több kép itt és itt látható és nézhető:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése