Nemrégiben Cucka írt egy posztot
a kimondott/leírt szó erejéről, amire én azt kommenteltem, hogy a
szavak ereje nálunk is működik, csak épp olyan értelemben, hogy amit
leírok egyik nap, hogy milyen jó, a másnap erre rögtön rácáfol. Nem
történt ez másképp most sem. Mert hát vettem a bátorságot, és leírtam,
hogy hetek óta nekem van a legtüneményesebb gyerekem, aki az
evés-alvás-játszás gyönyörű körforgatagában éli esős hétköznapjait, a
kibújni akaró fogakra a szájában rá sem hederít, és egyébként is él,
mint hal a vízben.
Na most, a jelenlegi állás szerint, magunk mögött van 2 db nyűgös nap, 2
db Máté által nagyágyban végignyűglődött, általam szintesemmitnemaludt
éjszaka, ami nagyjából ugyanúgy fest, ahogy az minden fog
kinövesztésekor lenni szokott, és amiről egyszer már írtam is itt.
Így most a már majdnem elmúló derékfájásom mellé ma reggel megkaptam a mindenporcikámfáj érzést is.
És persze Matyi is álmos, fáradt, az idő miatt is csak nyűglődik, emiatt
csetlik-botlik, ma sikerült úgy pofára esnie, hogy a felső fogai
beleütődtek a szájába, ami felhasadt, vérzett, és kicsit bedagadt.
Szerencsére semmi komoly.Most olyan mint egy szélesszájú kisbéka.
De a jó hír, hogy végre, végre utazunk!!!!! Tegnap F. telefonált, hogy
van-e programunk a hétvégére, és akkor titkon már reméltem, hogy valami
kész tervveljön haza, és így is lett. A hétvégét Debrecenben töltjük,
ahol reményeink szerint sikerül kicsit magunk mögött hagyni anehéz
napokat, és feltöltődni energiával, hogy vidáman, kisimulva tudjuk
köszönteni a tavaszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése