Újabb fog készül kibújni. Látszani nem látszik, de minden jel arra utal. Máté ugyan hősként viseli az újabb megpróbáltatásokat, nem nyűgös, nem sír, viszont az étvágya megcsappant, szopja az ujját, és most először mutatja, hogy hol kell bekenni hűsítő ínyzselével. Nagyon aranyos. És nagyon bújós.
A nappalaink többnyire alvással, összebújással és némi játékkal telnek. A játék mostanában kimerül a minket utánozásban, ami annyit tesz, hogy Matyi magához ragadja a távirányító(ka)t és vagy a fotelból, vagy a kanapén a párnáknak dőlve bőszen nyomogatja őket. Sikerrel.
A növekedő fog ezideáig nem zavarta a nyugodt éjszakákat, az új rendszer egyelőre bevállni látszik, bár az esti elalvás sokszor kitolódik fél10-10-re is, de reggel fél 7kor ébred először, majd összebújva még 8ig nyomjuk. Azt hiszem, most már tényleg mindannyian felnőttünk ahhoz, hogy Matyi elfoglalja jogos tulajdonát, a saját szobáját. Mert aki ugyebár már végigalussza az éjszakát, annak már külön szoba dukál!!! És akkor végre én is olvashatok újra ágyban párnák közt, mint a régi szép időkben:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése