Most már tudom, hogy nem szabad az ördögöt a falra festeni. Megjegyeztem
egy életre. Csak a kapuig akartunk kimenni, mert jött valaki hozzánk.
És mintha csak éreztem volna az elmúlt napokban, hogy történni fog
valami, talán ezért is esett olyan rosszul most az egyedüllét, talán túl
sokat gondoltam arra, hogy bármi baj történhet velünk. És tessék....
Megtörtént a baj. Elcsúsztam a lépcsőn. Azt már mondanom sem kell, hogy
Matyi az ölemben volt. Erről szerencsére esés közben sem feledkeztem
meg, így estemben-röptömben úgy fordultam, hogy neki egy haja szála se
görbüljön. Nem is görbült. Csak nagyon megijedt. Én meg ráestem az alsó
lépcsőfokra a derekammal, ami most úgy fáj, hogy minden mozdulattal
sikítani tudnék. Matyi azóta ölbenMatyi lett, ennél nagyobb baja
szerencsére nincsen, de még most is remegek, ha visszagondolok az
eseményekre. Olyan esés volt ám ez mint a rajzfilmekben, lábak a
levegőben, és csatt. Derekamra rákentem az egyetlen kenőcsöt, amit
találtam a lakásban. Szerintem nem hatott. Nyilván nem erre való volt,
de egy próbát megért. És elindítottam a kenyérsütőbe egy kenyeret. Mert
azt már most tudom, hogy holnap nem fogunk boltba menni.
Most aztán én is megbizonyosodhattam arról, hogy a vonzás működik. Csak
jobb lett volna valami jóval kipróbálni. Mostantól egy tengerparti
nyaralásra gondolok, hátha az is bejön:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése