Kihasználva a jó időt, a hétvégét, és azt hogy nem volt
semmisürgős, fontos dolgunk nyakunkba vettük a várost, és kimentünk a
Normafához. Régebben, Máté előtt viszonylag sűrűn jártunk ide, meg a
környékre sétálgatni, túrázgatni. Most viszont már régen nem voltunk,
utoljára tavaly télen, amikor Máté még pocakban volt, és a kirándulásunk
egyik célja az volt, hogy mielőtt megszületik Manó és szobafogságra
leszek ítélve még lássak havat, másrészt, hátha a kis sétától majd
elindul kifelé, mert már nagyon türelmetlen voltam. Szóval ekkor voltunk
itt utoljára, nagy hó volt, és kisgyerekes családok babakocsit
tologattak, vagy a totyogósokkal szánkóztak, síeltek, mi pedig csak
néztük őket, és tudtuk, legközelebb már mi is hárman jövünk ide. Ez a
legközelebb ma jött el.
Nagyon jó volt kicsit a városból kimozdulni. Szó, mi szó, Mátéval
azért nem járunk be olyan nagy területeket, hogy minden nap nyújtson
valami újat, a környező utcákat már az utolsó porszemig ismerem, a
kutyák már ismerősként köszöntenek, ránk pillantva már csak unottan
morognak, nem ugatnak. Szóval néha-néha jó azért messzebbre merészkedni,
még ha az a messzi, nincs is olyan messzi.
Ahogy vártam, a táj most is nagyon szép volt, imádom a sárguló
faleveleket, a fák minden színben pompázó fogyó koronáját. szeretem a
falevelek ropogását a talpam alatt, a szép gesztenyéket , makkokat,
szóval az egész őszt. Ilyenkor olyan színes a természet.
Sétálgattunk, nézelődtünk, Máténak is tetszett az újdonság, mert a
szokásosnál tovább bírta a babakocsiban. Aztán mikor kikéredzkedett,
akkor aztán volt kurjongatás :) Nagyon aranyos volt. Aztán letelepedtünk
egy plédre, ettünk rétest, Máté felfedezte a világot, aztán mikor már
nagyon fáradt volt hazaindultunk.
Állítólag jövő vasárnapig marad a jó idő, jó lenne a jövő héten is beiktatni egy kis kiruccanást.
És néhány kép ami ma készült:
Babapiskótázik:
Apa nyakában virgonckodik:
Piknik:
Őszi színek:
Együtt:
Fintorog:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése