Normafánál

Kihasználva a jó időt, a hétvégét, és azt hogy nem volt semmisürgős, fontos dolgunk nyakunkba vettük a várost, és kimentünk a Normafához.  Régebben, Máté előtt viszonylag sűrűn jártunk ide, meg a környékre sétálgatni, túrázgatni. Most viszont már régen nem voltunk, utoljára tavaly télen, amikor Máté még pocakban volt, és a kirándulásunk egyik célja az volt, hogy mielőtt megszületik Manó és szobafogságra leszek ítélve még lássak havat, másrészt, hátha a kis sétától majd elindul kifelé, mert már nagyon türelmetlen voltam. Szóval ekkor voltunk itt utoljára, nagy hó volt, és kisgyerekes családok babakocsit tologattak, vagy a totyogósokkal szánkóztak, síeltek, mi pedig csak néztük őket,  és tudtuk, legközelebb már mi is hárman jövünk ide. Ez a legközelebb ma jött el.

Nagyon jó volt kicsit a városból kimozdulni. Szó, mi szó, Mátéval azért nem járunk be olyan nagy területeket, hogy minden nap nyújtson valami újat, a környező utcákat már az utolsó porszemig ismerem, a kutyák már ismerősként köszöntenek, ránk pillantva már csak unottan morognak, nem ugatnak. Szóval néha-néha jó azért messzebbre merészkedni, még ha az a messzi, nincs is olyan messzi.

Ahogy vártam, a táj most is nagyon szép volt, imádom a sárguló faleveleket, a fák minden színben pompázó fogyó koronáját. szeretem a falevelek ropogását a talpam alatt, a szép gesztenyéket , makkokat, szóval az egész őszt. Ilyenkor olyan színes a természet.

Sétálgattunk, nézelődtünk, Máténak is tetszett az újdonság, mert a szokásosnál tovább bírta a babakocsiban. Aztán mikor kikéredzkedett, akkor aztán volt kurjongatás :) Nagyon aranyos volt. Aztán letelepedtünk egy plédre, ettünk rétest, Máté felfedezte a világot, aztán mikor már nagyon fáradt volt hazaindultunk.

Állítólag jövő vasárnapig marad a jó idő, jó lenne a jövő héten is beiktatni egy kis kiruccanást.

És néhány kép ami ma készült:

Babapiskótázik:

Apa nyakában virgonckodik:

Piknik:

Őszi színek:

Együtt:

Fintorog: