A zenebölcsiből rögvest Hunor pajtásunk felé vettük utunkat, és egy
újabb kellemes napot töltöttünk el együtt. Aranyosak együtt nagyon, és
biztos sokat tanulnak is egymástól, bár szerintem inkább csínytevéseket.
Koruknál fogva, ( 2 hét előny Hunornál) Nagyjából ugyanazok a dolgok
foglalkoztatják őket, így nagy egyetértésben tudták rázni és ütögetni
szegény Dörzsi ketrecét, rángatni a lámpazsinórt, meg ilyesmi. Aztán
mindkét rosszcsont röpke nyugovóra tért, Hunor nem is olyan röpkére,
Mátét pedig szinte a macska oldalára borulva érte utol az álom.
Kellemesen elfáradva tértünk haza, be kell valljam, hgoy teljesen
elszoktam a városi tömegközlekedéstől, és egy-egy ilyen út alkalmával
annyi impulzus és "élmény" ér, hogy most tudnék aludni én egy órácskát.
De Máté persze pörög, szóval alvásról szó sem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése