Amióta itthon vagyok,
és nem járok dolgozni, azóta nem csak belvárosból,hanem Dunából is
elvonási tüneteim vannak. Akkoriban minden nap megcsodálhattam
szépségét, és engem, mint vidéki lányt, mindig elbűvölt a Duna nagysága.
Ezért a hétvégi utunkat tekintve nekem csak annyi kikötésem volt, hogy
Duna partra menjünk. A Margitsziget, és a Római-part maradt fenn a
rostán, és az utóbbi mellett döntöttünk, egyrészt, mert a szigetre az
talán utolsó szép hétvégére való tekintettel nagy tömeget sanszoltunk,
meg egyébként is ott már sokszor voltunk. Szóval a Rómaira mentünk.
Szeritnem Máténak is kedvence lehet az ősz, csakúgy mint nekem,
mert mióta hullanak a falevelek, egyre több békésen nézelődő sétánk van,
a szokásos sírós-hisztizőssel ellentétben.
Pont mire odaértünk Máté akkorra aludt volna el az autóban, úgyhogy
gyorsan átpakoltuk a babakocsiba, és aludt is mint a bunda, mi pedig
szívtuk magunkba a friss Duna szagú őszi levegőt, és csodáltuk a
természetet. Mikor Máté felébredt, ő is becsatlakozott a bámészkodásba,
vagy éppen hangos üdvrivalgással köszöntötte a szembejövőket. Szóval
nagyon élvezte a programot.
A kirándulást természetesen sült hallal koronáztuk meg, vétek lett
volna úgy hazajönni, hogy nem eszünk halat. Kényelmesen letelepedtünk
panorámás asztalhoz, Mátét nagyon lekötötte a látvány, a hajók és a
kacsák. Nagy örömében kicsit meg is rágcsálta a korlátot. De a hal is
nagyon ízlett neki, bár mostanábna minden ízlik neki, ami a mi
tányérunkon van, legyen az bármi.
Nagyon szép nap volt, kellmesen elfáradtunk, Mátéból is kiszívta a
levegő az energiát, mert az utóbbi napokkal ellentétben már fél 9-kor
aludt, és ma reggel csak 9kor volt hajlandó kimászni az ágyból.
(Leszámítva, hogy 5kor oda kellett vennem magam mellé).
És akkor képekben:
És a táj:
Ja és hazafelé az új Megyeri hídon jöttünk, az én kívánságomra.
Először kicsit gyagyásnak gondoltam magamat, amiért így be vagyok sózva
egy híd miatt, de aztán rájöttem nem csak én vagyok ilyen, sokan
sétálgattak a hídon, szerintem ők is csak azért hogy megnézzék.
Ja és a rómain láttuk Szekeres Adrienn-t és a családját, jobban
mondva Feri hívta fel a figyelmemet rájuk. És hát Ő nagy-nagy kedvencünk
nekünk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése