Tudtam, hogy előbb-utóbb el fog jönni az idő, amikor a fiam már nem
igényli a társaságomat. De hogy ilyen hamar, azt azért nem gondoltam
volna. Azt hittem, van még előttünk pár kellemesen összebújós év, én
olyan 15 körüliben gondolkodtam. De ma eljött az idő, mikor Máté
magányra vágyott, és ezt tudtomra is adta, mégpediglen úgy hogy szépen
bevonult a szobájába, de mivel én éppen mást csináltam, mindig kihoztam
őt onnan, jobb szeretem, ha szem előtt van. Aztán Ő ráunt erre, és
amikor megint bevonult a szobába, egyszerűen becsukta az orrom előtt az
ajtót, jelezve ezzel, hogy persona non grata vagyok az ő kis
birodalmában,és bentről nagyokat kurjongatott. Kb. 5 mp.ig volt bent
egyedül, ennyi kellett mire felfogtam mi történt, de ez is elég volt
neki hogy kieszeljen és véghez vigyen egy újabb rosszaságot.
Reggelente egy kis tálkában szoktam bevinni egy kis langyos vizet,
mosdáshoz. Ezt ma nem vittem ki közvetlenül az öltözés után, hanem csak
letettem a mellettem lévő lavórba, ami ugyancsak bent maradt a legutóbbi
teregetés alkalmával. Máté beleborította a kistálból a vizet a lavórba,
és beleült. Mikor bementem ott feszített a lavór közepén, vizesen, és
büszkén vigyorgott, lóbálta az üres tálat a feje felett.
Persze nem tudtam rá haragudni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése