Tegnap

A tegnapom is úgy elszaladt, hogy nem is értem azt aki otthon csak unatkozni tud. Bennem most már sokszor felmerül, hogy nagyon kevés ez az idő amit itthon vagyok békésen, olyan sok mindent szeretnék csinálni még Fecsó előtt. Tegnap potyára ott ültem a bankban jó sokat, aztán kimentem Kistarcsára a szülés előkészítő tanfolyamra. Nem estem tőle hanyatt, szerintem a mai internetes, fórumos világban nem tud egy ilyen rendezvény újat mondani. De nem is számítottam sokra, csak azért mentem, hogy találkozzak Katival, és hogy hátha meg lehet nézni a szülőszobákat. A szülőszobák és a vajúdók persze mind foglaltak voltak, úgyhogy erről lemaradtam. Azért jó lett volna látni, milyen egy ilyen hely belülről, bár lehet, hogy ha fecsót császárral veszik ki belőlem, sose nem is fogok ilyet belülről látni. Sebaj!

Katit  viszont nagyon jó volt látni, nagyon gyagyás a nagy pocijával. Nagyon aranyosan néz ki. CSak sajnos keveset tudtunk beszélgetni. Talán majd legközelebb.
Ma nem vagyok nagyon jó passzban, így nem is merészkedtem messzire, csak a Kikáig. Láttam egy tök jó szekrényt, ami jó lenne Fecsónak, olyan színű mint a többi bútora, és egész olcsó is. Pénteken majd Feri is megnézi, és döntünk.

Fáradt

A hétvégi talponlét úgy lefárasztott, hogy ma semmire sem voltam jó, csak alvásra. De érzem, hogy ez nagyon kellett. Remélem így estére elkerül az a szörnyű feszülő has, ami szombaton és vasárnap kísértett. A nyelőcsövem most megint rossz, rosszabb, mint valaha, és attól tartok, hogy ez már nem is lesz jobb.

Végre rávettem magam az ágynemű mosásra, a tiszta felhúzására még nem, ahhoz még erőt gyűjtök. Meg a hétvégi ablakpucoláshoz, és függönymosáshoz is. Jó sokat:)

Vásárlós

Mozgalmas, de hasznos hétvégénk volt, immár a sokadik, amit non-stop vásárlással töltöttünk. De most már nyugodtabb a lelkem, hogy nem kell Fecsót ott hagyni a kórházban kelengye híján, mert szombaton vettünk neki egy gyönyörű kiságyat, pelenkázóval. Elhoztuk a diego-ból a függönyeit, a karnist. Vasárnap kimentünk a bababörzére, és annyi ruhát kapott Fecsó, hogy csak na...., igazi vagány kisfiúsakat, úgyhogy remélem, most már nem akar mégis inkább kislány lenni. Aztán átmentünk még a baby-outletbe, és vettünk egy kókuszmatracot, 1000 ft-al olcsóbban, mint ahol eddig terveztük, hogy veszünk. Aztán Feri is megkapta a rég áhított nyugifotelét, de meg is érdemelte, mert igazán hősként viselkedett, pedig eléggé aggódtam, hogy nehezen fogja viselni a dolgot, mert szombaton ráadásul későn feküdtünk, és még nem is hagytam aludni sem, mert nagyon rosszul voltam. Kicsit elrontottam a gyomrom.

Szóval egyre több mindenünk van már Fecsónak, de azért hiányoznak még dolgok, de az már olyan amihez nem kell 2 ember, és egyedül is el tudom intézni, vagy ne adj isten Feri, ha velem történne valami.

Tegnap egy hosszú-hosszú bejegyzést írtam, ami végül elveszett, nem tudom, hogy a mi gépünk hibájából, vagy az oldal nem működött jól.

Ma a brumimaciba készültem a mester utcába, de aztán megfutamodtam, gondoltam, jobb ha nem keveredek bele a belvárosi balhéba. Így csak a környékre fogok kimerészkedni, van itt nem messze egy avent-es bolt, oda megyek tanácsot kérni mellszívó ögyben, aztán meg beíratkozom a könyvtárba. Utoljára kisiskolás koromban voltam könyvtártag, ha az egyetemi éveket nem számolom, mert az más volt.

Tegnapról röviden, hogy Fecsó nagy eséllyel hamarabb fog megszületni, mert a tavalyi műtétem miatt sanszos vagyok a császármetszésre, azt meg még a spontán szülés megindulása előtt kell véghezvinni az én esetemben. Nem búsulok, hacsak nem amiatt, hogy megrövidül a Ferivel kettesben töltött idő.

Plussz: bele kell húzni a vásárlásba.

Hétvégés összevissza

Mióta nem dolgozom számomra nincs különbség hétköznap és hétvége között. Így ezt a hosszú szünetet sem tudom a maga dicsőségében eltölteni. Szombaton egész nap a várost jártuk. Tul. képpen nem volt haszontalan, mert vettünk pár dolgot ami kellett, meg be is vásároltunk a hétvégi főzéshez, és még Fecsó is kapott 2 body-t meg egy rugdalódzót.

Vasárnap itthoni ügyködés, főzés, stb..., próbálok ráállni a gondos háziassziony szerepre. Még van mit gyakorolnom.

Tegnap vendégségben voltunk Jancsiéknál. Alapvetően mindig tartok ettől a látogatástól, de végül mindig jól sül el, és ha nekünk is itt lesz Fecsó, akkor szerintem még szorosabbra szövődik majd közöttünk a kapcsolat. Kaptam pár tippet, hogy mit szerezzek be majd Fecsónak és magamnak mindenképpen a szülés után.

Fecsó kapott egy babakocsit és egy autóba szerelhető hordozót. Először nem is ebbe a boltba indultunk, mert erről nem is tudtam, hanem egy másikba, ami ugyanúgy a soroksárin van, de az zárva volt. Bementünk körbenéztünk, és ott volt ez a kocsi. És alapvetően jó árban volt, úgyhogy rögtön meg is vettük, mert sokat gondolkozni már nincs időnk.

Ma sütőtökkrém levest főzök, már mindjárt kész.  most csinálok először, és szerintem jó is lesz. Bár eddig azt hittem én nem szeretem a sütőtököt, vagy legalábbis nem tudtam hogy szeretem.

Fecsó mostanában furcsán viselkedik, olyan parádékat nyom le, hogy el sem tudom képzelni, mit csinálhat ilyenkor odabent, egyedül. Tegnap pl. egy nagy oldalbarúgást kaptam, amit nem tudom mivel érdemeltem ki, de nem volt jó, és nem is szokott ilyesmit csinálni. Olyan volt mintha valóban oldalbarúgott volna valaki. Érdekes volt.

Fogorvosos

Bármennyire is nem fáj, mégsem szeretem ha idegenek a számban túrkálnak. Ezért is halogatom mindig a fogorvoshoz menést. De most végre túl vagyok rajta. (egy darabig) Elkeserítő, hogy azt hittem Fecsó nem eszi a fogaimat, és mégis volt egy pici lyuk az egyiken. Mondjuk, lehet, hogy még korábbról, de szerintem Fecsó volt.

Első nap itthon

Jól telik az első napom itthon, bár én sosem aggódtam, hogy nem tudnék magammal mit kezdeni. Reggel együtt keltem Ferivel, még bennem van a napi rutin, majd később biztos később kelő leszek. De így legalább volt egy kis idő reggel az összebújásra. Persze aztán visszafeküdtem még. Megnéztem a zuglói könyvtár honlapját, hamarosan el fogok oda látogatni. Holnapra terveztem, de holnap zárva van.
Szépen süt a nap, bár hűvös van, azért délben kicsit kinyitottam az ajtót, had jöjjön be egy kis friss levegő.
Holnapra takarítást tervezek, nem kell sokat, de azt nagyon...., csütörtökön jön hozzánk a védőnéni. Az ablakpucolással viszont nem tudom mit kezdjek, nagyon kéne, de félek felállni is, meg a nyújtózkodás sem túl jó. Majd valamit kitalálok.

Elsőnap

Új életem első napja. Mit is mondjak? 3 órát töltöttünk az illetékhivatalban, hogy átírassuk Misut a nevünkre. A hivatali ügyintézésről, és ügyintézőkről sajnos nincs jó véleményem, ez ma is megerősödött. De estére már nem bosszantom ezzel magam.  Viszont választottunk Fecsó szobájába függönyt. Egy sima ekrü színűt, sötétítőnek meg egy repülő nyulasat.

Holnap lesz az első napom itthon egyedül, kíváncsi vagyok milyen lesz.

Első darabok

A tegnapi búcsúparty jól sikerült, és megkaptuk Fecsó kelengyéjének első pár darabját. Kaptunk 2 kombidreszt, egy kengurusat (ez a Feri kedvence), meg egy simát, meg egy rugdalódzót, 3 pár new born zoknit (ez az én kedvencem), meg egy zenélő macit, meg cumisüveg melegentartót, meg pelust, meg ilyesmit. Minden annyira gyagyás, és most már Feri is kedvet kapott a vásárláshoz, mert hogy ezek a bébiholmik milyen aranyosak. Egész este ringatta az üres Fecsóruhát, és beleképzelte Fecsót.

Ma megyünk uh-ra, remélem élmény lesz, és Fecsónak is jó lesz a kedve.
Holnap dolgozom utoljára:-) vagy :-(  nem is tudom....

Búcsúbuli

Ma lesz a búcsúbulim. Jó, leszek még 2 napot, de a holnap nekem nem volt jó az ultrahang miatt, a pénteken meg már nem akartuk. Nem tudom mennyire gáz, ha én lépek le először, mert hát nem vagyok már a régi, és nem bírom túl soká ébren, ha meg igen, akkor másnap vagyok teljesen oda. Remélem Fecsó azért nem üti ki magát nagyon, és nem fog holnap egész nap aludni, mert akkor megint oda lesz a babamozi.

Este nagyon bálnának éreztem magamat, de szerintem csak azért mert megint úgy húzódott a bőröm, hogy már fájt.  Ennek hatására táncos mulatságban voltam az éjszaka álmomban, és vékony voltam, vékonyabb, mint valaha. Reggel persze rögtön bocsánatot kértem Fecsótól, mert féltem, hogy megsértettem.

Fogadalom

Soha, soha többet nem olvasom ezt a buta fórumot. Sokszor mondtam, de most tényleg. Annyira már világ, amiben én élek, meg az amiben ezek a lányok. Pedig a képek alapján hasonlónak kellene lennünk. Most éppen az egyik arra panaszkodik, hogy senkitől nem kap semmit, a másik meg hogy amit kap, az neki nem tetszik, és hogy milyen bunkók az emberek, rokonok barátok, mert nem ajánlják fel a dolgaikat, holott csak a padláson állnak a babaholmik. Hát nem tudom. Úgy vagyok én ezzel, hogy ha valaki ad valamit, szívesen veszem, és megköszönöm, de ha nem attól, még nem válik számomra bunkóvá. Ezt a gyereket ketten vállaltuk közösen, tehát a mi feladatunk gondoskodni róla, nem másé. mi amikor gyereket vállaltunk nem azért tettük, hogy hú majd biztos kapunk egy csomó mindent, hanem igenis gondosan kiszámoltuk, mikor fér bele a költségvetésünkbe. Egy bébi nagyon sok pénzbe kerül, ezt aláírom, de ezt szerintem előtte is tudnia kell az ember lányának, mielőtt belevág.

Új autó kontra Berci

Tegnap elhoztuk az új autónkat. Nagyon szép, és nagyon más. Örültünk nagyon. Ünneplést terveztünk estére. Aztán jelentkezett egy pasi hogy megvenné Bercit. Derült égből villámcsapás. Tudtuk, hogy meg kell tőle válnunk, meg is volt hirdetve, de azt gondoltam, hogy több időm lesz elbúcsúzni tőle, hogy több időm lesz megszokni az új autót, és addig Berci ott fog rám mosolyogni a ház előtt. Nem így történt, ma végleg meg kell tőle válnunk. Persze sírással feküdtem, sírással keltem. Reggel még kicsit megszeretgettük, lefényképeztünk, visszanéztünk a sarokról. Remélem jó gazdit kap! Még mindig inkább egy új gazdi, mint a zúzda, mondaná Feri.

A reggeli könnyes búcsú után, késve indulás, és persze ilyenkor nem jár a villamos, kb. fél órát ácsorogtam a megállóban. Közben volt időm kicsit összeszedni magam. Persze tömeg. Na ezért nem akarok már tovább dolgozni. Már csak 3 nap:)

Misu a családban

Van egy új Bercink. Misu lesz a neve.  Ma értem jön Feri az új Bercivel, és hazaszállítja a holmimat. Este pedig elmegyünk Berciért, akit otthagyott a kerítés előtt, mert hát két autót egyszerre még az én Ferim sem tud vezetni. Egy korszak lezárult. A Berci-korszak. Ha Fecsó megszületik lezárul még egy korszak. Ezektől a korszaklezárásoktól mindig sírnom kell. De lehet, hogy csak a hormonok?:)

Új Berci- régi Berci

Találtam egy másik lehetséges Bercit, itt Pesten, és Feri is belátta, hogy apai segítség nélkül nem tudjuk egy vidéki autó megvételét intézni, szóval a saját kezünkbe vettük az ügyet. Ma este megyünk is megnézni. Nagyon izgulok. Tegnap este a szervizesek nagyon sok rosszat mondtak Berciről, amit persze már régóta tudunk, de mégiscsak rossz hallani őket. Valami olyasmi érzés volt bennem, mint amikor egy régóta haldokló rokon, ismerős egyszer csak valóban meghal. Hiába vagy felkészülve rá, akkor is fáj. Szóval hatalmas zokogásban törtem ki.

Berci nekünk családtag! Az is marad, bármi is történjen vele.  Nagyon sok szép emlék, élmény köt minket össze az idők végezetéig.

Mára kicsit jobb lett, meg az új autó kicsit lelkesít is, mégis szomorú a szívemnek az a csücske, amelyikben Bercit tartom.

Autókeresés

Jól felbosszantottam magam, pedig nem kéne, tudom. Tegnap este találtunk egy tök jó autót a neten, skoda fabia, amilyet kerestünk, és minden van benne, ami nekünk kéne, ráadásul jó áron. Szegedi autó. Mondta is Feri az apukájának, hogy nézze meg milyen, (egyébként ő már régen erőltette az új autót, sőt Bercit sem szerette sosem igazán, és ő ajánlotta, hogy segít ha tud) és ha jó, akkor foglalózza már le a jövő hétig, mert akkor tudunk menni. Azt mondta nem szívesen intézné nélkülünk. De ha meg már lemegyünk hétfőn, csak ezért, akkor viszont hol a segítség? Ha már ott vagyunk, akkor mi is el tudunk mindent intézni egyedül, nem kell hozzá még egy ember.  Hát ennyi. Most meg nyugtatom magam, hogy nem ér ennyit az egész, mert most még hazamegyünk Bercivel, utána meg úgysem megyünk egy jó darabig, tehát annyira nem sürgős az új Berci.  Megjegyzem, tavasz óta, mióta kiderült Fecsó léte, mondom, hogy nézzünk autót, de persze az utolsó pillanatra kell hagyni mindent!
(Lehet, hogy csak a hormonok beszélnek belőlem, nem tudom.)

Love Actually

A múlt vasárnapi Love Actually-n felbuzdulva, amit nem is tudom hányadjára láttam, megtaláltam az asztalomon a cd-t, amin a zenéje van. Mire nem jó a pakolás? Még jó, hogy időben elkezdtem, és nem hagytam a végére. Így ma egész nap hallgathattam ennek a remek filmnek a remek zenéjét. Valamelyiket többször is visszajátszom.

Ma frankfurti levest főzök. Ha egyszer kelkáposzta, akkor aztán mindent bele. szerintem Fecsó is szereti.

Nem vagyok már a régi

most már minden nap egy szenvedés. Minden porcikám tiltakozik a reggeli felkelés ellen. Fáradt vagyok, álmos vagyok, és nyűgös vagyok. Pedig a jövő hét még húzós lesz, legalább 3 estére van programom, ezt még fénykoromban is nehezen viseltem, nemhogy most. Ahogy Förgi mondaná, nem vagyok már a régi, és ez igaz is.

Most mindjárt ebéd, végre, egy kis hazai rakott kel, tegnap esti sütés. Nyam-nyam. Szerintem különösen jól sikerült.
Már csak 6 nap:)

Elgondolkodtam

Kezdek elfáradni. Pedig volt pár jó hetem. Most megint visszajött a mindig tudnék aludni érzés, holott rengeteg dolgom van még, miután nem szereztünk még be semmit Fecsónak. FEcsó most már nagyon gyagyás, kár, hogy nem lehet egy monitort rákötni, hogy mindig lássam mit csinál éppen. Így csak próbálom kitalálni, mikor mit művel odabent. Gondolom szórakoztatja magát, mert uncsi lehet ott bent egyedül. Tegnap erősen elgondolkoztam azon milyen lesz az életem otthon. kicsit meg is rémültem, nem nagyon látom magamat mint tisztes háziasszony, és anya, aki főz, mos, takarít, és gondoskodik a gyerekéről. A mi életünk (az én eddigi életem) eléggé eltért ettől a képtől, nem napirend szerint éltünk, nem vásároltunk, főztünk minden nap, és csak akkor ettünk amikor éhesek voltunk, és azt ami éppen otthon volt. Hát nem hiszem, hogy ezt egy gyerekkel is meg lehet tenni.  De hát mások is megoldják valahogy, majdcsak felnő a mi gyerekünk is:)

Már csak 7 napot dolgozom:)