3 napos szünet

A 3napos szünetek nálunk mindig nagy lótás-futásba torkollnak, most sem volt ez másképp. Szombat reggel elszállítottuk a frissiben leszedett meggyet Tündének, mert jó sok termett ám, és hát inkább elajándékozom, mint kidobjam. Aztán a hőségben kellemeset autóztunk Szentesre. Szentesen egy kicsit nyugi volt. Megtettük a nagy bejelentést, de először nem nagyon vettek minket komolyan, de aztán mondtam Ferinek, hogy jó lenne pontosítani, nehogy aztán az legyen hogy nem is szóltunk, pedig már a ballagásra kell jönni.

Aztán hétfőn újra itthon, mondván sok a dolog, ami igaz is, haladtunk is meg nem is. Mindenesetre volt meggyleves, meg meggydzsem. Már csak 2-t kell aludni az uh-ig, most nem vagyok olyan para, Feri viszont nagyon be van zsongva, mert most ő is jön.

Vérvétel

Vérvételen voltam ma. Egy élmény volt. Bár én nem panaszkodhatom, mert kb. 15perc alatt végeztem, mert nekem nem kellett sorbanállni. De mindig rácsodálkozom az emberekre, hogy egyesek olyan gyenge felfogásúak. Lent a recepciónál, ahol egyébként is sorba kellene állni, vizitdíj ide vagy oda, persze rengeteg ember, akik egymást hergelik a butaságukkal. Míg régen ugye odament az ember, beállt a sor végére, és ott állt, míg sorra nem került. Most van egy sorszámautomata, amiből húzol egy sorszámot, mint a bankban, kezedben a sorszámmal leülsz, mert vannak ám kirakott ülőhelyek, és ülve kivárod a sorodat. Na de ez aztán olyan okot ad a hőbörgésre, hogy alig álltam szó nélkül a mellettem sopánkodó néni panaszáradatát. Hozzá kell tennem, hogy a recepciós hölgyek valóban dolgoztak, gyorsan, ügyesen.

Csak remélem, hogy mire megöregszem nem megy el nekem is az összes agyam a süllyesztőbe.

:)

Ficánka jól van, már 3 cm, és boldogan lubickol:)

Gombócos

Nehezen viseltem a mai napot, de jó hogy már péntek van, és holnapra nagy pihenést tervezek, Feri megy céges focira, szóval megtehetem. Az állapotom mind lélekben, mid fizikailag jobb egy kicsit, visszatért az állandó gombóc a mellkasomba, szóval győzködöm magam, hogy ez annak a jele, hogy nincs semmi gáz. De már csak 3-at kell aludni, és végre....

Türelmetlen

Már csak pár nap és végre megint megyek a dokihoz. Teljesen bolond vagyok, ennyire még sosem vártam, hogy mehessek az orvoshoz. De már annyira parás vagyok, hogy az már beteges. Megijedtem, mert egyszer csak egyik pillanatról a másikra jól lettem, és ez nagyon zavart, mert előtte viszont szenvedtem, mint egy kutya. Aztán  Feri is utánaolvasott a dolgoknak, meg én is megtárgyalta ma hasonló cipőben járókkal, és most megnyugodtam kicsit. Már csak 4-et kell aludni, és végre újra láthatom a babámat.

Váradi Roma Café-t hallgatok, anno még Vicától kaptam. Van egy kedvenc számom, azt nyomom már vagy tizedjére. Szomorú szám, de most én sem vagyok olyan jókedvű, úgyhogy passzol.

Így-úgy

Tele vagyok aggodalommal. Ha egyik nap olvasok valamit és attól megnyugszom, másnap biztosan az ellenkezőjét olvasom, és megint kiborulok. Na nem a szó igazi értelmében, csak elkezdek parázni. Még 9 nap a köv. uh-ig, addig már csak elleszek valahogy. Tegnap óta szoros barátságot kötöttem a rókával. Először csak gombóc volt a torkomban napokig, és szar volt, mert már nem tudtam rendesen nyelni, és azt gondoltam megfulladok. Aztán este gondoltam próba-szerencse, és tessék. Nem vagyok jobban, most hányok is meg gombócom is van. De remélem, hogy ez annak a jele, hogy a kis lakó jól van odabent.

Nagy meglepetés ért tegnap, mert felhívott egy kedves barátom, és kiderült, hogy ő is babát vár, és ő is decemberre, és ő is abba a kórházba jár, ahova én. Bár én nem tudom, hogy járhatok-e majd oda, mert nem oda tartozom, és ezt az új kórháztövényes dolgot, hogy ki hova mennyiért mehet még nem tanulmányoztam. De nagyon örültem, és égi jelnek vettem ezt a dolgot.

A konyha elkészült de még nem laktuk be, mert még nem volt erőm kitakarítani, meg kell még némi villanyszerelés, amit kedves após holnap véghezvisz. Egyébként munka után nem vagyok jó semmire, csak hazamenni és aludni. Jó lenne már tudni, hogy mindez nem hiába történik!