Wellness Zalakaroson

Hát véget ért az első wellness-nyaralásom. Hétfőtől voltunk Zalakaroson péntekig.  Csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy egyszer mindenképpen próbálja ki. Én nem vagyok olyan semmittevős fajta, szeretek nyüzsögni, tenni-venni valamit. szerencsére a semmittevés mellé belefért még egy kis aktív pihenés is, bár az idő vacak volt. A második naptól kialakult a napi programunk, ami abból állt, hogy elmentünk jóga órára. Most voltam először ilyenen, és tetszett, is, így elhatároztam, hogy kipróbálom hosszabb távon, hátha valóban segít valamit.  Jóga után egy kis fürdés, szauna, masszázs, valódi kényeztetés következett. Aztán délután tettünk egy jó nagy sétát, hazafelé jól megvacsoráztunk. A szállodában egy kis pihi, aztán fittness-terem, és végül megint fürdés, és szauna. Szóval nagyon jó volt.

A hotel igazán szép volt, meg kedvesek voltak az emberek, leszámítva, hogy napközben volt valami szobafelújítás, emiatt a szobában jó nagy zaj volt, de végülis nem zavart.

Közben voltunk Nagykanizsán, ami semmi extra, semmi látnivaló, de most már ezt is tudjuk. A kápolnapusztai bivalyrezervátumot pedig a szél miatt nem nagyon tudtuk élvezni.

Leginkább a masszázs hiányzik. De már azon gondolkozom, hová menjünk legközelebb.

Tegnap orchideakiállításon voltunk, és persze újabb 3 virággal tértünk haza. Na nem orchideával, mert azt úgysem tudnánk jól tartani, hanem egyszerű kerti virágokkal.

A mai napom már megint a plázáról szólt, az új tűzhelyünket kerestük, és végülis találtunk is egy megfelelőt, ami azért még nem vettünk meg rögtön, hanem még megnézzük holnap egy másik helyen. Aztán persze vásároltunk, mert hát mégiscsak kell enni is valamit, de olyan ügyesen végeztünk, hogy még arra is jutott idő, hogy elmenjek futni. Idén most voltam először, és rémes, hogy mennyire leromlott a kondícióm, csak fele távot bírtam futni, mint ősszel. de holnap is megyek, és remélem hamar visszaedzem magam.

Még mindig nem tudom mi az ábra velem, de sajnos most úgy gondolom, hogy semmi. Kicsit bánt, és szomorú is vagyok, pedig tudom, hogy kicsi az esélye annak, hogy elsőre összejön. Főleg az én előéletemmel. Addig meg ezerrel dolgozom, most igazán nem unatkozom, főleg mióta az új kolléganőm lesavazta magát, és már két hete nincs. Így dolgozhatom helyette is.

Ma azért ebben a szép időben szakítottam arra egy kis időt, és lesétáltam a Duna-partra. Nagyon élveztem, virágoznak a mandulafák. Gyönyörűek.

Az elmúlt idő leginkább azzal telt, és még telik is, hogy próbálom kitalálni, hogy van-e pocaklakóm, vagy nincs. Rászoktam a hasonló cipőben járók fórumának az olvasására. Nagyon tanulságos. Borzasztó sok tünetet tudok produkálni, aminek lehet, hogy a felét csak bebeszélem magamnak, a másik fele, meg akár nehéz napos előjel is lehetne, de mindig reménykedem, hogy nem az. Mindenesetre hamarosan kiderül, mi az ábra.

Szép tavaszi idő van, az egész délelőttöt a kertben meg a teraszon töltöttem.  Most már szép a kert, nyílnak a kis virágaim.