Kérdések

Nézem a képeket az interneten a tegnap estéről. Mintha én nem is ebben a városban élnék. Ha most a Keletinél laknánk, akkor lehet hogy már a mi Bercink is porig lenne égetve? Csak mert valaki épp belebotlott az utcán? Hát hol vagyunk könyörgöm? Emberek ezek vagy állatok? Ennyire egyszerű emberekkel van tele ez a nyomorult ország? Mit várunk akkor az ország vezetőitől becsületességet, őszinteséget, hogyha kis emberként az gondolják ezek a vandálok, hogy övék a világ? És hol van ebben az országban az én demokráciám? A jogom, hogy az utcán békében hazamehessek, hogy nyugodtan parkolhassak a házam előtt? Itt csak a randalírozásra, és az állítólagos tüntetésre van demokrácia, a normális életre nem? Kérdem én? Lehet itt nagy szavakat mondani, ha azok a szavak csak a népnek ezt a primitív részét érintik meg. És többi? Le van szarva?

?

Lehet, hogy valóban velem van a baj, amikor ilyen rapszódikus a hangulatom. Ma például semmihez nem volt kedvem. Ahhoz, hogy feküdjek tétlenül az ágyamban, egy jó könyvvel a kezemben (most éppen Kundera, Zsolt ajánlásával).  Biztos velem van a baj, mert az éppen zajló politikai események sem váltanak ki belőlem semmiféle érzelmet, és csak ámulva nézem, hogy másokból igen, sőt..., de még mennyire...  Nem is hiszem el, hogy ezek az emberek magyar embertársaim. Hát nem csodálkozhatunk a megítélésünkön a nagyvilágban.  Na mindegy is, nem szeretek politikáról sem beszélni sem gondolkozni.

Mégis elkeseredett vagyok. Lesz ez még jobb valaha? Azt hiszem még ha tudnám is a megoldást, akkor is gyáva lennék megtenni a döntő  lépést. Mint már annyiszor.... Mindig bíztam, hogy majd minden megváltozik, és lehet ez még jobb. És ha sosem lesz jobb? És ha már csak egyre rosszabb lesz? Honnan tudhatnám mikor van vége?

Vasárnap

Ragyogó őszi napsütésben a teraszon ülni kezemben egy jó könyvvel. Körülöttem a virágaim.
Ezért érdemes élni.
Így telt a vasárnapom.

Jó

Jó ez a hely! Szeretek itt lenni! Korábban nem szerettem! és még jobb lesz, ha megtalálom álmaim kanapéját, és konyháját! Szerintem mások is szeretnek itt lenni. Sokszor jönnek! Én meg bezsebelem az elismerő szavakat. Szerintem szép kis életünk lesz itt! még egy kis gyerekkacajra lenne szükség, de majd annak is eljön az ideje:)

Depis

A csajokkal töltött este nagyon jó volt. Most megint itt ülök egyedül, és csak szomorkodom a régi szép időkön, mikor még együtt dolgoztunk, és nap mint nap együtt váltottuk meg a világot. Azóta sok minden történt, és a barátaim is távol vannak tőlem, legalábbis úgy érzem, hogy távolabb, mint ahogy szükségem lenne rájuk. Lehet, hogy ezért is vagyok ennyire depis, mert nem tudom igazán megosztani a kételyeimet az élettel valakivel nap mint nap. Most itt ülök egyedül, és nem tudom, melyik székre is üljek. A tévé egyáltálan nem szórakoztat, olvasni meg most nincs kedvem, valahogy mindig elkalandoznak a gondolataim. Ez a néhány estés egyedüllét rádöbbent, hogy milyen jó, ha van mellettem egy társ, még ha az a társ rossz is. Mármint rosszul viselkedik. Azt hiszem, minden párkapcsolatnak, házasságnak kell egy kis távollét, hogy tudjuk értékelni az együtt töltött időt. Így vagyok ezzel én is. Sokszor vágyom egyedüllétre, de amikor egyedül vagyok, akkor meg hiányzik a társaság, egy ember, akivel megbeszélem milyen volta napom. Szerencsére nekem van egy ilyen társam. Holnap hazaérkezik. És minden folytatódik tovább....

Egyedül

Az első este, amit egyedül töltök a lakásban. Remélem nem uralkodnak el rajtam a kényszerképzeteim.

Furcsa így egyedül lenni, bár kicsit élvezem is, mert elég ritkán fordul elő.