Tavaly Máté szalagavatóra készülése miatt kimaradt az őszi szünetes pihenésünk, amit aztán meg is éreztünk. Hiányzott. Idén ugyan Máté ugyancsak nem tudott velünk jönni, mert neki nincs őszi szünete, de azt mondta nem baj, ellesz otthon, teszi a dolgát.
De azért nagy utazástnem terveztünk, csak pár napot akartunk eltölteni valahol a természetben.
Mivel a 3 napos hétvégét Ózdon töltöttük, olyan úticélban gondolkodtunk, ami onnan könnyen megközelíthető viszonylag rövid idő alatt. Idén már 2nagy autós utazásunk volt, nem akartunk megint 6-8 órákat autózni.
Sokfelé keresgeltünk, tavasszal ugyanígy Ózdról mentünk a Mátrába, és olyan jóvolt, vagy a Zemplént is nagyon szerettük, amikor sok éve ott voltunk, de 3 napra olyan bődületes szállásárakat találtunk, hogy a szemem kimeredt tőlük.
Így kerültünk a Lengyel-Tátrába, a Magastátra lábaihoz, Zakopánétól fél órányira, ahol az ablakunkból a Tátra vonulatait látjuk, a másik irányban pedig a szép őszi hegyoldalt, gyakorlatilag negyedáron, 3 óra autózással.
Ferivel jártunk már a erre nagyon régen, de a gyerekekkel még nem. A másik elképzeléssm a Szlovák Paradicsom lett volna, de Marci tavasszal volt ott az osztályával és nem akart megint oda menni.
Vasárnap, miután Mátét felraktuk a pesti buszra, mi is útra keltünk, és keresztülhasítottunk a Tátrán. Jaj, már az út is olyan szép. Már ezért megéri erre jönni.
Este már nem is történt semmi, csak kitaláltuk, merre menjünk másnap.
Nem akartunk túl embertpróbáló kihívásba belevágni, mert tudtuk, sejtettük, hogy fenn a hegyekben igen mostoha körülményekkel is találkozhatunk, mint legutóbb is Ferivel, amikor ketten voltunk. Másrészt a nemzeti park területére nem lehet autóval behajtani, így jó messziről kell indítani a túrát, a hegyek széléről.
Bàr most nincs az a turistatömeg, ami mondjuk nyáron, vagy a síszezonban,azért mi megvettük a parkolójegyet és a belépőket online. Így egyébként elkerülhető a sor, ami most pont nem volt 🙂
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése