A húsvéti szünet- Mátrai napok

 Kicsit szedett-vetett lett a húsvétunk, de úgy tűnik, hogy lassan meg kell ezt szoknunk, hozzá kell idomulnunk, mondhatni "jó pofát" kell vágnunk hozzá :-) 

A gyerekek csütörtökön már nem voltak iskolában, de mi még dolgoztunk. Pénteken -szombaton Szentesen voltunk, de úgy hogy Milán már a szombati családi ebéd után buszra szállt, és visszajött Pestre, mert késő délután/kora este meccse volt, és nem akarta kihagyni. Mi Szentesről vasárnap reggel indultunk el Ózdra. Milán pedig itthonról jött busszal. Ottvoltunk vasárnap-hétfőn. Máté kedden délelőtt szállt buszra Ózdon, és jött haza, mert tanulnia kellett, mi pedig keddtől-csütörtökig a Mátrába menekültünk a világ zaja elől. Ami csak részben sikerült. 

Szóval így esett, hogy mindenki volt mindenhol, kivéve Mátét, aki nem volt a Mátrában, de nagyon nem búsult szerintem emiatt. Legalábbis nem ellenkezett, mikor mondtuk neki, hogy mi elmennénk a hegyekbe nélküle. 

Mátraszentimrén tudtunk foglalni egy hegyi faházat, Mátraszentimre Fallóskút részén, tényleg mindentől távol, még kisbolt vagy cukrászda sem volt azon a részen. Tévé és wifi sem, aminek különösen örültünk, remélve, hogy így talán sikerül kizárni magunkat a választás előtti agyhalálból. Valamennyire sikerült is, de nem teljesen. 

Mivel a szállást csak délután háromkor lehetett elvileg elfoglalni, így odafelé még megálltunk Parádon, és ott is tettünk egy kisebb sétát/kirándulást, és elmentünk az Ilona-völgyi vízesésig. Ez az ország legmagasabb esésű természetes vízesése. Nála csak a lillafüredi a magasabb, de az mesterséges. 

Sokáig egy betonúton kellett volna haladnunk ami bevezet az erdőbe, de mi már korábban is egy részen betértünk az erdőbe, hogy inkább fákat lássunk magunk körül, ne aszfaltutat, az van itthon is bőven. 

A Rákóczi fa, ami mellé állítólag Rákóczi Ferenc kikötötte a lovát. 2016-ban egy vihar döntötte ki, azóta itt fekszik. 

Az Ilona-patak mentén haladtunk később a vízesés felé. 

Remek kirándulóidő volt. Se nem meleg, se nem hideg, bár hol ki kellett gombolni a kabátot, hol be, lehet, hogy egyszer még le is kellett venni. 

Mi felmentünk egy kicsit a vízesés tetejére, mert arra vezetett tovább a mi jelünk, de nem volt igazán látványos. Mi visszaértünk, akkor így találtuk a fiúkat... gubbasztottak a szikla tetején, és kockultak. Lejátszottak pár Browstars meccset az otthon hagyott unokatesókkal. 

Az évtizedek óta üresen álló egykori Károlyi-kastély mellett is elhaladt az utunk. Az épületben korábban gyereküdülő, és idősotthon is működött. ( nem egyszerre, nyilván), de leromlott állapota miatt az otthon be kellett zárni. Egy 2023-as cikk szerint egy befektető megvásárolta sz ingatlant, és akkor remélték, hogy majd jobb sora lesz, de egyelőre úgy néz ki, hogy semmiféle munkálatok nem kezdődtek meg az épületen. Pedig olyan szép télikert-szerű része van ott oldalt. Hátha lesz még belőle egy szép épület. 

Megérkezve a végcélunkra, elfoglalva a kis faházunkat, ami szerintem nagyon klassz volt, jól felszerelt, és még fűtés is volt benne, tettünk még egy kis sétát a faluban. Merthát ugye nem volt tévénk, se internetünk, úgyhogy muszáj volt kisétáltatni a fiúkból az erőt :-) 

A fallóskúti Mária-kegyhely. Errefelé még másnap is elsétáltunk. 

Amúgy amilyen ellenállás és duzzogás volt, hogy nem lesz wifi, olyan könnyen belesimultak. volt persze mindenkinek mobilnetje, de az azért mégsem olyan, azzal csínyján kell bánni. De nagy nyafogás már nem is volt, mikor megérkeztünk. Belátták, hogy jó lesz ott.