Hazaért

 Milán tegnap este hazaért Nürnbergből, bár kicsit "kalandosra" sikerült a hazajutás. 

Terv szerint 10 órakor indultak Nürnbergböl, vonattal, és bécsi átszállással negyed 8kor kellett volna megérkezniük a keletibe. 

Közben Feri is hazafelé tartott Németországból, ő is nem messze volt Nürnbergtől, csak ő autóval. 

Aztán olyan 6 körül hívott Milán, hogy a 7 órai érkezés sztornó, mert már vagy 2 órája vesztegelnek St. Pölten előtt, mert a vonatjuk elütött egy embert. 

Az elütésből ők nem éreztek semmit. Csak amikor már állt egy ideje a vonat, és hallották a szirénákat, akkor derült ki. Jött egy kalauz is, aki tájékoztatta az utasokat, de hogy mikor tudnak továbbindulni azt nem tudtàk. 

Az ablakon kinézve ekkor már látták a "nyomokat". Azt mondja Milán, hogy csontokat is láttak, meg ruhadarabokat szétszóródva, később végtagokat is, de utána már nem mert kinézni az ablakon. 

Miután végeztek valamennyire, akkor visszaküldték a vonatot Linzbe. Ott átszálltak egy másik vonatra. Azzal elmentek Bécsbe. Ott megint átszálltak. Szerencsére az előre megváltott jegyük jó volt a későbbi vonatokra is. 

Úgy volt, hogy negyed 11re érnek be, de sikerült még a magyar részen is hozzátenni 35 perc késést, úgyhogy már 11 is elmúlt, mire autóba ültünk. 

Ennek ellenére Milán nagyon fel volt dobva, és bár sokmindent éjjel nem mesélt, de nagyon jól érezte magát. Nagyon kedvesek voltak az Áronék, meg az anyukája is, és jó programokon vettek részt. 

Reggel hajnalban kelt, mert a suliban vmi öregdiákok focikupája volt, amin mindig vállal szervező feladatot. Ott volt egész nap. 

5 után ért haza. Csak 1 bögre teát ivott, még enni sem evett, pedig húslevest főztem neki ( meg a másik focistának, akinek ma meccse volt ebben a retek időben) fürdött, és azóta alszik, mint a bunda. 

Szegénykém, jól túltolta. Remélem kialussza magát, és nem betegszik le. 

( Amúgy meg... Mi ez a zimankóóóó?????)