Olasz nyár 4. - Monegliai napok

 Hogy milyen remek nyaralóhelyre sikerült kerülnünk, az csak napokkal később tudatosult bennünk igazán. Szállásfoglalásnál a Cinque Terre közelsége volt csak a szempont, de mivel az "öt faluban" nem lehet autóval közlekedni, környékbeli tengerparti helyeket kezdtem el nézegetni, minél közelebb. Nem volt egyszerű feladat, mert vagy iszonyú drága volt minden, vagy valami nem stimmelt a paraméterekkel. Főként a vízparttól való távolság és a parkolóhely léte volt a sarkalatos. Az autót semmiképp sem szerettük volna valami faluszéli parkolóban hagyni, a strandra meg szeretünk gyalogosan járni. Így néhány helyre szűkült a lehetőség, és amiből árban egy olyan apartman jött ki győztesnek, ami még új volt a bookingon. Azaz nem volt hozzá értékelés még egy sem. Sosem foglaltunk még ilyen helyet, de Feri azt mondta nem lesz baj, legfeljebb visszamondjuk, ha találunk jobbat. PErsze nem kerestünk, de nem is kellett. Még ha voltak is bennem fenntartások, hogy vajon mi fog minket várni, vagy lesz-e szállásunk egyáltalán, végül alaptalan volt. 

A kapott megközelítős videó alapján könynen megtaláltuk a házat. Egy társasház egyik lakása volt a hegyoldalban, hozzá tartozó garázzsal. Amiben ugyan kis átrendezést kellett csinálnunk, hogy beférjen az autónk, de megoldottuk. Ki sem álltunk onnan egészen a távozásig, mert nem volt rá szükség :-) 

A lakás kényelmesen tágas volt, és ami újabban fő kritériummá nőtte ki magát, és nem könnyű megugrani, hogy senkinek nem kellett a kanapén aludni. Egy nagy konya-nappali és 3 hálószoba volt, úgyhogy bőven elfértünk, senki nem szorult ki a kanapéra. Az 5 fős keresések többsége olyan, hogy 4 főre van tervezve, + a kanapé. 

A nappaliból pedig egy szép méretű terasz nyílt, mellette kiskert,  és igaziból, tényleg a tengerre láttunk, amikor kimentünk. sosem voltunk még olyan szálláson, ahol telibe tengerpanorámát kaptunk, mindig csak itt-ott felcsillant a tenger egy kis darabkája, de itt tényleg ott volt, szinte karnyújtásnyira. 

A korlát mellől

Árnyékba húzódva szieszta idején

Könnyen és gyorsan fel tudtuk venni a nyaralós ritmust, ami abból állt, hogy reggel, ha nem ébredtünk túl későn, akkor futottam egy kis kört. Párszor Máté is velem tartott. Talán kétszer. Nagy kört nem is tutam volna menni, mert az emelkedős futások azok annyira nem a barátaim, nehezen bírom őket, és bár élvezem, de kevés bennük a flow, ellenben jól el is fáradok. Amíg én futottam, addig Feri meg MArci elintézte az aznapi bevásárlást. 2 kisebb közértféle volt a településen, az általánosabb dolgokat ott vettük meg, egyébként pedig a foccacceriákban és a halárusoknál vásároltunk. Annak az isteni olívás és paradicsomos foccaccia-nak az ízét még mindig érzem a számban, ha rá gondolok.  Ferinek nagyon bejött ez a falusi élet, kétszer is vásárolt a halasnál, és a halas bácsi mindig szépen elmondta neki, hogyan kell elkészíteni a halat. 

Főként olasz nyaralókkal talákoztunk, elvétve németekkel, magyar szót pedig szerencsére csak egyszer vagy kétszer  hallottunk talán, azt is távolról. Ennek tükrében nem csodálkoztunk, hogy nem is beszéltek az olaszon kívül igazán semmilyen más nyelven, de minket ez nem zavar, hiszen mi minden nyelven beszélünk :-D Igazából nem, de nem olaszul Feri tud valamennyit, meg Máté is tanul olaszul, egyébként meg csak jó hangosan kell beszélni és mutogatni mellé, hát nem? 

A parton a hullámtörőknek köszönhetően kellemes, békés volt a víz, jól esett az úszás, már-már el is hittem, hogy tudok rendesen úszni, pedig közel sincs így, sajnos nem. De a tenger mindig az úszástudás hamis illúzióját kelti bennem. És egyébként ha elég bátor lennék, hogy beletegyem a vízbe a fejem, ahogy azt kell, akkor valószínű értelmezhető távolságokat is tudnék úszni, de így hamarabb megfájdul a nyakam, minthogy elfáradna a karom, és inkább nem erőltetem. De nagyon pazar volt kiúszni a hullámtörőkig, kiülni egy sziklára és csak nézni a végtelen tengert, a kis rákokat a köveket, a halakat a vízben, a hajókat, a jet-skiket a távolban. Jajjjj, bármeddig tudnám ezt csinálni! Sosem unnám meg! 

                                

Mátéval futás közben. Mögötte  a strandunk. 

Egy szép kis emelkedő közepén. Emelkedőkben és lépcsőkben nem volt hiány :-) 

A parti sétányon vezettük le a hegyenfutást. Csak itt már jó meleg volt eddigre. 

Jellemző esti bámészkodós kép. 

A fiúk a sziklákon. 

Moneglia a hegyoldalról. 

Ott a templom órájával egy vonalban lévő zöld cédrusok mögött volt a házunk. 

A pizzázónkban, ahol 5 E-ért adták a margarita pizzát, 7,5 Euróért pedig már minden is volt rajta a sonkától a rukkoláig. És olyan finom, könnyű volt a tésztája, imádtuk! 

Strandmenet. Egy viszonylag hosszabb lépcsősőr vezetett le a hegyoldalról, így nem kellett körbekerülnünk az úton, és pikkpakk lent voltunk a parton. Talán 5 perc sem volt. A strandon már a második nap megvolt a helyünk. Volt egy idős nénikből és bácsiból álló társaság, 2 néni volt talán, meg egy bácsi. Elég öregnek tűntek, a  néniknek nagyon aszottbarna volt a bőrük, ezért nem lehet igazán tudni, hogy 70 vagy 80, de inkább 80 körülinek gondolnám őket. A nénik nagyon tiptop formában voltak, minden nap másik rikítószínű, vagy horgolt bikiniben ültek a napernyő alatt, hozzápasszoló hajkendővel a fejükön, napszemüveg, lakkozott körmök, minden ami kell,  olvasgattak, kártyázgattak, a bácsi kicsit rosszabb bőrben volt, ő a kis horgász székén ücsörgött, és hol egy szokolrádióféle rádiót hallgatott, hol csak pihengetett, olvasott, de minden nap ott voltak amikor mentünk, hozzájuk lőttük be a mi helyünket is :-) Mi déltájban hazamentünk, ettünk, pihentünk, nagyon jól tudtuk tartani a szieasztaidőt, nem volt vele probléma, szépen belesimultunk a helyi szokásokba. Délután csináltunk még egy strandkört. Majd vacsi, séta, és fagyi. 

Egyik este az egyik bárban Christmas party-t tartottak. Hát nem mondom, hogy erre vágytam volna a nyaralás alatt, de vicces volt amúgy. 

A szokásos esti fagyink. 2,5 euróért kaptunk 2 lapáttal, ami jókora adag volt, mondhatni kihagyhatatlan. Nem is tudtuk menet közben nyalogatni, le kellett ülni a fagyizó előtt, és közben tanulmányoztuk az embereket. 

Tiramisu

Fiúk a naplementében :-) 

Nagyon szuper napokat töltöttünk itt, bármikor visszamennék. Bármikor tudnám a nyaralós napokat élni. Imádom Olaszországot, a tengert. Jajjj, olyan jó volt!