Olasz nyár 2. Pármai megálló

 Próbálom felvenni a fonalat, és mielőbb megörökíteni a nyaralást, mielőtt homályba vész. Pláne, hogy mióta hazajöttünk, csütörtök este, azóta itthon is mindig történik valami. 

Pl. Megcseréltünk két szobát. Vagyis a berendezését, szétszedtünk és összeraktunk néhány bútort, újat is raktunk össze, kidobáltunk és kiválogattunk egy csomó játékot, könyvet. A megtartandók a padlásra kerültek. Szóval jó sok mindent megmozgattunk de még mindig van mit csinálni. 

Én a héten már dolgozom is. Ott is van mit csinálni, mert jövő héten RG audit lesz. Grrr... 

Na de hogy visszakanyarodjak a nyaraláshoz... 

Miután sikeresen kipipáltuk a bibionei vidámparkot nyakunkba vettük Olaszországot, és átautóztunk a túloldalra. 

Mivel az apartmant csak 17 után lehett elfoglalni, így belefért egy hosszabb pihenő is, és praktikussági okokból Pármában álltunk meg, a pármai sonka és a parmezán hazájában 🙂

Egy parkolóházban tettük le az autót, közel a belvároshoz. 

Innen először a Parma folyó túloldalán lévő nagy parkban tettünk egy kört, melynek éke egy kastély, a Palazzo Ducale, amit belülről nem tudtunk megnézni, zárva volt, es a helyi rendőrség vagy csendőrség? is itt székel. 

A park végében van egy nagy szökőkút tóval körülvéve, ami most épp felújítás alatt volt, és csak az építési területet tudtuk megnézni. 

Na de innen visszasétáltunk a város felé, át a Guseppe Verdi- hídon. 

A Verdi kultusz nem véletlen a városban. Bár nem Pármában, de a városhoz közeli kis faluban látta meg a napvilágot a világhírű zeneszerző, és Párma saját szülötteként tiszteli. Az operaházban rendre játszák az operáit, most is végig volt plakátolva az utca, hogy mikor melyiket lehet megtekinteni. Maga Verdi is vezényelte itt a Nabbuccot méf 1843ban. 

A híd túloldalán egy hatalmas vöröstéglás monstrum magasodik. Ami elsőre akár börtön is lehetne, annyira masszívnak és egyszerűnek tűnik, de átsétálva az árkádok alatt már egész másfajta szemmel is lehet nézni, pláne, hogy ez egy Palazzo, amit a Farnese család épített még a 16. században. 

Ebben található ma egy régészeti múzeum, a pármai nemzeti galéria, egy színházterem, és egy könyvtár, amelyben eredeti Dante kéziratokat is őriznek. 

Sajnos bemenni most nem volt lehetőségünk, pedig biztos megérné. 

Ami viszont igazából börtön, az a Standhal regényéből ismert pármai kolostor, ami eléggé kívül is fekszik a városon, és egykor a kartauziak építették, a 12.század környékén, majd később dohánygyár lett belőle, és 1900-tól pedig börtön. Szóval nem látogatható. Vagyis igen, csak más lesz a feelingje, nem az a tipik múzeumhangulat. Úgyhogy ezt is kihagytuk, de hátha egyszer újraolvasom majd a könyvet, mert már rég voltam gimnazista. Vagy megnézem a filmet. :-)

A múzeumkomplexum mögött hatalmas zöld rét terült el.

A fő célunk a katedrális megtalálása volt. Nem volt azért ez olyan lehetetlen feladat, szépen ki volt táblázva, merre kell menni. 

A templomba szabadon be lehetett menni, a mellette álló Keresztelőkápolna csak belépőjeggyel látogatható. Ezt mi kihagytuk, csak kívülről csodáltuk meg a veronai rózsaszín márvánnyal borított nyolcszögletű  épületet, bár félig fel volt állványozva.  A román építészet egyik legszebb épületének tartják Olaszországban, egyébként. 

De a katedrális megnéztük, és hát... eléggé szájtátós és hűha volt. Rendkívül szép volt belülről. Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem értek sem  a művészettörténethez sem a valláshoz annyira, hogy a laikus ámuldozáson kívül mág nagyobb élményt jelenthessen. 

A prágai Szent Vitus-székesegyház óta mindig eléggé félek a templomoktól, mert az nekem már túl csillogó és szemfájdítóan aranyozott volt, és a mai napig úgy él bennem, hogy mintha megvakultam volna odabent, fájó szemmel jöttem ki onnan. Na de ez nem ilyen volt, egy önmagában, csillogó aranyozás nélkül is pompás volt. És hatalmas. 

A Keresztelőkápolna

Aztán egy másik tér, Garibaldival :-)

És hogy, hogynem, egy másik templom :-) Ezek a hatalmas kupolás templomok csak úgy nőnek ki a földből errefelé. De ezt Bazilikának hívták, és a 16. századi épült, reneszánsz stílusban. 

Vasárnap kora délután lévén nem volt nagy élet a városban, pedig egyébként biztos nyüzsgő éjszakai élet is van. 

A parkolóházhoz visszafelé még egyszer elmentünk a hatalmas palazzo mellett. 

Párma és a környéke mindenképp megérne egy több napos ottlétet is. De ízelítőnek azért jó volt ez a kis megálló is.