Olasz nyár 3. - Érkezés Monegliába

Pármától még durván 2 órát kellett autóznunk, hogy a végcélunkat, Monegliát elérjük. Az út ezen része bár rendkívül látványos volt, hiszen keresztül kellett vágnunk az Appennineken, ami azért sokkal izgalmasbb volt, mint a síkvidékes Emilia-Romagna, mégis igen fárasztó is, dugóba is kerültünk mert volt vmi felújítás, úgyhogy eléggé a tűréshatárunk szélén kanyarodtunk rá az út utolsó szakaszára, amikor lefelé jövet a hegyről az szinte egysávos szerpentinen, már éreztük, hogy mindjárt ott vagyunk. 

Máté volt az első, aki teljesen meglepődve, először látta meg a tengert. Ez az egyik legjobb része a nyaralásnak, amikor távolról még ugyan, a házak, fák közül épp csak ki-kibukkanva, vagy majd egy nagyobb kanyarnál már hosszabban is meglátjuk a végtelen tengert. Azt a kékséget, ami semmi máshoz nem fogható. Ekkor már a fáradtságnak majdhogynem nyoma vész, és átveszi a helyét az izgalom. 

A vajon megtaláljuk-e majd könnyen a szállást? Vajon hogy fogunk tudni felmenni azon azon az emelkedőn, amit a videóban láttunk? És milyen lesz maga a szállás? 

A szállásokat egyébként mindig bookingon foglaljuk, eddig még nem csalódtunk. Bevált szokás már hogy ha bonyolultabb a megtalálás és a bejutás, akkor videóüzenetet kapunk. Egy ilyet kaptunk most is még délelőtt, hogy pontosan hová kell mennünk, mert a gps-en már nincs rajta az utcának azon része ahol mi laktunk. De a videó alapján relatív könnyen meglett a kecó. A felfelé vezető meredek emelkedő élőben még meredekebbnek tűnt. Nekünk pedig alacsony aljú autónk van, ezért az ilyenek nekünk mindig elég parásak. De nem volt semmi gond. 

A tenger még a hegyről.

Olajfaligetek szegélyezték az utunkat lefelé a part felé. 

Ez már az első fotónk a teraszunkról, miután sikeresen megtaláltuk a házat, a garázst, ( mert saját garázsunk is volt!, ami nagy kincs errefelé. Már a parkoló is nagy kiváltság, de hogy garázs, az igazán menőség :-)) 

A házunk sarkánál lévő kilátás. Az első rácsodálkozástól kezdve minden alkalommal hűhhaaaa volt látni. 

Kipakoltunk, elosztottuk a szobákat, ágyakat, megettük az otthonról hozott, lefagyasztott csilisbabot, mert már farkaséhesek voltunk, és nyilván csináltunk egy wellcome-fürdést, hiszen végre itt vagyunk! Végre nyaralunk!