Berobbant

 Nemcsak a nyár, hanem a nyári szünet is berobbant. Bár olyan összevissza jártak már az utolsó napokban, hogy igazából már nem is emlékszem ki mikor ment utoljára. Az biztos, hogy Máté már a múlt héten sem volt. De hivatalosan csak múlt pénteken ért véget ez a tanév. 

És micsoda szerencse, hogy végre tényleg nyár is lett, hőmérsékletileg is. Bár igaz, hogy munkanapokon nem sokat oszt vagy szoroz a kinti hőmérséklet, mert ma pl. fel kellett vennem a kardigánomat is mert olyan hideg volt. De egyelőre még jó kijönni a simogató melegre. 

De hogy mivel teltek a júniusi hetek? 

Máté például megjárta Bledet még a múlt-múlt hétvégén. Csütörötökön mentek, vasárnap jöttek, és két evezés közben nem volt más dolguk, mint a tóparton csillezni. Fene a jó dolgukat! Sokat nem tudtam meg, hogy mi minden történt még ezen kívül, csak hogy evezgettek, fürödgettek, főzek maguknak vmi tésztát, meg tojást, és jó jó volt. Hogy a viharba ne lett volna jó, hiszen Bled gyönyörű! 

Aztán volt egy olyan nap, amikor Ferivel a 20. házassági évfordulónkat ünnepelvén elmentünk egy menő Király utcai étterembe, és nagyon finomat ettünk. 

Innen arra jöttünk haza, hogy Milán elhagyta a telefonját. A telefonért nem volt kár, ősrégi szanaszét törött volt már, mert amikor decemberben rommá törte az újabbat, akkor visszavette a régit. Tulajdonképpen még egy fél évet húzta vele, egy szavunk sem lehet :-) ez egy szép szerdai napon történt. Kikotort a fiókból egy régi iphone-t, mondván, hogy jobb, mint  a semmi, igaz, sim -kártya nem volt benne, de wifin legalább működött, gondoltuk, hogy hétvégéig ki tudja így húzni, míg intézünk neki új sim-et. 

De mire eljött a hétévégén is annak az ideje, hogy betérjünk egy plázába, Milán azt már nem bírta kivárni, mert ő már biztos, hogy nem jön be velünk a plázába, mert neki mennie kell a városba, mert szabadulószobába mennek, és idő van, és még zuhanyoznia kell, meg még  a haját is meg kell csinálni, meg ez meg az, ellesz ő ma még sim nélkül, mondja, no para. Mondom, oké, de akkor ne maradjon már későig, és 9 körül nagyjából érjen már haza, hiszen akkor már úgyis vaksötét van, nem szeretem ha úgy kószál a városban sötétben, hogy nem tudunk kommunikálni. Persze, persze, mondja ő. 

Aztán szépen telt is a délután, elintézük a plázát, a bevásárlást, a vacsorát, Feri másnap hajnalban repült Franciországban, készülődött, közben vártuk Mátét, hogy mikor kell érte menni a Népszigetre, akkor jött haza Bledből. 

Milán írt is 3/4 8 körül, hogy fél óra múlva itthon lesz. Ok. De aztán csak telt az idő, csak telt, Mátét már Feri hazahozta, Milán még mindig sehol. Egyszer csak fél10 körül írt, hogy jön már jön, siet. Na itt kicsit elgurult a gyógyszerem, hogy mi az, hogy siet, mikor már rég itthon kéne lennie még az általa meghatározott időpont szerint is. 10 kor mág mindig nem volt sehol, és bár egyszer próbált messengeren hívni, gondolom megosztotta valamelyik spanja a netet, de nem tudtunk beszélni, mert annyira nem volt elég. Csak írogatta folyton, hogy jön. Végül fél 11 is elmúlt már mire beesett, de addigra nálam már végképp elborult a világ, és baromi mérges voltam rá. Nem is azért elsősorban, mert sokáig elvolt, hanem mert pont megbeszéltük, hogy nincs telója, nem tudjuk elérni, jöjjön haza időben. Mert arra bezzeg nem volt fél órája, hogy eljöjjön a boltba a kártyáért. Meg egyébként is... egész szombaton itthon tesznyült a gépe előtt, simán lett volna idő szombaton is talákozni, és megbeszélni azt, amit másnap este tízig kell beszélni. 

Na mindegy. Nem először húzta ki Milánka a gyufát, nem is utoljára, azt hiszem.... 

Azóta van "új" telója meg új kártyája is, és egyelőre egészen kezesbárány. Bár vívjuk a csatáinkat rendesen. 

Aztán olyan is volt még, hogy Marci beszélt a polgármesterrel, aki itt a téren tartott utcafórumot, ahol mindenki elmondhatta búját-baját, óhaját-sóhaját. Marci erre várt már hetek óta, mert egyszer már meg volt hirdetve, de eső miatt lemondták. Merthogy azt tervelte ki Marci, hogy ő bizony beszél majd a polgármesterrel, hogy a játszótéri focipálya köré tegyen világítást, mert így sötétedéskor meg utána nem tudnak játszani, mert ott vaksötét van. Az utcai lámpák fénye a fák miatt nem jut be, és az utcai lámpák is elég gyérek, ez az a szakasz ahol télen én is orra estem futás közben. És egyébként tényleg jó lenne, főleg ősszel meg tavasszal, amikor már korán sötétedik, egyébként az időjárás még engedné, hogy kint legyenek a gyerekek. 

Szóval odament, kezet ráztak, elmondta, hogy mit szeretne, és elvitte a show-t. :-) Cuki volt nagyon. És ígéretet is kapott, hogy napelemes lámpák telepítését meg fogják fontolni, hogy hogyan lenne lehetséges. 

Szóval kitört a szünet. Máté ma szóbelizett földrajzból. Csak annyit tudok, hogy nem sikerült szerinte rosszul, de majd csak szerdán mondják meg, hogy milyen lett valójában, mikor mindenki végzett. Az írásbelije jól sikerült, az 5-ös lett, hátha nem szúrta el a szóbelin sem. Azt mondta egy relatív jó tételt húzott, valami Afrikásat, nem azt a kettőt, amit nagyon nem szeretett volna. 

De a hétvégén Sukorón volt, tegnap ő is csak este ért haza,de azt mondta a versenyek után-gizdulás közben felmondott néhány tételt a srácoknak, és azok jó pontokat adtak neki, úgyhogy tele volt önbizalommal. :-) Ma még nem találkoztunk.