Belesodródtunk

Döbbenet, hogy lassan már itt van az október is, holott még ezt a szeptembert sem emésztettük még meg igazán. 

Az órarend mindenkinél gyorsan összeállt, de olyan összevissza, hogy szinte már megjegyezhetetlen, hogy kinek mikor hány órája van, Máténak van, amikor nincs első órája, cserébe 3 nap is 3-kor végez a suliban. Szerintem ez borzalmas. Ő mondjuk nem panaszkodik egyelőre. Hétfőn-szerdán- pénteken evezni megy. Ebből szerdán rögtön suli után, mert az a suliban is hosszú napja. Evezős napokon fél-8 -nál korábban nem ér haza. Egyelőre még vízre is mennek, kb. 1 óra evezés, vagy ahogy kijön, és utána még konditerem és/vagy futás. Télen talán kicsit lazul a program, mert nem tudnak vízre menni, akkor lehet, hogy a szerdát átmenetileg kihagyjuk. 

Ennek kapcsán volt/van Mátéval néhány körünk a Bethesdában, mert a sportorvosi vizsgálaton fehérjét találtak a vizeletében. Ez még nyáron volt. Voltunk vérvételen, ami megerősítette a pálcás eredményt. A pecsétet ugyan megkapta, de tovább mentünk a nefrológiára, hogy még ha nem is olyan vészesek az eredmények, mégiscsak jobb utánajárni, nehogy valami probléma legyen. 

A nefrológián szeptember elején voltunk. A doktornő nagyon kedves volt, és sok mindenről beszélgettünk. Többek között arról is, hogy nem kell feltétlenül megijedni, mert ebben a korban, ha hirtelen nőnek a gyerekek, akkor az ilyen eltérések normálisnak tekinthetőek úgymond, mert a belső szervek, és a hozzájuk kapcsolódó vezetékek, belek, akármik nem tudnak olyan ütemben megnyúlni, mint ahogy a csigolyák hirtelen eltávolodnak egymástól. Máté pedig a nyáron megint nőtt vagy 10 centit. Most az orvosnál 172 cm-re mérték. Nyáron a sportorvosnál még 170 alatt volt. A másik oka pedig a megnövekedett izommunka is lehet, miután éppen frissiben váltott sportágat, és ahogy az orvos mondta, az evezés az nem foci, sokkal összetettebb edzésforma, és sokkal több izomköteget kell koncentráltan mozgatni, erősíteni. 

Ezután gyűjtöttünk egy 24 órás vizeletet, amit megint megvizsgáltak, és annak az eredménye, és az aznap reggelinek is jó lett. Úgyhogy megnyugodhatunk elvileg, hogy minden oké lesz. De mivel van egy ultrahang-vérvétel- nefrológia időpontunk még októberre, arra azt mondta a doktornő, hogy menjünk még el, ha már be van írva, mert fájni nem fáj, viszont 2 hónapos a sorállás. 

Most itt tartunk. 

Milánék jövő héten 3 napos osztálykirándulásra mennek a Visegrádi-hegységbe. Minden lezsírozva, kifizetve, erre ezen a héten a jövő hétre irányozták elő nekik a 6. osztályban kötelező ismétlő oltásokat, ráadásul egyszerre a kettőt, mindkét karba. Erre felhördült a szülői tanács, hogy talán nem kéne a kirándulás előtt 1 nappal 2 oltással megdobni a srácokat, mert 1. nem biztos, hogy nem üti ki őket, és tök gáz lenne, ha a fele társaság lázasan feküdne 2. még ha nem is lesznek lázasak, mindenképpen fáradékonyabbak és legyengültebbek lesznek, ergo fogékonyabbak arra, hogy ebben a takony időben összeszedjenek valami megfázást, amivel aztán lehet itthon feküdni egy hétig. 

Szóval most megy valmai kérvényezgetés, hogy halasszák el egy héttel az oltásokat. Reméljük pozitív lesz az eredménye. 

Kedden este Milán meg a focicsapata kint volt a magyar női fociválogatott mérkőzésén Spanyolország ellen. A meccs este 8-kor kezdődött. 10 után ért haza. Had ne mondjam, hogy minden porcikám tiltakozott az ellen, hogy hétköznap éjjel egy nyomorult focimeccs miatt virrasszon, de mivel a csapat nagy része szinte rögtön rábólintott, hát én is elengedtem, és egy hétig azért imádkoztam, hogy be ne tegyenek nekik szerdára valami dolgozatot. Nem tettek be szerencsére. 

Ugyan este eléggé túl volt spirázva, reggel azért nem volt annyira lelkes, mikor fel kellett kelni. :-) 

Aztán kiderült, hogy az MTK stadion büféjében lehet rendes pénzzel fizetni, nem úgy mint a Groupamában, úgyhogy a szünetben  a srácok le is támadták a büfét. Milán is lenyomott a meccs végig egy pattogatott kukoricát, meg egy kólát (!) ( ami tudja, hogy tiltólistás, pláne éjszaka, morcos is voltam miatta) megette az itthonról vitt csipszét, és kifelé jövet még a büfések rájuk sózták a megmaradt zsíros kenyereket, úgy ezt az egészet még este 10-kor lefojtotta egy zsíros deszkával. 

Marci másfél hete meghúzta a lábát edzésen. Nem a bokáját, hanem valahogy a lábfejének a tetejét-oldalát. Borogattuk, kenegettük, de másnap délután csak elmentünk a Bethesdába, mert akkor volt a Bethesda ügyeletes, egyébként meg a fene tudja, hová kéne menni, Heim Pálba talán... Megröntgenezték, és nem találtak komoly bajt, csak hogy meghúzódtak a csontok közötti inak, vagy mik, és borogassuk, kenegessük, ahogy eddig, és majd elmúlik. Ma már péntek van, az este múlt kedden történt, és hát... még mindig nem tökéletes. Ma reggelre mintha már nem bicegett volna annyira... A héten mindenesetre nem ment edzésre. ( és ez olyan jó volt, hogy nem volt még egy púp a hátunkon, ráadásul Feri sem volt itthon a hét elején ) Igaz, hogy kihagyta a tegnapi mtk-s válogatós meccset is, ahol talán az mtk-sok szemet vetnek a gyerekekre, és átveszik őket, de hát én emiatt nem szoktam sokat sopánkodni, annyira hidegen hagy. Plusz így megússzuk a szombati Bozsikot is, amire meg egyébként sem tudna menni, de ezt az edzőknek nem kell tudniuk, mert ma a haverjánál alszik Marci, holnap meg szülinapi buliba megy. Így legalább lesz egy foci nélküli hétvégénk, mert eddig minden egyes hétvégén volt valami kupa, és volt hogy két napunk is ráment erre. ( Ahelyett, hogy a hegyekbe mentünk volna a csendet hallgatni, álltunk a verőfényes napsütésben a focipálya mellett és hallgattuk  az ismeretlen "lelkes" szülők ordibálását, meg hogy 10 éves gyerekek - nem a mi csapatunk- úgy beszélnek a pályán egymással és egymásról, hogy szivesen bementem volna helyretenni. ) 

Ilyen dolgok történnek... 

Meg persze tanulnak is. Azon a téren kisebb a lelkesedés. 

Máté amit csak tud megtanul/megcsinál hétvégén. szerencsére az evezés nem egy minden hétvégét tönkretevő sport, legalábbis az ő szintjén még nem az, úgyhogy ő tud készülni előre. Aztán a kedd délutánja viszonylag szabad, mert akkor csak hegedül, meg a csütörtök estéje. Ezen kívül a próbálom meggyőzni arról, hogy vigyen magával valamit a villamosra. Szótárfüzetet, vagy valamit, ami nem foglal sok helyet. Nem tudom, hogy ez átment-e már neki, mindig elfelejtem megkérdezni. 

Marciék jövő héten talán állatkertbe mennek. Reméljük még nem bukják be, mint tavaly és tavalyelőtt,  elvégre még tart a Vadászati kiállítás, csak lehet már még állatkertbe is menni. És nagyon reméljük, hogy végre eljutunk a Puf-ra is a Vígbe, mert oda is  megvan már jó ideje a jegyünk, ez már a harmadik halasztás lesz, tavaly novemberben mi már pont nem láthattuk, tavasszal meg a fű se nőtt már megint. Úgyhogy nagyon izgi. Főleg, hogy csak 4 jegyünk van, mert mikor vettük akkor még Marci olyan kicsi volt, hogy azt gondoltuk, ő nem bírná ki az esti előadást, erre tessék... hát majd meglátjuk, valamit majdcsak kitalálunk.