Most, hogy hellyel-közzel sikeresen elkezdtük a tanévet, bár még vannak szürke foltok a rendszerben, pl. hogy Marci hogyan jut majd el edzésre, illetve Milán zenekarra, meg hogy Máténak mikor lesz ideje tanulni is, de ezeket majd az idő remélem hamarosan megoldja.
Szóval most kicsit még visszatérek a nyárba, mert van még néhány nyári kaland, amiről írnék, mielőtt elfelejtem. :-)
Az egyik ilyen, hogy nem messze a horvát szállásunktól, egy római kori erődváros romjai meredeztek ki a tengerből egy félsziget csúcsán. Az ősi Sipar, mely várkastéllyal, és erődtornyokkal, kikötőkkel is rendelkezett a földmozgásoknak következtében elsüllyedt, ami pedig még maradt belőle, azt később a kalózok elfoglalták, és lerombolták. Mára már csak épphogy maradt belőle valami, de a félsziget környékén búvárkodva még ma is láthatóak bástyamaradványok, és még néhány kilométerrel arrébb is találtak használati tárgyakat, érméket abból a korból.
A romok apálykor félszigetként csatlakoznak a parthoz, dagálykor viszont azt a keskeny földnyelvet, ami bevezet a félszigetcsúcsra ellepi a víz.
A gyerekekkel kétszer is elmentünk este oda naplementét nézni. Marcinak nagyon tetszettek a romok, és a nagy kövekkel szegélyezett parton igen jól lehetett fényképezni. A bejutás persze kicsit fájdalmas volt, figyelni kellett, hogy hová lépünk, kezünkben a cipőnkkel, szandálunkkal lavíroztunk a csúszós köveken, ellenállva a tenger hullámzásának, de nagy kaland volt :-)
Szívbemarkoló volt ez a bejegyzés - volt egyszer vakáció is..... :( :(
VálaszTörlésDurva lehet ez a víz alatti romváros..
A naplemente után tényleg baromi sötét van egy sűrű erdőben, hétvégén kiderült. :)
Rég volt, tán igaz se volt... 🙄
Törlés