Az érzés, amikor a nyári szünet utolsó keddjén kiderül, hogy Milánéknál mindkét tanító elmegy, mert babát várnak, és maximum az évnyitón látjuk őket utoljára, úgy, hogy még nincs helyettük senki... na az megfizethetetlen... minden másra meg tudjuk, hogy van a mastercard, csak ez most sovány vigasz...
Mert oké, hogy Orsi nénivel az utóbbi időben (is) voltak már bajok, és nem voltunk vele maximálisan megelégedve, Heni néni meg sosem zavart túl sok vizet, de a semminél azért mégiscsak jobbak voltak...
Úgyhogy nem elég amiatt izgulni, hogy Marci kezdi az iskolát, hanem még ez is.
Milán szerepelni fog az évnyitós műsorban, emiatt szerdán és csütörtökön is voltunk bent a suliban. Az egyik nap találkoztam Orsi nénivel, és próbáltam megtudni tőle némi információt, hogy hogyan képzeli el a jövőt, van-e már utódja, és hogy megvárja-e, hogy legyen, vagy most mi van... Jönnek a gyerekek iskolába, és majd nézik a plafont? Vagy mi az elképzelés? De igazából semmit nem mondott, csak ment a ködösítés, hogy ő nem tud semmit, mert az ig. nő nem mond neki semmit, de ő kedden már nem lesz, és tulajdonképpen csak a vállát húzogatta. Ami nem szép dolog, szerintem. Akár meg van sértve, akár nem. De mindegy is.
Másnap viszont sikerült elcsípnem az ig.nőt, és megkérdeztem tőle, hogy tud-e valami bíztatót mondani. Nagyon bíztatót nem tudott, szóval nincs még ember, bár keresik, bár magunk között szólva, nem tudom van-e esély egyáltalán tanárt találni, nemhogy aug. 29-én.
Mindenesetre felvázolt egy B tervet, hogy hogyan képzeli el a tanévkezdést, ami elsőre nem hangzik rosszul, helyettesítéssel oldaná meg az órákat, de ez hosszú távon tudjuk, hogy nem kivitelezhető.
Mindenesetre most így indulunk neki a 4. osztálynak. Hogy vagy lesz, aki tanítja a gyerekeket, vagy nem.
Milánt egyelőre nem ütötte annyira szíven az információ. Persze sajnálja, hogy elmegy Orsi néni, ő szerette, de közvetlenül utána már azon aggódott, hogy ki lesz helyette.
Szóval mindig van valami...
2019. augusztus 30., péntek
Balatoni nyaralás 5.2- Tihanyi Beach strand
Sokat tanakodtunk, hogy melyik strandra menjünk, miután az örvényesi kilőttük. Szóba került a sajkodi is, de végül a félsziget másik oldalára mentünk, a kikötő mellé. Olvastam korábban a neten, hogy megújították azt a partszakaszt, és hogy egy klassz, családias kis strandot csináltak oda. Én pedig nagyon kíváncsi voltam.
A legnagyobb hőségben érkeztünk, és egész baráti áron bejutottunk a kicsi, de nem túl zsúfolt strandra. Hirtelen körbenézve csak a partszakasz túlsó végén láttunk árnyékos helyet, úgyhogy oda telepedtünk le.
Rögtön evéssel indítottunk, mert farkaséhesek voltunk. egy streetfood-szerű kocsiból szereztünk mindenféle lángost. volt csokis-banános is, de azt nem merték bevállalni a fiúk, maradtak a hagyományos sós verzióknál.
Aztán már jobban esett a csobbanás is. :-)
Kicsit aggódtam, mert ahol ültünk, onnan nem messze volt egy lépcső, és amikor Máté ott bement, hogy megnézze, milyen a víz, akkor hónaljig ért neki a víz. Gondoltam, hogy húha, hogy fog itt Marci fürdeni. De szerencsére a túlvégen volt homokos, lapos bemenő, és egész egész hosszan be tudtunk menni, nem volt annyira gyorsan mélyülő. Nagyon jót fürödtünk.
És éppen amikor ott voltunk, akkor ott forgatott a Balatoni nyár. Egy kis beugróban épp a műsor főzős részét vették fel, háttérben a strand, fölöttük az apátság... sajnos a műsort nem láttuk :-(
A megszokott strandolásunkkal eltérően most nem az apátságban gyönyörködtünk a partról, hanme Füredben :-)
Meg a Füred felől érkező hajókban
Aztán a napot vízibiciklizéssel zártuk. Igazából kajakozni szerettünk volna, vagyis a fiúk, de az pont nem volt, csak Sup volt meg bicikli.
Persze jól össze lehetett veszni rajta, hogy ki teker, ki nem, ki irányít, ki hová ül, stb...
Nekem nagyon bejött ez a strand. Olyan jó volt, hogy nem volt az a zaj, meg tömeg, ami a füredi strandon szokott lenni kánikulában. Az már kicsit sok nekem.
Én még rátettem a napra egy hazafutással :-) Már reggel beraktam a csomagtartóba a futócuccomat, hogy majd a strandról én hazafutok. Akkor még nem gondoltam, hogy még akkor is olyan meleg lesz, hogy alig fogok levegőt kapni, meg a strandkaja sem dobott annyira az erőnlétemen, de azért csak sikerült hazaérnem Füredre, még ha nem is ez volt életem futása. Viszont amikor elváltam a többiektől, és a fülembe raktam a fülhallgatót, akkor pont Fábián Juli jazz-piknikes száma indult, amit imádok, és ez segített elindulni.
Este, Milán még le akart menni sétálni a partra, úgy mint ahogy Bibionéban is voltunk, csak mi ketten. És bár egy porcikém sem kívánta már az esti sétát, de azért jártunk egy kört, és megnéztük a sötét Balatont, és a fényeit.
A legnagyobb hőségben érkeztünk, és egész baráti áron bejutottunk a kicsi, de nem túl zsúfolt strandra. Hirtelen körbenézve csak a partszakasz túlsó végén láttunk árnyékos helyet, úgyhogy oda telepedtünk le.
Rögtön evéssel indítottunk, mert farkaséhesek voltunk. egy streetfood-szerű kocsiból szereztünk mindenféle lángost. volt csokis-banános is, de azt nem merték bevállalni a fiúk, maradtak a hagyományos sós verzióknál.
Aztán már jobban esett a csobbanás is. :-)
Kicsit aggódtam, mert ahol ültünk, onnan nem messze volt egy lépcső, és amikor Máté ott bement, hogy megnézze, milyen a víz, akkor hónaljig ért neki a víz. Gondoltam, hogy húha, hogy fog itt Marci fürdeni. De szerencsére a túlvégen volt homokos, lapos bemenő, és egész egész hosszan be tudtunk menni, nem volt annyira gyorsan mélyülő. Nagyon jót fürödtünk.
És éppen amikor ott voltunk, akkor ott forgatott a Balatoni nyár. Egy kis beugróban épp a műsor főzős részét vették fel, háttérben a strand, fölöttük az apátság... sajnos a műsort nem láttuk :-(
A megszokott strandolásunkkal eltérően most nem az apátságban gyönyörködtünk a partról, hanme Füredben :-)
Aztán a napot vízibiciklizéssel zártuk. Igazából kajakozni szerettünk volna, vagyis a fiúk, de az pont nem volt, csak Sup volt meg bicikli.
Persze jól össze lehetett veszni rajta, hogy ki teker, ki nem, ki irányít, ki hová ül, stb...
Nekem nagyon bejött ez a strand. Olyan jó volt, hogy nem volt az a zaj, meg tömeg, ami a füredi strandon szokott lenni kánikulában. Az már kicsit sok nekem.
Én még rátettem a napra egy hazafutással :-) Már reggel beraktam a csomagtartóba a futócuccomat, hogy majd a strandról én hazafutok. Akkor még nem gondoltam, hogy még akkor is olyan meleg lesz, hogy alig fogok levegőt kapni, meg a strandkaja sem dobott annyira az erőnlétemen, de azért csak sikerült hazaérnem Füredre, még ha nem is ez volt életem futása. Viszont amikor elváltam a többiektől, és a fülembe raktam a fülhallgatót, akkor pont Fábián Juli jazz-piknikes száma indult, amit imádok, és ez segített elindulni.
Este, Milán még le akart menni sétálni a partra, úgy mint ahogy Bibionéban is voltunk, csak mi ketten. És bár egy porcikém sem kívánta már az esti sétát, de azért jártunk egy kört, és megnéztük a sötét Balatont, és a fényeit.
2019. augusztus 28., szerda
Balatoni nyaralás 5.1.- Dörgicsei templomromok
Egyszer voltunk már Dörgicsén, amikor megnéztük a Levendáriumot, és a közvetlenül mellette lévő Felsődörgicsei templomromot. Akkor láttuk, hogy a faluban ezen kívül még 2 középkori templomrom, de akkor nem fordítottunk ezekre is időt. Viszont annyira szép az a környék, annyira hangulatos azokon a kis Balaton-felvidéki falvakon keresztülautózni, hogy azóta a listámon volt a másik két templom felkeresése is.
Azon a napon, amikor végül Dörgicse mellett döntöttünk, a fő program nem ez volt, hanem az, hogy visszafelé a változatosság kedvéért Tihanyba megyünk strandolni. Kicsit besokaltam már a füredi tömegtől, de mivel az ottani strandot már jól ismerjük, nehezebben szánjuk el magunkat arra, hogy másik helyre menjünk. Leginkább az a sarkalatos pont, hogy mennyire mélyülő a víz, mivel Marci még nem annyira stabil a vízben, bár ő határozottan állítja, hogy az, de én jobb szeretem, ha leér stabilan a lába.
Aznap már jóóó meleg volt, és hosszabb strandolást terveztünk, meg Máté kajakozni szeretett volna mindenképp, és azt gondoltuk, hogy a tihanyi strandon majd lesz lehetőség kajakbérlésre. Korábban, pár éve, az örvényesi strandon kajakoztak a fiúk, de azt most átépítik, felújítják, úgyhogy inkább kihagytuk. A hosszú strandolásért cserébe viszont egy kis Dörgicsét kértem :-)
Először az alsódörgicsei templomromhoz mentünk, mert Füred felől az van közelebb. tudtam, hogy ez egy kisebb romocska, és valóban nem is volt túl nagy. Ráadásul piros-fehér kordonnal körbe is van kerítve, és nem lehet igazán közel sem menni hozzá. Mégis olyan szépen mutat ott a nagy füves kaszáló közepén.
Hát a híd sem volt egy nagy látvány, és a semmiből vezet a semmibe gyakorlatilag, de a híd alatt állítólag különleges lepkefajtáknak van a lakóhelye. És valóban rengetegsok lepke szálldosott körülöttünk, gyönyörűek voltak, kisebbek, nagyobbak, sárgák, kékek, tényleg nagyon klassz volt.
Marcinak rá is szállt a szandáljára. Először 1, aztán 2, Marci pedig nem mert/akart megmozdulni, hogy nehogy elrepüljenek.
A lepkék után visszasétáltunk az autóhoz, és elautóztunk a nagyobb Boldogasszony- templomromhoz, ami a faluban van. Na ez már tényleg hasonlított egy igazi templomhoz, még ha romos állapotban is volt, mégis... a fiúk is nagyobb izgalommal vetették bele magukat a felfedezésébe.
És innen a domboldalról még a Balatonra is ráláttunk.
A kocsihoz visszafelé a szivecskésablakos ház felé mentünk, az én kedvemért. Hát ez valami gyönyörű.
Az udvarban ez a nyárikonyha... ez mindent vitt.
Nem volt más hátra, mint strandolás :-)
De előtte még "Ott a Balatoooont!"-t játszottunk az úton. Mert a balatoni nyaraláshoz hozzátartozik, hogy amikor gurulunk le Füreden a Deák Ferenc utcán, vagy amikor Veszprém felől jövet Csopaknál megpillantjuk a hegyoldalról a felvillanó Balatont, akkor kitörő örömmel ujjongunk, hogy " Ott a Balatooooon!!!" És most is olyan úton gurultunk le a 71-esre, hogy ott volt :-)
Azon a napon, amikor végül Dörgicse mellett döntöttünk, a fő program nem ez volt, hanem az, hogy visszafelé a változatosság kedvéért Tihanyba megyünk strandolni. Kicsit besokaltam már a füredi tömegtől, de mivel az ottani strandot már jól ismerjük, nehezebben szánjuk el magunkat arra, hogy másik helyre menjünk. Leginkább az a sarkalatos pont, hogy mennyire mélyülő a víz, mivel Marci még nem annyira stabil a vízben, bár ő határozottan állítja, hogy az, de én jobb szeretem, ha leér stabilan a lába.
Aznap már jóóó meleg volt, és hosszabb strandolást terveztünk, meg Máté kajakozni szeretett volna mindenképp, és azt gondoltuk, hogy a tihanyi strandon majd lesz lehetőség kajakbérlésre. Korábban, pár éve, az örvényesi strandon kajakoztak a fiúk, de azt most átépítik, felújítják, úgyhogy inkább kihagytuk. A hosszú strandolásért cserébe viszont egy kis Dörgicsét kértem :-)
Először az alsódörgicsei templomromhoz mentünk, mert Füred felől az van közelebb. tudtam, hogy ez egy kisebb romocska, és valóban nem is volt túl nagy. Ráadásul piros-fehér kordonnal körbe is van kerítve, és nem lehet igazán közel sem menni hozzá. Mégis olyan szépen mutat ott a nagy füves kaszáló közepén.
Villámgyorsan körbe tudtuk járni a romokat, úgyhogy nekivágtunk a mezőnek, hogy a párszáz méterrel arréb lévő barokk hidat is megnézzük.
Hát a híd sem volt egy nagy látvány, és a semmiből vezet a semmibe gyakorlatilag, de a híd alatt állítólag különleges lepkefajtáknak van a lakóhelye. És valóban rengetegsok lepke szálldosott körülöttünk, gyönyörűek voltak, kisebbek, nagyobbak, sárgák, kékek, tényleg nagyon klassz volt.
Marcinak rá is szállt a szandáljára. Először 1, aztán 2, Marci pedig nem mert/akart megmozdulni, hogy nehogy elrepüljenek.
A lepkék után visszasétáltunk az autóhoz, és elautóztunk a nagyobb Boldogasszony- templomromhoz, ami a faluban van. Na ez már tényleg hasonlított egy igazi templomhoz, még ha romos állapotban is volt, mégis... a fiúk is nagyobb izgalommal vetették bele magukat a felfedezésébe.
És innen a domboldalról még a Balatonra is ráláttunk.
A kocsihoz visszafelé a szivecskésablakos ház felé mentünk, az én kedvemért. Hát ez valami gyönyörű.
Az udvarban ez a nyárikonyha... ez mindent vitt.
Nem volt más hátra, mint strandolás :-)
De előtte még "Ott a Balatoooont!"-t játszottunk az úton. Mert a balatoni nyaraláshoz hozzátartozik, hogy amikor gurulunk le Füreden a Deák Ferenc utcán, vagy amikor Veszprém felől jövet Csopaknál megpillantjuk a hegyoldalról a felvillanó Balatont, akkor kitörő örömmel ujjongunk, hogy " Ott a Balatooooon!!!" És most is olyan úton gurultunk le a 71-esre, hogy ott volt :-)
2019. augusztus 27., kedd
Balatoni nyaralás 4.2. - A bándi Essegvár
Fogok majd még Kisvárdáról mesélni, meg arról is, hogy mennyi szépséget láttunk 1 nap alatt a környéken, de most egy huszárvágással még visszatérnék a Balatonhoz :-)
A római romok után még nem indultunk haza, mert amikor a térképet nézegettük reggel, akkor észrevettük, hogy Bándon van egy várrom, Essegvár romjai, amit eddig még nem hogy nem láttunk, de még csak nem is tudtuk, hogy ott van. És mivel Nemesvámostól ez nem esik annyira messze, és mivel azt írták a kommentek, hogy nagy dologra ne számítsunk, de egy várromnak támasztott követelményeket nagyszerűen hozza, így gondoltuk, még pont belefér, hogy rápislantsunk.
Így kerültünk Bándra.
A vár alatt egy szuper játszótér van. Egyetlen hibája volt csak, hogy nulla árnyék volt fölötte, és ez így déltájban, kora délután nem esett jól. Nem is volt rajtunk kívül senki :-) De látszott, hogy még nagyon új, csillogott-villogott, és körbe van ültetve facsemetékkel, amik ha megnőnek, biztos klassz árnyékot fognak adni.
Innen indultunk föl a várhoz. Egy nem túl hosszú, és nem is megerőltető rövidke emelkedő után már láttuk is a tornyot. És nagyjából ez a torony az egyetlen épebben megmaradt része a várnak, meg némi falmaradvány :-( Az Árpád-kori várat valószínűleg az 1200-as évek végén építették, és a 16. századig az Essegvári család birtokában volt, akik birtokközpontként használták egész addig, amíg át nem helyezték a központot Döbröntére, és innentől kezdődött a vár hanyatlása.
A vár történetéről a balatoniromokon sok mindent lehet olvasni.
Habár a várból nem sok maradt, a kilátásért mindenképp megéri feljönni a kis dombra.
Sajnos már a toronyba sem lehet felmenni, le van lakatolva. Ellenben egy régésztábor keretén belül tovább folytatódnak a feltárások az egykori várudvaron. Hátha egyszer ebből a várromból is lesz majd egy igazi vár :-) Mint ahogy a pécselyi Zádorváron is dolgoznak, ahol pár éve még a munkálatok megkezdése előtt jártunk.
Persze innen sem távoztunk úgy, hogy ne bővült volna a képzeletbeli bakancslistánk, merthogy lentről, a parkoló mellől indul a Tiszafa-tanösvény, ami egy körtúra a szomszédos hegyeken, keresztül az ország egyetlen tiszafaligetén, ami 1951-től védett terület. A tanösvény a kiírás szerint kb. 10 km hosszú, szóval abszolút vállalható, ha az ember úgy készül... mi most nem úgy készültünk, a gyerekeket kitörte volna a frász, ha még bejelentem, hogy akkor most végigmegyünk a tanösvényen :-) de legalább elraktároztam, és lesz miért visszajönni.
A napot persze, hogy strandolással zártuk :-)
A római romok után még nem indultunk haza, mert amikor a térképet nézegettük reggel, akkor észrevettük, hogy Bándon van egy várrom, Essegvár romjai, amit eddig még nem hogy nem láttunk, de még csak nem is tudtuk, hogy ott van. És mivel Nemesvámostól ez nem esik annyira messze, és mivel azt írták a kommentek, hogy nagy dologra ne számítsunk, de egy várromnak támasztott követelményeket nagyszerűen hozza, így gondoltuk, még pont belefér, hogy rápislantsunk.
Így kerültünk Bándra.
Innen indultunk föl a várhoz. Egy nem túl hosszú, és nem is megerőltető rövidke emelkedő után már láttuk is a tornyot. És nagyjából ez a torony az egyetlen épebben megmaradt része a várnak, meg némi falmaradvány :-( Az Árpád-kori várat valószínűleg az 1200-as évek végén építették, és a 16. századig az Essegvári család birtokában volt, akik birtokközpontként használták egész addig, amíg át nem helyezték a központot Döbröntére, és innentől kezdődött a vár hanyatlása.
A vár történetéről a balatoniromokon sok mindent lehet olvasni.
Habár a várból nem sok maradt, a kilátásért mindenképp megéri feljönni a kis dombra.
Sajnos már a toronyba sem lehet felmenni, le van lakatolva. Ellenben egy régésztábor keretén belül tovább folytatódnak a feltárások az egykori várudvaron. Hátha egyszer ebből a várromból is lesz majd egy igazi vár :-) Mint ahogy a pécselyi Zádorváron is dolgoznak, ahol pár éve még a munkálatok megkezdése előtt jártunk.
Persze innen sem távoztunk úgy, hogy ne bővült volna a képzeletbeli bakancslistánk, merthogy lentről, a parkoló mellől indul a Tiszafa-tanösvény, ami egy körtúra a szomszédos hegyeken, keresztül az ország egyetlen tiszafaligetén, ami 1951-től védett terület. A tanösvény a kiírás szerint kb. 10 km hosszú, szóval abszolút vállalható, ha az ember úgy készül... mi most nem úgy készültünk, a gyerekeket kitörte volna a frász, ha még bejelentem, hogy akkor most végigmegyünk a tanösvényen :-) de legalább elraktároztam, és lesz miért visszajönni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)