Marciszülinap

Ahogy jött, úgy el is telt Marci szülinapja. Nem volt nagy fakszni, nem volt világraszóló ünneplés, ha Marcin múlt volna a dolog, akkor meg sem említjük, hogy szülinapja van, mert ő még mindig nem szeret szülinapos lenni. ( meg tudom érteni, én sem szeretek, de szerintem 5 évesen még szerettem 😂) Persze ajándék az legyen, de nem akar bulit, még tortát sem feltétlenül. A 40 fokos nyári hőségben ez mondjuk nem annyira baj, de mivel a szülinaphoz jár a süti, és a nagyok erősen hiányolták volna, ha nincs szülinapi édesség, így összedobtam egy kis tiramisuszerű piskótás cuccot, csokipudinggal, mascarponekrémmel, ami estére, cirkusz utánra jól össze is állt, és jól is esett. 

 ( pláne, hogy megelőzte egy alapos összeveszés, mert nem képesek felemelni magukat a tévé elől, amire egyébként is be tudok pipulni.) 

Készült fénykép, de nem tudom letölteni a fényképezőgépről, mert véletlenül nem kártyára fotóztam, hanem magára a gépre, és ahhoz meg perpill nem találok kábelt. Szóval csak ennyire vagyok szétcsúszva. 

Hogy Marci, a mi Marcink 5 éves, az már-már a hihetetlenség határát súrolja. Érdekes, hogy mennyire másképp élem meg a gyerekek egyre növekvő életkorát, Máténál, mint elsőgyerek, a legnagyobb a meghatódottságom, ha arra gondolok, hogy pár hónap múlva ő már 10 lesz, hát már most könny szökik a szembe, és egyszerűen nem értem hová lett ez a 10 év. Milánnal egész más, az, hogy életkorban alig lemaradva követi Mátét, viszont szellemileg jóval meghaladja a korát, ezért őt nem nehéz a korának megfelelően, vagy még annál is előrébb kezelni. Az, hogy ő 8 lesz, az nem üt annyira szíven, sőt, néha olyan érzésem van, mintha sokkal több lenne. Persze, amikor látom, hogy milyen nagy és erős, vagy hogy épp milyen akaratos-hisztis, akkor elmerengek rajta, hogy hová lett az én szeretgombóc szundimanóm. 

Marcival viszont olyan furcsa, hogy már ő is 5. Vele végképp pont kerül a kisgyerekesség végére, na nem most még, majd egyszer, de minden évvel közelebb kerülünk ahhoz, hogy nincs már picibabánk, lassan nem lesz már kisfiunk sem, csak nagy. 

Szóval Marci szülinapja leginkább ezeknek a sebeknek a nyalogatásával telik.

És ott van Marci, a remekbeszabott gödröcskéivel, a még mindig pihepuha babatestével, a kis bébihájával a pocakján, aki két összeveszés-vita-kiabálás között odarohan, és megölel, akinek a legtöbbször bújik oda, hogy "szeretlek", és hiába érezzük azt, hogy vele a legnehezebb, hogy ő az, aki leginkább a rendszerrel szembe megy, ha nem ellene, hogy vele kell a legtöbb meccset lejátszani mindannyiunknak, de mégis olyan jó, hogy van, és kevesebbek lennénk nélküle.

És hogy milyen Marci?

- imád autózni, de leginkább karambolosat játszik.

- kedvence étele a tojásleves, és a csirkepörkölt tarhonyával és céklával.

- csak a csokissüti a süti, a többi smafu. Esetleg tejszelet, túrórudi, bármilyen nasi, de tepsibe csak csokis kerüljün, különben rá sem néz. 

- ha tej és kakaó van, keine panik. 

- mesefüggő. sok kedvence van. 

- óriáshantás.

- csak velünk szeret aludni. Éjjel legalábbis. 

- a nappali alvásról ( nagy bánatomra) szinte leszokott. Nagy bajban lesz az oviban, ahová reményeim szerint még 2 évet fog járni. 

- Milánnal inkább van jóban, mint Mátéval, de Mátéval sincs rosszban, csak ott nagyobb kettejük között a hézag. 

- a nálánál kisebb kislányokkal nagyon tündibündi és dédelgető. A nála kisebb kisfiúkról egyáltalán nem vesz tudomást, gondolom bennük vetélytársat lát. 

- nagyon vicces és szórakoztató. Idén nyáron sokat volt itthon egyedül, a nagyok nélkül, és ilyenkor egész más arcát képes mutatni, mint a hétköznapokban. Olyan jámbor, olyan cukorgombóc, nem kell mindenért élethalál harcot vívnia, hiszen körülötte forog a világ. 

- szívja magába a nagyoktól az iskolából hazahozott vagányságokat. 

- tabletet szeretne, mert az menő.

- nem szeret öltözködni. Marci ideális világa nagyjából a bibliai időkre vezethető vissza, amikor mindenki, de legalábbis Marci pucéron létezhet. Max. egy rövidnadrág, szigorúan alsógatya nélkül. Közelharcot kell vívnom vele minden egyes indulás előtt, hogy vegyen fel gatyát, mert anélkül nem jöhet ki az utcára, nem ülhet fel a koszos buszra, stb... ebből nem engedek, punktum és kész.
- Ami nem változik már meg sosem, az az, hogy egy erőteljes gödröcskevillantással mindig le tud venni a lábamról. Nem tudok ellenállni neki. Imádom.
- Mint ahogy imádok beleszagolni a nyakába, és érezni a kis puhaságát, és magamba szívni a kis izzadt marciszagát.
- vagy megölelni a kis puha testét.

- egy csomó mindent lehetne még biztos írni róla, de olyan meleg van még mindig, hogy már rócsa gyűlt össze alattam.... 

💗

Imádjuk 💗

Boldog születésnapot Marcikám!